|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.09. 15:57 - |
 Michaelangelo kilépett a Sötétség falán át.
Gyenge volt, kapkodta a levegőt és remegtek a lábai.
Azt hitte össze fog esni, és a feje is zúgni kezdett.
Behunyta a szemeit. És elképesztő dolog történt!
Egy kép villant az elméjébe: egy rét, rengeteg virággal és fűvel a közepén.
És a következő pillanatban megremegett alatta a föld és ő, mint egy megsüketült ember, aki újra hallani kezd, újra érezte magában a mágiát és a föld erejét!!!! Mintha az élet elérte volna, mint egy halott fát és feltöltötte volna!
Kihúzta magát és széttárta a szárnyait.
És látni kezdte a földet magát. Az ereje egyre nagyszabásúbb lett! Látta a földben motozó állatokat és gyökereket, a hatalmas földalatti folyókat és barlangokat és a vad születést is: az irdatlan sziklák kiválását a forró, felfoghatatlanul folyó lávából.
A következő percek alatt a látomás tovatűnt, de ő és a föld újra egyek voltak.
És az színe, teste is a régi lett: gyöngyházas derengés mindenütt.
'Újjászülettem hát!' |
[291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
 -Köszönöm!-mondta, majd ő is meghajolt és a Rémségek szigete felé kezdett vágtázni.
|
 - Erik? - kérdezett vissza elgondolkozva.
- Ha jól sejtem neki is a Szigeten a helye. Ha nincs ott, akkor az egyik menedékben kell lennie. Most minden eriszi ilyen helyeken van, ha nem vitték el őket a Rémségek Szigetére.
Meghajolt, és kényelmesen vágtázni kezdett a mező vége felé. |
-Várj egy pillanatot!-szólt utána.
-Én is keresek valakit!Egy Erik nevű eriszit!Fontos lenne megtalálnom! |
Kathenne meglepetten nézett a kancára. Mikor lettek ők olyan jóban, hogy együtt cselekedjenek?
- Nem tudom hogyan kellene keresni. Valószínűleg csak üldözöm majd tovább....akármi is lesz..... - mondta álmatagon, és el is indult. |
-Értem-értem!De hát akkor hogyan fogjuk megtalálni!Már biztos nincs a közelben! |
Lassan megrázta a fejét.
- Nem úgy van, ahogy gondolod. A mi kapcsolatunk és létezésünk nem hétköznapi. A sorsunk össze van fonva, mi egymás nélkül nem létezünk....Mégis, sohasem találkozhatunk, hacsak a világ, aminek részeivé váltunk, végleg meg nem változik. Ő Kapuőr, én pedig félig úgy élek, ahogy ő, és félig a világok lénye leszek, ahová elvetődünk....Különös lénye vagyok a családomnak....Akik közül csak Kapuőr és én maradtunk. Én látom és érzem őt, de ő éli az életét és messze marad tőlem, nélkülem teszi amit kell. Mi ilyenek vagyunk. Ha szólít, a bennünk élő mágia miatt felelnem kell, de ő sosem marad egy helyen........ |
-De hogyhogy engedelmeskedned kell?Tudom, hogy a bátyád.....de szabad lélek vagy nem?Vagy annyira fontos dolgokról van szó, hogy ennyire sietned kell hozzá?-kérdezősködött, miközben a tájat kémlelte. |
- Ő szólított engem. És ilyenkor engedelmeskednem kell. De sosem találom meg...csak ha mindennek vége - mormolta rejtélyesen. |
-Miért olyan fontos megtalálni?Ha szabad kérdeznem....
-Csak mert segíthetek, ha gondolod!Bár nem ismerem, ha hasonlít rád, biztos nem téveszteném el! |
Gyorsan követte pillantásával Merci intését, aztán hatalmasat, reményvesztettet sóhajtott.
- Ó ne...Már megint.... - nyögött fel, és megcsóválta fejét.
