|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.10. 10:42 - |
 Pokoltűz idáig kergette egyik betolakodóját de itt elvesztette monyomát dűhösen kiálltott
-Hol van? Hol van??
Dühösen dobbantott, fejét a magas ba emelte háthe megérzi a szagát! De nem !!!Megint fölkiáltott!!
-Hol van ? |
[132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
------------------------------------------------------------------------------- |
Tethys meglehetősen ostobán érezte magát, ahogy az idegennel szemben ácsorgott. Nem volt mit mondania, hiszen a gondolataiba merülve járkált eddig is, okkal.....Nagyon fontos volt neki minél többet megtudni a társairól. Mert boldogan akart velük élni.
Aztán hirtelen elgondolkozó pillantást vetett Roa Rossára.
- Kérlek áruld el nekem, hogy találkoztál-e idáig vezető utadon nagyobb csoport lénnyel! Nem keresek senkit, konkrétan, de...azt hiszem jó lenne, ha rátalálnék egy bizonyos csoportra - kérlelte szelíden a maszkos lényt. |
 A hosszú köszöntés után még pár pillanatig némán meredt a lényre, s csak ezután a kis csend után szólalt meg.
-Üdvözöllek!A nevem Roa Rossa és egyedül vagyok!-köszönt harcos hangján, nem komoran, de nem is vidáman.
Többet nem szólt.Mit szólt volna?Nem volt túlságosan ismerkedős hangulatában, de nem hagyta ott a világítóan fehér unikornist. |
 Tethys szemei egy pillanatra megvillantak, ahogy egy domb kanyarulata mögül egyenesen egy harci ménbe futott, de nem csinált ostobaságot. Riadalmát leplezve megállt az idegennel szemben, és egy pillanatig csak szavak nélkül meredtek egymásra.
Talán el kellett volna futnia, de hamar rájött, hogy aligha egy sötét lénnyel hozta össze a sors. A maszk alól elővillanó tekintet többről árulkodott.
Végül megadta magát, és kecsesen meghajolt a lófélének.
- Üdvözöllek! Tethys a nevem, és nem akarok ártani sem neked, sem senkinek, aki veled van! - próbált valamiféle udvarias és minden félreértést kizáró köszönést találni. |
Már messziről hallotta, hogy nem lesz sokáig egyedül.Nem is kellett sok idő hozzá, hogy a két magányos lény szembetalálkozzon.
Roa Rossa még gondolataiban is gyorsan elrejtette gyengeségét.Gyengeségét, amit családja elvesztése adott neki.
Szerette új családját, az afraiakat, de számára még minden új volt.
Nem szólt egy szót sem az idegennek.Csak mereven megállt kihúzva magát és várt. |
Gazdája visszatérte olyan volt neki, mint kés a szívbe, és a gyógyulás is egyben. Mindent megtudott, amit ő tudott, megtudta a többiek történetét és gondolataik javát, szinte személyiségük egy részét is - és mindaz, ami ő volt, ugyanígy átáramlott a hirtelen, a semmiből feltámadó és rájuk épülő háló szálain.
Sok mindene kellett gondolkoznia. Azt is tudta, hogy egészen, de egészen új élet vár rá ezután. És örült is a rájuk váró ünnepségnek.
De előtte még el kellett gondolkoznia valamin......És ehhez egyedüllétre volt szüksége. |
Roa lassú léptekben haladt a dombok között.Gondolataiba süllyedt.Érzelmeit sosem mutatta ki, még akkor sem, ha egyedül volt.
Könnyei kikívánkoztak belőle, de ő csak kihúzva magát lépdelt el a dombok mellet.
Gondolatai a családja és régi barátai felé szárnyaltak.Magát hibáztatja mindenért.Minden halálért és mindenért, mi odaveszett.A hazájáért.....
Roa Rossa sosem bocsájtott meg magának egyetlen apró hibát sem.Úgy érezte cserben hagyta világát.Esze folyton ezen járt.Emiatt volt mindig komor és hallgatag.Az Afraiak már így ismerték meg..... |
 Shakira meg szepenve ált ott egyedül,aztán dühösen fujtatott Rooll irányába,meg fordult és lassan elbalagot.
"Nem értem miért ment el...Csak úgy itt hagyót....nem is baj úgyis egyedül akartam lenni"
Gondolta Shakira és csöndben el sétált.
|
 Rooll már a magasba emelkedve száguldott a tengerpart felé, mikor egy érzés hasított belé.
