|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.16. 16:34 - |
* Eweryn a fák közt vadul vágtat. Úgy tűnik, mint ha valahonnan menekülne. Szlalomozik a fák közt, majd felnéz az égre. Az égen megpillant egy repülő valamit, amit már nem lehetett megállapítani, hogy micsoda. Eweryn gúnyosan nyerített, majd elkezdett megintcsak vadul vágtatni. Kis idő múlva megállt, hogy kifújja magát. * - Megadom magam! - Mondta végül. |
[350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
__________________________________________________ |
 Eső nem tudott nem mosolyogni kis hősén, és szeretetteljesen megölelte egy pillanatra.
- Hogyne! Remélem minél előbb! - súgta a csikónak, aztán elengedte, de előtte még kicsit összkócolta az üstökét.
Sorban mindegyik neveltjét átölelte, elköszönt tőlük, majd lendületes ügetésben elindult kifelé.
Kapart a torka, és úgy érezte elsírja magát, ha visszanéz, de nem tudta megállni. Hátrapillantott a csikókra, és majdnem megállt. Hogy is teheti ezt?
Ha Dahmed akkor nem mosolyodik el és nem biccent neki bíztatón, talán tényleg feladta volna. De a kamasz szemeiben volt valami, ami egycsapásra megnyugtatta, megerősítette, így vágtába ugrott, és kiszökkent a kis menedékből! |
-Majd Én vigyázok a többiekre!-jelentette ki határozottan.
-És akkor majd nemsokára találkozunk, ugye? |
Eső elmosolyodott, és megcirógatta Doment homlokát.
- Túl sokat kérdezel..... - mondta szelíden - De legyen elég annyi, hogy sajnos ez a hely már nem olyan jó, mint volt, és ez biztonságosabb vidékre kell menni mindenkinek. Lagúna nemsokára itt lesz. Legföljebb pár nap, és megérkezik. Én előbb kell elinduljak...Máshová hív a kötelesség..... |
-De jóóóó...És hova utazunk?És egyáltalán miért kell innen elmennünk?És ikor jön az a Lagúna???És...és Te miért mész el?...kérdezősködött Doment. |
Fidelity sokkal ügyesebb volt, mint amilyennek kinézhetett, mert így is könnyedén követte a kis pegunicsikót, és félelmetes manőverekkel mindig a közelébe törekedett!!!! Egyre közelebb és közelebb ért, és Kalidaddal néha összemosolygott. Habár a kis vagányság inkább gyalázatosan vigyorgott.....
Eső mindig tudta hogyan időzítsen. Ezúttal is könnyedén felemelte szárnyát, és mikor a hármas mellette száguldott el, elkapta Fidelityt!
- Ááááálllj! - mosolygott rá szélesen a döbbent apróságokra.
- Beszélni szeretnék veletek! És kérlek figyeljetek rám! Komoly dolgot kell mondanom. El kell utaznom. Kis ideig magatok lesztek, de nem sokáig. Lagúna ide lett küldve. Értetek is eljön, és vele mentek majd egy izgalmas utazásra! A végén találkozunk is! Sajnos én nem maradhatok veletek, pedig szeretnék! Kérlek vigyázzatok magatokra és egymásra! És ne csináljatok őrültséget! Mindenképp várjátok meg itt Lagúnát! |
-Héééj...ez nem ér!-háborodott fel, majd azonnal Kalidadhoz vágtatott, s egy percre sem maradt el tőle.
|
Eső mosolyogva nézte a csikókat. Amíg a két kamasznak tartotta az eligazítást a jövőre nézve, addig is jó volt tudni, hogy Doment nem lesz magányos itt.
Eső valamiért azonnal mosolyogni akart, ha azt látta, hogy Doment jól van. Márpedig itt vígan fogócskázhatott a többiekkel!
