|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.14. 07:19 - |
 Angel épp most kelt föl felhő ágyából.Nagyot nyújtózkodik, majd szárnyai kitárulnak, hogy megtegye a napi első repülését a táj fölött. |
[197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
___________________________________________________________ |
 Könnyedén hátára vette lányát, és szelíden levitorlázott a felhőkről.
Széles spirálba kezdett, és hamarosan megérkezett az erdőben a kis tisztásra. |
 Az induláshoz készen.
Kryannát inkább nem venné föl, a kiscsikó szemében apja biztosan egy ,, szigorú, nagy, idegesítő mén " . Marannára néz, majdbólint, és várja, hogy párja elinduljon. Utat enged nekik. |
- Szia - mondta komor és szigorú arccal, és felállt.
Az éjszaka itt nem volt rossz, de Kryanna rosszul aludt itt.
Most is már láthatóan ment volna tovább!
- Nem jó itt a kicsinek. Gyerünk innen! - mondta Kryannát megölelve. |
Hirtelen felpattant a felhőkről- Mostanáig aludt. Megnézi a szárnya alatti sebet, majd savanyú képpel elindul.
Mikor Marannához ér, gyengéden lefekszik mellé. Kábultan alszik el, majd 5 perc múlva mosolyogva ébred fel. Nézi Marannát, s nem tudja mit csináljon. Majd inkább közel hajol, és halkan azt súgja: - Szervusz. |
 - Azt teszem - morogta, azzal folytatta útját vissza szeretteihez. |
 - Vigyáz kettejükre. - Ezek voltak utolsó szavai Kyarához, majd biccentett, és elrepült. |
- Akkor majd Eris segít! - nyerítette dühösen.
- Ő mindig segít!
Nagy levegőt vett.
- Mostmár visszamehetek a családomhoz? |
| - Van, amit még én sem tudok. Lehet, hogy nem lesz, és nem akkor van átalakulás, ha valaki nem biztonságban nevelkedik fel. Sajnálom. De nála is csak felnőttkorában jelentkezik, ha jelentkezik. |
Felhördült.
- Micsoda?!?! Kyradornál biztosan nem lesz ilyen! Nem lehet! Hisz Ő még biztonságban született! Már miért öröklődne?! Nem! Ez nem történhet meg!!! Eris tudná! Megmondta volna! Nem lehet! Nem! |
- Úgy van. - Mondta.
- Nos, egy ilyen átváltozás ritka. De öröklődhet. - Reméli, érti a kanca, mire céloz, és nem repül el azonnal. |
Lefékezett, és a levegőben lebegve bevárta a nevelőt.
- Mi az? Valamit nem mondtál még el? |
| - Várj! - Üvöltötte, mert még nem akarta befejezni. A kanca után sietett. |
- Értem - mondta komolyan, és elfogadta a dolgokat így, ahogy vannak. Most nem ellenkezhet.
És nem is hangzott rosszul....Együtt lehetnek, békésen, boldogan, nem kell már félnie!
- Akkor én vissza is megyek! Köszönök mindent! Köszönöm, hogy visszahoztad...... - fejezte be halkan, majd levetette magát a felhőről, és suhanni kezdett a mélybe. |
- Köszönöm. - Felelte Kyara válaszára.
- Nem, nem örökké tart. Legjobb esetben egy-két hónap, semmiképpen sem hamarabb. Ha a változás befejeződik, akkor külsőleg csak néhány jelet tapasztalhatsz: Selymesebb, szebb szőr, fényesebb paták és szarv. - Tájékoztatta Kyarát.
- Belsőleg csak erőteljesebb lesz. Emlékezet-kiesést nem fog szenvedni, sőt, inkább az emlékezete is nő. Jobb lenne, hogyha az elkövetkezendő időben inkább a Tengerparton lennétek. Ott hamar lecsillapodik a düh. Fogtok még látni, 1-2 naponta én is megyek oda. Szólok, hogyha huzamosabb időre nem leszek. |
Megrendült és kissé felidegesedett azon, amit hallott. Egy darabig hallgatott, és próbálta felfogni a dolgokat.
