|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.26. 22:25 - |
 Draugherit hasalt. A sötétben a többi érzéke vezette, a szeme csak felesleges gond volt, mert állandóan vörösen égett.
Három hónap....Az épp elkezdődő tavaszból lassan a nyárba lép másutt az idő. Ő ennyi ideje űzte a Gonoszt. Itt, a Sötétben csak pár hete voltak, de ez épp elég volt, hogy végleg kihaljon belőle minden, ami korábban jellemezte.
A rengeteg hatc és küzdelem kimerítette. Mi sem mutathatta ezt jobban, minthogy éjfekete lett ott is, ahol sosem volt az a színe és a szeme a sárgából vörösbe váltott. De úgy érezte, mindez megérte.
Mert végig, ahogy kiszorítoták a rosszat Simbelmyneból, érezte, hogy közelednek a Rossz Urához. Ha őt legyőzik, akkor vége lesz a lidércnyomásnak. Minden nyom, minden ötlet, minden mágianyom idevezetett. Meg kell találniuk a forrást, különben a vérfarkasok legyőzése, a szellemek elkergetése, at orkok és más szörnyek szétzilálása és a Nagy Akarat megtörése mindezeken - hiába volt.
Nem sok társa volt. Steel, Machos voltak a legjobbak, de a többi eriszi is küzdött, védte a Birodalmat. Ő vállalta a legkeményebb utat....
Azaz mégsem. Mert a legkeményebb út Izabóé volt, aki ugyenzt csinálta, de teljesen egyedül a Félelmek Birodalmában.
Mások élvezték az életet, ők meg itt, elszigetelt sarkokban küzdöttek másokért...Akik nem is sejthették....És nemcsupán itt küzdöttek, de egyenesen ők kergették ide vissza a Sötétet...
Egy pillanatra visszaszállt a hónapokal ezelőtti percbe, mikor még a tündérországszerű világban lehetett, mikor egyetlen nem eriszi barátjával utoljára találkozhatott. 'Az egy egész másik élet volt.....'
Végül fáradtan behunyta szemeit és pihenni próbált. A nagy küzdelem mégodébbvolt.
|
[Későbbi] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
*Zenit elsietett a munkásokhoz.
Jó 10 perc múlva visszaért az összessel.
Mikor odaérkezett barátaihoz, máris megszólalt.*
- Út közben beszéltem néhány munkással és mivel Eve azt mondta Nekik, hogy számolják meg magukat, ezért meg is tették. Szóval összesen 54-en vannak. |
 Eve csak bólintott és Asylonhoz fordult.
- Tudok valamit segíteni?
 Hálásan mosolygott a kancára.
- Köszönöm, Eve, de azt hiszem nem. De tényleg köszönöm. |
- Mi is reméljük ! De láthatóan sikerült. Legalábbis szerintem.
- Na, akkor idehívom a munkásokat, hogy 3 részre osszuk őket. Rendben ? |
Eve is várakozóan nézett Asylonra.
Bólintott és felszállt.
A Kastély magassága fölé emelkedett és egyre homályosabb lett. Aztán széllé alakult és forogni kezdett.
Nemsokára egy valódi tornádó szürkéllett a magasban és rohamosan nőtt!
Nemsokára az egész Kastély benne volt és még tovább nőtt!
Végül egy szürkés szélfal forgott a távolban, de azért nem olyan messze.
És ő hirtelen feltűnt a két mésik lény mellett.
- Kicsit elfáradtam.... - lihegte. És valóban: bizonytalanok voltak a kontúrjai és nagyon fáradtnak tűnt.
- Remélem nem feleslegesen. |
- Rendben, Eve !
- Drukkolunk Asy ! Akkor megpróbálod most ? Majd utána felosztjuk a mnkásokat... |
- Nekem megfelel. Nincs jobb ötletem. De a szabályokhoz és az új állványzathoz ragaszkodom!!!!
- Én megpróbálhatok létrehozni egy pajzsot, de nem ígérhetek semmit!
- A felosztásban benne vagyok! És szerintem is jobb lenne, ha szabályoznánk kicsit a munkásokat! |
*Zenit végighallgatta mindkét barátját.*
- Azt szólom, hogy ez nem lesz egy sétagalopp.
- Én nem tudok védőpajzsot felállítani. Te Asy, vagy Eve ? Valamelyikőtök tud ?
- Először a várat kéne helyre hozni.
- Akkor a következő dolog az kéne, hogy legyen, hogy magunk elé állítjuk a munkásokat. Egyenlőre nem tudunk vezetőket kiválasztani, mert nem ismerjük a képességeiket. Szóval kezdetnek három részre kell osztanunk Őket. legalábbis szerintem. Felosztjuk, hogy ki mit csinál, és mi meg felügyeljük, ha kell segítünk.
- Vélemény ? |
Felpillantott a falra mellettük és felettük.
- Az ellenséggel nem tudom mit tehetnénk, de az biztos, hogy ezzel semmire sem megyünk!!!!