- Mindig ez történik...Annyira kimerítő a másfajta létünk! - sóhajtotta fáradt mosollyal a fehér egyszarvúnak. |
-Üdv!-biccentett a lénynek.
-Merci vagyok!S szívesen segítenék, ha tudnék!De sajnos nem találkoztam erre senkivel!.....-egy pillanatra elgondolkodott-.....Habár láttam néháy patanyomot, arrafelé!-bökött a messzeségbe orrával. |
Kathenne észrevette a ragyogó fehér foltot a kopár mezőn, így némi töprengés után felé vette az irányt. amikor kiderült, hogy egy unikornis az, reménykedve szólította meg:
- Üdv! A nevem Kathenne! Kérlek segíts nekem! Nem láttad a bátyámat, Kapuőrt? Hasonlít rám...nem járhatott itt nemrégiben? |
Merci mikor meglátta a közeledő lényt, rögtön tudta, hogy nem kell azonnal szólnia.Látszott, hogy keres valamit, vagy éppen valakit.S talán jobb is, ha nem zavarja meg.
Még mindig ugyanott állt, ahol eddig is, s most sem akart sehová sem menni......Várt, míg a sors dönt, mi legyen... |
Kathenne úgy érezte nem elég gyors, a szél is szinte kihívóan támadt fel körülötte, így ügetésbe váltott. És habár már sokan mondták neki, őbenne sosem tudatosult igazán, hogy micsoda mozgása is van! Egyszerűen nem méltatta ezt figyelemre. Elképesztő, légies ügetésben haladt, szinte szállva a kopár tájon. A patái épphogy csak hozzá-hozzáértek a szikkadt talajhoz, egyre lebegtetve őt tovább, mintha a szürke tájak szürke szelleme lenne. A szépsége persze még így is áttört a homályon. Hányszor nevettek rajta, az álmodozón! Aki észre sem veszi a saját létezését!
Dehát kellenek ilyenek is a világba. Akik valami egészen másért élnek, nem saját magukért.
Ide-oda forgatta fejét, kereste Kapuőrt, de úgy tűnt nem itt fog rálelni. |
A nagy csöndben hamar meghallotta az érkező idegen halk patadobogását.Hátrafordult, s jobban körülnézett, hátha észreveszi az illetőt, de egyenlőre senkit nem látott a közelben.... |
Kathenne kecses, nyújtott léptekkel haladt át ezen a kopár vidéken. Megértette és átérezte ezt a helyet, gyönyörűnek látta. A szél hosszan kísérte, felelgetve, gúnyolódva, de ő már rég nem bánta a szavait. Csak mosolygott.
Remélte hamar rátalál Kapuőrre. |
Merci magányosan állt a kopár mező kozepén.Hosszú idők óta nem találkozott senkivel.A mező is teljesen üres volt.
A szél néha-néha meglengette sörényét, de azon kívül egy árva levelet sem mozdított meg.
Merci nagy sóhajtással nézett körbe, majd lassú léptekkel tovább indult az erdő felé...
|
 Szabadság 2 ott ált egyedül a kopár vidéken."Hát jó ha így ál a dolog"gondolta és gyors szárny csapásokal felemelkedet,aztán el repült a mezőről.
|
 -Gyáva!-mondta majd hátatfordított mindenkinek és elrugaszkodott a levegőbe.Lassan már színes körvonalait sem lehetett látni.
|
*Unottan megrázta magát.*
- Én léptem. - *mondta és fejét a magasba emelte.
Elrugaszkodott a talajtól és néhány pillanat múlva eltűnt a felhők fölött...* |
[291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Michaelangelo kilépett a Sötétség falán át.
- Erik? - kérdezett vissza elgondolkozva.
Szabadság 2 ott ált egyedül a kopár vidéken."Hát jó ha így ál a dolog"gondolta és gyors szárny csapásokal felemelkedet,aztán el repült a mezőről.
-Gyáva!-mondta majd hátatfordított mindenkinek és elrugaszkodott a levegőbe.Lassan már színes körvonalait sem lehetett látni.