"Mi ez?Ilyen hamar nem változhatok!"-gondolkodott.Lassan zuhanni kezdett.Erejét kezdte elveszteni.Gondolatüzenetek érkeztek fejébe.A Birodalom lényeinek nagyrésze kezdi erejét veszteni.
Épphogy kis puffanással érkezett a földre.Egy kis hatásszünet és ereje visszatért.
Nem telt sok időbe, hogy rájöjjön, a Birodalom ereje fogy, néhágy árulótól.Tudta is kik azok, hisz Timitől most megtudta.
Nagy csalódottság áradt szét lelkének minden részén.Ez a csalódottság gazdájából áradt.Csalódott volt, mert néhány barátja elárulta.
Rooll felállt, Shakira felé fordult.
Megingatta fejét, mintha azt mondaná: "Bocsáss meg...nekem nem érdemes egy áruló lényével kalandoznom!......Aki tönkre teszi a Birodalmat, ahol oly sokan élnek............"
De persze ezt nem mondta, nem tudta volna kimondani, hisz tudta mekkora Timi fájdalma, csalódottsága.
-Jobb lesz, ha megyek!-mondta, majd faképnél hagyva a kancát, eltűnt a fák fölött, s Shakira többet nem láthatta őt.......... |
-hmmm....-gondolkozott hangosan Shakira.-mondjuk a tenger homokos partjára?-
Kérdezte és vágta közben felnézett a fölötte repülő Roollra. |
Rooll a levegőbe rugaszkodott, s Shakira után indult.
-Nekem a repülés jobban megy!-mondta mosolyogva.
-Azt, hogy a tengerpart melyik részére megyünk azt Te döntöd el! |
Shakira elgondolkozott.-Hmmm....jól hangzik...mehetünk.-Shakira körbe nézett a tájon.Aztán visza nézett a rooll felé és intett a fejével hogy menyenek.-Gyre vágtasunk egy kicsit.-Nevetett és lassú vágtába fogott.(a tenger part irányába) |
Elvigyorodott a kanca szórakozásán.
-Mit szólnál a tengerparthoz?-kérdezte |
-De már elégé unom.De hova menyünk?-Shakira unalmába már nem tudod másal szorakozni mint hogy egy kis szelet kreált,ami teljesen felborzolta sörényét. |
Rooll megmozgatta szárnyait, amjd megrázta sörényét.
-Én már kezdem unni ezt a helyet!Nem lépnénk tovább?Vagy maradnál még? |
Shakira ámúlva néztte a virágot ami a többinél ezerszer szebb és nagyobb volt.-Nem mondom el.-Mondta és ujra elmoslyodott. |
Elmosolyodott.
Elgondolkozott.-Mondjuk elég vicces, hogy időről-időre lemehetek az alvilágba!Ne mondd el senkinek, de ezt onnan "loptam"!-vigorgott.
Szarvával suhintott egyet, s egy virág kigyulladt.A láng tengerkék színű volt, s virág nemhogy elsorvadt volna, hanem nőni kezdett, és mire a láng kialudt, az a virág szebb volt valamennyinél.
-Élet láng!Gyógyít és erősít!Bár kereszteztem a saját erőmmel, így is működik!-mosolygott a virágot nézve. |
-De hogy is nem.Mindent tud.Csak tudod nem is titkolozunk,mindent elmondunk neki részletesen.-Shakira elmoslyodott.-Nem úgy értetem hogy titkolozól a gazdád előt.Csak.....hát...mindegy hagyuk a témát.- |
-Hogyne tudna!Minden lényéről mindent tud!Még a legszótlanabbakról is mindent tud!
-Mert a Te gazdád nem tud sokat rólatok? |
Shakira sajnálkozva nézett Roollra.Aztán halkan alig halhatoan meg szolalt.-Igen én akkor még nem voltam itt amikor a sötétség ellen harcoltak,de hamarabb itt vagyok mint Barbi.-Ekkor egy kis időre elhalgatott aztán ujra meg szolalt.-És Timi tud erről a dologról?- |
[132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Pokoltűz idáig kergette egyik betolakodóját de itt elvesztette monyomát dűhösen kiálltott 
Tethys szemei egy pillanatra megvillantak, ahogy egy domb kanyarulata mögül egyenesen egy harci ménbe futott, de nem csinált ostobaságot. Riadalmát leplezve megállt az idegennel szemben, és egy pillanatig csak szavak nélkül meredtek egymásra.
Shakira meg szepenve ált ott egyedül,aztán dühösen fujtatott Rooll irányába,meg fordult és lassan elbalagot.
Rooll már a magasba emelkedve száguldott a tengerpart felé, mikor egy érzés hasított belé.