Majdnem megölte szerelmét! Haragja jogos volt, de bántotta, hogy mégis mekkora baj lett belőle majdnem. És micsoda veszélyben van most a párja! Micsoda szörnyűség így élni, hogy nem érezhet!!!! De ha csak a harag és a bánat okozza a gondot, akkor megnyugodhat: már cseppet se haragudott, és nagyon szerette Ew-et, mindent megtett volna érte!
- Boldogan vigyázok rá! Majd keresünk valami szép helyet, ahol magunkban lehetünk.....Mondd, meddig tarthat ez? Örökké? Vagy csak míg megváltozik az ereje? Az mennyi idő? Mi lesz azután, hogy a változás befejeződött?
Aztán eszébe jutott a fia. Alig ismeri az apját! Ahogy Eweryn is alig tud valamit a csikóról......
'Legalább megismerkedhetnek.....' gondolta végül magában. |
- Tudod, attól is függ, hogy kinek esik baja, hogy Ewnek milyen a hagulata. Akkor jöttem rá, mikor éreztem, hogy Ew elájult. Kissé felbőszítetted, de ez érthető is. Sajnálom, amik történtek. De most nem ez a lényeg. - Kezdi el.
- Szóval, mondtam, hogy a hangulatától függ. Ha jól érzi magát, szinte biztosan nem történhet semmi. Viszont hogyha... hogyha valaki nagyon felbőszíti..... akár meg is halhat erejétől. - Félt kimondani ezt a szót.... meg is halhat.... szinte az ő gyermeke...
- Az lenne a legjobb, ha kerülné a többi lényt. Ám most nem szabad, attól félek, ismerve Ew jellemét, hogy még egy bogár is felidegesítheti. - Belegondol, hogy egy bogár is végzetes lehet.
- Szüksége van rád, és Kyradorra. Segítsetek neki kikapcsolódni. Még a testvérét sem szeretném hozzáengedni. Félő, hogy Khori már megint valami gúnyosat csinál.... vagy megpróbál hősködni, és veszélybe sodorja magát. Ew számára nem csak a düh, hanem a bánat is végzetes lehet. Ezért is ájult el ott... - Mondja.
- Ha igazán szereted Ewet, akkor hajlandó vagy segíteni neki e nehéz időszakban. Megtehetnéd érte, és értem is. Megtisztelnél szereteteddel. És ez Kyradorra is vonatkozik. - Fejezte be.
- Kérdezz. - Hangzik el utoljára. |
Bólintott.
- Rendben. Értelek. Most kérlek mondd el mit kell tudnom Ewerynről! Mi az, amit csak én tudhatok?
Követte párja pillantását, és látta, hogy Kyaráék eltűntek. Nem izgatta a dolog. Ha baja esett volna a kedves lénynek, akkor arról már tudna. Ha meg egészséges, nem akarja zavarni, és itt van a saját családja, amivel törődnie kell!
- Rendben. Értem. Kryanna, tetszik itt?
 Óvatosan, egyensúlyozva lépkedett ide-oda, és bizonytalanul nyihogott egyet.
|
- Semmi különös. Csak feltűnő lenne neki, hogyha nagyon komolyan beszélgetnénk. Ne feledd el, hogy most olyat fogok mondani, ami csak rád tartozik. Semmi kedvem magyarázkodni nekik. És velük van a kicsi. Valószínűleg megijedne tőlem. Kérlek értsd meg. - Beszélt.
-Persze, hogy hallottam - Szól Marannának. - Csak mintha.... hallucináltam volna... - Mondja.
- Mert ez békésebb hely. És Kryannának ez új. Én szeretem az új dolgokat. Hagy szerezzen tapasztalatot. - Magyarázza. |
- Mi baj van? Maranna és én jó barátnők vagyunk. Sokat segített nekem, és én is neki. Mi baj van? - értetlenkedett.
- Khorall? Hallottad, amit kérdeztem? |
[197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Angel épp most kelt föl felhő ágyából.Nagyot nyújtózkodik, majd szárnyai kitárulnak, hogy megtegye a napi első repülését a táj fölött.
Könnyedén hátára vette lányát, és szelíden levitorlázott a felhőkről.
Az induláshoz készen.
- Azt teszem - morogta, azzal folytatta útját vissza szeretteihez.
- Vigyáz kettejükre. - Ezek voltak utolsó szavai Kyarához, majd biccentett, és elrepült.
Óvatosan, egyensúlyozva lépkedett ide-oda, és bizonytalanul nyihogott egyet.