- Új állványzat kell, biztonságosabb, mint ez. Jobban meg kell szervezni a munkásokat: csoportokba, vezetők alá, és el kell érni, hogy azt tegyék, amit mondanak nekik, nem azt, amit épp jónak látnak. Nem is egyszer láttam, hogy valahol ugyanazt a munkát hárman látták el, másutt meg bajban voltak, mert nem volt elég segítő! Ami pedig a kövekez illeti: jobb kötelek és több csiga! És senki se álljon alattuk!!! Kellenek szabályok, amiket mindenki fejébe bele kell verni!
- Eve jól mondja. Az ellenség ellen az óvatosság segíthet, meg hogy figyelünk. Esetleg megpróbálhatok valami mágikus pajzsot emelni a Kastély köré, de nem tudom működni fog-e. Az az igazság, hogy túl keveset tudunk erről az ellenségről....de egy próbát megér!
- Mit szólsz, Zenit? |
- Jól van.
- Akkor most találjuk ki, hogy hogyan építkezzünk biztonságosan és gyorsan. Van valami ötletetek ? |
Megnyugodott, hogy Zenit egyelőre elfogadta a döntését és ő is Asylonra emelte figyelmét.
- Nem feltétlenül jönnénk rá! - intette Zenitet.
- Lehet, hogy olyan mágiát használ, ami nem érződik az itteni erős varázsjelenléttől! |
*Zenit gyorsan Asylon felé fordította fejét.*
- Mit mondtál ? Mintha egy idegen akarat munkálna itt ? Nem, az teljességgel lehetetlen. Azt tudnánk ! |
- Nem érdekel! - a hangja elszánt volt.
- Egy olyan építkezés teljességgel felesleges, ahol egyetlen építménybe belehal a fél néped!!!! Vagy Te!!!!!
- Amíg nem találunk jobb megoldást, ezt sem szabad folytatni!!!
Asylon végül megszólalt.
- Eve, Zenit! Sajnos mindkettőtöknek igaza van, és mégis egyikőtöknek sincs!
- Egyfelől, a munkások kapkodnak, pontatlanok, figyelmetlenek, és ezt az egészet sokkal jobban meg kellene szervezni!
- Másfelől én már megfigyeltem, hogy némelyik baleset teljesen abnormálisan történik!!! Mintha...egy idegen akarat munkálna itt..... |
*Zenitnek néhány perc szótlanság után sikerült megszólalni.*
- Hát .... - *először csak ennyit sikerült mondania.
Aztán néhány perc múlva ismét megszólalt.*
- Hát ez a kő megpróbált agyonnyomni. - *válaszolta Zenit és orrával az előttük álló kőtömbre mutatott.*
- Úgy kezdődött az egész, hogy ... - *Zenit elmesélt mindent jó alaposan Asylonnak. Nem tudta, hogy Asylon érezte-e, mi történt, vagy sem. csak annyit tudodt, hogy mindent el kell Neki mesélnie.
Hangja már szokásosan csengett miközben beszélt. Zenit már érezte, hogy túl tette magát ezen.
Fejét Evéhez fordította.*
- Azért nem kellett volna ilyen durván elküldened Őket. Csak tették a dolgukat. Nem tehetnek róla, hogy nem bírták felemelni a követ. Mellesleg megjegyzem, hogy nem Ők kevertek bajba, hanem Én saját magamat.
*Tekintetét Eve szemeibe fúrta.* |
Az építkezés legszélén volt, így mikor hallotta a zajongást arra nézett....és érzett mindent, amit az öccse. De a saját rémülete és Zenité együtt túl sok volt...Elvesztette az egyensúlyát, mert korábban felállt Dayu hátán, és lezuhant!
A sárkány mentette meg, ahogy utánaugrott és elkapta.
Eve a földön ébredt fel.
- Zenit! - sikoltotta azonnal, talpraugrott és az öccse felé rohant. A sárkány értetlenül hagyta rá a dolgot.
Amint odaért a szótlanul álló pegunihoz magához rántotta és érezte, ahogy könnyek patakzanak a szemeiből.
- Ezt...soha...többé.....nem akarom....- reszketett mint a nyárfalevél. ÉS ekkor valami új érzés született meg benne.
- Abbahagyjuk az építkezést! - zengte a hangja. Fogságba esése óta nem volt soha ilyen erőteli.
- Amíg rá nem jövünk hogy eshetett ez meg és hogyan kerülhetjük el az újabb baleseteket, mindenki keressen magának más munkát! Mondjuk számoljátok össze pontosan hány lény dolgozik itt! Gyerünk! Menjetek!
Dühös volt rájuk, de nem akarta kimondani. És tudta, hogy a szemén látszott, de ez sem érdekelte, mert nem mondta ki! Addig pedig a dolgozóknak egy szava se legyen!!!! Hisz igenis felelősek voltak!!!
- Mi történt? - kérdezte.
- Éreztem, hogy baj történt....nagyjából.....
|
*Az építkezés így még gyorsabban haladt, hogy hárman segítették a dolgozókat.