Fidelity úgy látszott csöppet sem bánja, hogy megfogták! Összenevetett Kalidaddal, akit meg sem próbált megérinteni, aztán hihetetlen kecsességgel, elképesztő tempóval Doment után szökkent! |
-Úgyis megfoglak titeket!-vigyorodott el, majd a három másik csikó után iramodott.Bár egy megbotlással kezdte a futást, egész hamar belerázódott a fogócskába.Az első akit célba vett Kalidad volt, de őt nem sikerült megfognia, de Fidelityt épphogy megbökte szárnyával.
-Háhááá...Fidelity a fogó!-kiáltotta, majd újra futásnak eredt Floreans felé.
|
- Ez nagyon jó ötlet! - vágta rá azonnal hangosan, ellentmondást nem tűrően.
- Menjetek csak! Dahmed! Harci Tűz! Veletek beszédem van! - tette még hozzá, és a két idősebb kamaszt elvitte magával a tisztás másik végébe.
 - Eső nagyon odavan érted! - húzta el a száját a merész kis kanca, aztán hirtelen megbökte Domentet, és Fidelityt magával rántva futni kezdett
- Te vagy a fogó!! - visította.
 Floreans óriási szemekkel Domentre bámult, majd megpördült, és ő is futásnak eredt, habár nem volt túl ügyes....
|
Nagy, kérdő szemekkel nézett a Harci Tűznek elnevezett pegazusra, de mégnagyobb, döbbent szemeket vetett Kalidadra, mikor az kisajátította az Fidelity-t, pedig ő pont őt nézte ki magának játszótársnak, meg persze Floreans-t.
-Nem akartok játszani?-kérdezte, hogy oldja kicsit a hangulatot.
|
Eső egy ideig várt, de úgy tűnt neveltjei nagyon nem akarnak bemutatkozni! Végül megköszörülte a torkát, és jelentőségteljesen biccentett a csikóknak.
- Nos? - kérdezte nyomatékosan.
- Én Rahmi Kalidad vagyok! A kis kék-fehér pega Floreans, a hallgatag óriás Dahmed, a rád csúnyán bámuló társa neve titok, de mi Harci Tűznek hívjuk.
A kis aranyszínű pega megbökte, mire kis fintorral hozzátette:
- Jah igen, ő Fidelity! Ő velem van! Te nem nyúlhatsz hozzá, nem szólhatsz, ha nem mondom, hogy szabad, és nem is játszhattok nélkülem! - mondta fennsőbbségesen.
- Kalidad! - nyerítette tiltakozva Eső, akit elképesztett ekkora udvariatlanság!
- Mit képzelsz?? Hogyne játszhatna azzal, akivel csak akar! Nem viselkedhetsz így! Itt mindenki egyenlő! El ne merd felejteni!
Elfintorodott, majd morogva biccentett. |
Nagy szemekkel, pislogva végignézett a csikókon.
-Igen!Csatlakoznék!-válaszolta végül Doment.
-A nevem Doment!-mutatkozott be udvariasan, majd várta a válaszokat.
|
Eső hátramosolygott.
- Egészen biztosan! Csak idő kell hozzá. Ez mindig más! Minden szárnyas lény máshogy tanulja meg. Nem kell félned.
Hamarosan elérték a célt. Eső kinyújtózott, és ledobbant a kicsi tisztásra.
- Itt is volnánk! - tette le Domentet.
- Néz körül! - intett körbe a köréjük sereglő csikókon. Nem voltak sokan, de látszott rajtuk, hogy mind megélt valamit, amit legszívesebben elfelejtene.
A kis foltos csikó, aki a háttérbe húzódott, nagy csillogó szemekkel figyelte az új kiscsikót, és láthatóan nagyon remélte, hogy talán játszhatnak.
 A nagy fehér lény, aki előre állt, szinte felnőttnek tűnt, de hallgatagsága gyanússá tette. Valami komoly baj miatt maradhatott itt.
 Az oldalán álló kamasz viszont egyenesen ellenséges volt!
