|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.25. 20:18 - |
 Talajt fogott és kényelmesen becsukva a szárnyait, körülnézett.
A szél kavargott, gyönyörű felhő-fantáziákat alkotott, és őt is felüdítette.
'Szép ez a nap....' |
[296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
Unottan nézett a kancára, hiszen mindig ilyen volt. Ráadásul nemigen hitte, hogy Iwehn ilyen nyugodt maradhatna, ha nem lenne rá oka. Kényelmesen nyújtogatta lábait, és ügyelt rá, hogy légzése nyugodt maradjon és lassuljon. Kicsit jól esett ácsorognia itt. Hamarosan úgyis folytatják az utat, és bizony még jó hosszú út várt rájuk, hogy maguk alá gyűrjék.
Végigmérte a kancát, majd még jobban ellazította lábait. Alighanem többet kell várjon, mint hitte. De Végzet sem tűnt még fel......
 Hosszú suhanással repült végig a bokrok felett, nem tudva gyorsítson vagy lassítson, mikor végre meglátta a két egyszarvút. Nagy kanyarral visszafogta a lendületét, és ledobbant melléjük. Vennie kellett pár mély levegőt, hogy meg tudjon szólalni, és toporzékolt egy kicsit, de hamarosan higgadtan zendült fel mély hangja:
- Előttünk a mező végig tiszta, nyílt és veszélytelen. Nem láttam idegen lényeket vagy támadókat, sem csapdákat. Úgy tűnik nyugodtan utazhatunk tovább - jelentette, és eligazgatta tollait.
Azután végigmérte a két unikornist, hogy mennyire merülhettek ki, hiszen szívesen pihent ugyan, de a legjobb lett volna már a célhoz érni......
- Iwehn! Megsérültél! |
Elismerésre méltóan magasat ugrott, ahogy a bokron keresztülgázolt. Ekkor vette ugyanis észre a kígyókat...nem mintha eredetileg félt volna tőlük,mindössze meglepődött.
Mikor megállt, végre alaposabban is szemügyre vehette a lábán lévő sebet. Nem volt túl mély, de el kellett ismernie, hogy fájt...
Gyógyítani most nem tudott, ahhoz túl sokáig vágtattak egyfolytában. Vissza kellett nyernie gyógyítóképességét. |
Átugrotta az egyik legnagyobb bokrot, és megállt. Nem mintha az imént erőfitogtatni akart volna, de élvezte saját képességeit. Most viszont muszáj volt fékeznie, ha nem is fáradt el.
- Kígyók! - kiáltotta hátra lazán, hátha kell valakit figyelmeztetni. |
Könnyedén tudta tartani a tempót, bár külső szemmel ez nyaktörő sebességnek tűnhetett. Követte Animust, és igyekezett, hogy ne veszítse el szem elől.
A nagy vágtában az egyik bokor tüskés ága végigszántott jobb mellső lábán, de nem szólt: nem akart nyavalyogni. |
Animus meg sem állt, hanem könnyedén, és mégis rémítő erővel szlalomozni kezdett a bokrok közt. |
 (reag oda is)
|
Csöndesen ballagtak elől.Aslan pedig követte. |
  A két hölgyemény követte a két vezetőt.
|
-Akkor indulhatunk!-mondta.Lassan elindult a bokrok között.
Átugorva egy két bokrot követte barátját. |
- Nekünk már nincs itt dolgunk. - mondta Havanna - Úgyhogy,ha az urak is úgy gondolják,mehetünk. |
-Most menjünk vagy még maradunk?-kérdezte.
Aslan a válaszra várva lefeküdt Ámor mellett.
|
- Az nagyszerű lenne! - mondta a kanca,majd a Shi'Rah is bólogatott. |
-Ismerem az erdő egy titkos részét amit tündérek laknak!Szívesen megmutatom ha érdekli önöket!-mondta.
Ámor mellett állt és figyelt ,hogy mi mindent ismer barátja. |
- Jól hangzik! Mit szólsz Moon?
Moonfeather egy pillanatig eltűnődött,majd mosolyogva bólogatni kezdett,helyeslően.
- Tetszik az ötlet. Szivesen megnézném az erdőt.
Havanna is örömmel bólintott.
- Megköszönnénk,ha megmutatnád nekünk az erdőt,Ámor. |
-Nos ajánlom az erdőt!Ott élek ha gondolják akár körbe is vezethetem önöket!-mondta udvariasan. |
Moon csak hallgatagan figyelt. Havanna beszélt helyette is.
- Nos,így ketten eddig megfordultunk a Vízesésrendszernél,ugyanis onnan indultunk,majd ide jöttünk. Mondjuk nagyon ötletünk nincs hova mehetnénk,hisz annyi itt az érdekes dolog és a látnivaló. |
-Nos örvendek Moonfeather remélem tetszeni fog a birodalmunk!-mondta.
-És a hölgyek már merre jártak? |
- Örvendek. Az én nevem Havanna,ő pedig - intett a Shi'Rah felé - Moonfeather,aki még új itt. Épp úton vagyunk,hogy feltérképezzük a Birodalmat,csak megálltunk enni és pihenni egy kicsit. |
-Én az erdő felé igyekszem de megtaláltam régi jó barátomat Aslant így maradok egy kicsit!
-Amúgy Ámor vagyok!-mutatkozott be.
-Én meg vándorlok de szerintem mostmár Ámor mellett maradok!Én pedig Aslan vagyok!-mondta.
-És a hölgyek?-kérdezte. |
Havanna felkapta a fejét a hangokra,Moon pedig abbahagyva a gyümölcs "gyűjtögetést",könnyedén fogott talajt.
- Üdv! - köszönt Havanna,Moonfeather pedig biccentett - Mi járatban errefelé? |
[296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Talajt fogott és kényelmesen becsukva a szárnyait, körülnézett.
Hosszú suhanással repült végig a bokrok felett, nem tudva gyorsítson vagy lassítson, mikor végre meglátta a két egyszarvút. Nagy kanyarral visszafogta a lendületét, és ledobbant melléjük. Vennie kellett pár mély levegőt, hogy meg tudjon szólalni, és toporzékolt egy kicsit, de hamarosan higgadtan zendült fel mély hangja:
(reag oda is)