Csak a kis aranyszínű lény mosolygott fesztelenül Domentre.
- Szia! Mi élünk itt, de ha csatlakozni akarsz, lehet! - mondta a vagány csikó, aki egyenesen Doment képébe mászott! |
-Jó!Értem!Csak érnénk már oda!.....
Már el is felejtette azt a kaput.Jól befészkelte magát Eső szárnyai közé, s élvezte a repülést.
-Én is fogok valaha így repülni?-kérdezte kissé elmerengve.
|
Elhúzta a száját.
- Nem tartom jó ötletnek. Nem tudjuk hová vezet és hogy vissza tudunk-e jönni. A többi csikót meg még nem is kerestük, emlékszel? Ideje odamenni hozzájuk! - mondta határozottan, azzal megfordult, és lendületesen repülni kezdett egy másik irányba. |
Bólntott Eső szavaira, s láthatóan meg is értette őket.
-Rendben!Ezentúl figyelek a szabályokra!De a kapun bemegyünk?-kérdezte izgatottan.
|
Villámgyorsan fékezett, és lebegni kezdett egyhelyben. Csak sejtette mi lehet az, de pontosan nem tudta. És csikóval a hátán nem akart kockáztatni.
- Nem tudom - válaszolta őszintén - Jobb, ha békén hagyjuk.
Hátrafordult, és komolyan szólt Domenthez:
- Figyelj rám nagyon, kicsi csikó! Mert fiatal vagy, és igenis sokat kell még látnod, érezned, megtanulnod! Lehetséges, hogy a többi élőtől már Te - elemednek hála - messzire szakadtál. De attól még nem lehetsz hányaveti, igenis figyelned kell rájuk, mert velük közös a világod! Ugyanúgy a többiek közt élsz, és jó esetben harmóniában kell lenned velük. Mert a Természetből léptek elő az első máguslények! Onnan jöttünk! Neked is tisztelned kell bizonyos szabályokat! Úgy ám! Mindnyájunknak! A Természeté a legősibb mágia, abból léptek elő a világaink, és mi magunk is. Ha ezeket a legősibb, hatalmas szabályokat megszeged, meghalsz! Azon szabályok mindenkire vonatkoznak, elemtől, kortól, erőtől függetlenül! Talán Te nem tudsz majd esőt fakasztani, hanem tűzár leszel. Talán. De vannak korlátaid, amiket meg kell ismerned. Hogy mi mennyi erődbe kerül, hogy melyik erő hogyan hat a Tiédre, hogy kivel varázsolj együtt - ezt mind meg kell tanulnod!
Előrefordult.
- Mindig vannak nagy meglepetések......Én most például nem tudom mi az a kapu ott előttünk...... - mormolta gondterhelten. |
Elgondolkodott.
-Én örülök a tűznek!Én nem szeretnék természeti lény lenni!Ott biztos több szabály van, s én nem szeretem a szabályokat!Persze betartom őket, deee.....
Elhalgatott.
Egyszercsak észrevett, nem oly messze egy óriási kaput.Nem volt túl átlagos kapu.Szinte átlátszó volt, de néha meg-meg csillant.
-Az mi ott?-kérdezte a távolba bökve orrával.
|
Elnevette magát. Ez a csikó már nem volt olyan kicsi, mégis milyen gyerekes kérdéseket tesz föl! Mindig meglepődött, és nem tudott nem felderülni rajta!
- Tudnék, ha nagyon akarnék. De nincsen rá szükség. Természeti lénynek lenni azt jelenti, hogy tiszteletben tartod az élet egyensúlyát, a körülötted élőket. Most csak bajt kavarnék vele! És sok erőbe kerül, sokat kell koncentrálni érte. Mindennek megvan az ára, a mágiában is. |
[350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Eső nem tudott nem mosolyogni kis hősén, és szeretetteljesen megölelte egy pillanatra.