A munka tökéletes összhangban folyt.
Zenit ahogy sétált a munkások között észrevette, hogy az egyik emelkedő kő (amit emelővel emeltek) megáll, majd elkezdt visszafelé ereszkedni egyre gyorsabban. Szemével megkereste a vezérlőket, akik látszólag mindent beleadtak, hogy visszatartsák a lefelé zuhanó követ, de nem sikerült.
Zenit gyorsan odasietett hozzájuk, szárnyaival megragadta a tekerőt és megpróbálta megállítani. Egyszerre hármuk szárnyai csavarodtak a tekerőre, de nem tudták megállítani.
Zenit körbenézett, de nem látta a közelben Asylont. Pedig csak Ő segíthetett volna.
A kő egyre jobban közeledett a föld felé.
Zenit kétségbeesetten nézte a zuhanó követ, ami ha földet ér, valószínűleg rengeteg dolgozót fog agyonnyomni.
Sebesen kivágtatott arra a helyre, ahova nagy valószínűséggel a kő be fog csapódni, és szárnyaival lökdöste arrébb az ott munkálódókat. Egész sokukat sikerült eltávolítani a veszélyes zónából.
Azonban Zenit egy kicsit belefeletkezett ebbe.
Több oldalról ordításokat hallott, amik kizökkentették.
Felnézett és a kőtömb alig egy méterre volt tőle. Már tudta, hogy elugrani nincs elég ideje.
Reflexszerüen rántotta maga elé szárnyait.*
- Neeeeeeee - *ordította el magát.
Beletörődve várta, hogy a kőtömb néhány másodperc múlva agyonnyomja...
Erre azonban nem került sor. Óvatosan széthúzta szárnyait és kikukucskált alóluk. A kő egy helyben lebegett fölötte. A kötél, amivel rögzítve volt, oldalt lelógott.
Először azt hitte, hogy Asylon mégis erre járt és megtartotta a követ, de Őt még mindig nem látta.
Körbenézett és látta a dolgozók döbbent arckifejezését.
Csak utána esett le Neki, hogy akkor ezt Ő maga csinálta, vagyis Ő tartotta meg a követ.
Gyorsan kiügetett a kő alól, majd leengedte szárnyait és erre a kő lezuhant a földre.
A szive olyan gyorsan kalapált, mint még soha. gyszerűen nem akart hinni a szemének. Nem tudta magát mozdulásra bírni. Látta, hogy körülötte mindenki mozdulatlan.
~Biztos a parancsomat várják, hogy folytassák a munkát~-gondolta, de egy hangot sem bírt kipréselni magából.* |
Evenion végül azon kapta magát, hogy bár még mindig nincs benne az építkezésben, jóval közelebb áll, és jópárszor oda-oda kiáltott valakinek, ha úgy látta, hogy ügyetlenkedik, illetve eddig háromszor szalasztotta Asylont egy-egy pontra. Eddig legalább két súlyos balesetet előzött meg mindezzel....
De úgy érezte, hogy ez nem az igazi....
Asylon befejezte egy kőtömb helyretételét, és elszakadt az építkezőktől.
Percek múlva feltűnt Eve mellett....Egy hatalmas árnyék követte...
- Nos, Eve, szerintem jobb lenne, ha Te is tudnál repülni, így hoztam neked egy segítőt. Vagyis....szállítót...Így nem kell engem ugráltatnod, hanem magad is megoldhatod a problémákat! A neve Dayu.
Eve értetlenül nézett Asylonra, aztán elképedve meglátta, hogy kit is hozott magával. De végül legyűrte a rémületét és rossz emlékeit...és engedelmesen felszállt a sárkány hátára, hogy igazán aktívan részt vehessen az építkezésben!!!!
|
*Zenit közelebb ügetett a dolgozókhoz.
Ebben nem tudott segíteni Asylonnak és a munkásoknak. Kutatott a fejében, hogy hátha eszébe jut egy ilyen varázslat, de sajnos nem talált.
Ezért a dolgozók között sétált, lelkesített és ahol tudott segített fel-felemelni egy-két kisebb kőtömböt.* |
Eve örült, hogy végre nem haszontalan és nekilátott feladatának.
Ő meg felszállt és nekilátott az eddig elkészült darabok felpakolásának. Széllé alakult és rettentő erővel felhúzta az emelkedő toronyhoz a darabot.
- Na, gyerünk! |
- Majd igyekszem ! - *felelte Zenit Asylonnak.* |
- Hát, remélem! De légy óvatos! Én úgysem tudok segíteni, szóval inkább ittmaradok. Nem akarok útban lenni....
Asylon biccentett Zenitnek.
- Az jó lesz! Eddig elég sokan megsérültek...Sajnos kapkodnak! Azért is hívtam ide mindenkit, hogy mindig csak egy-egy ponton dolgozzunk, hogy hátha így jobban tudom őket irányítani és nem lesz akkora a fejetlenség! De talán Te kordában tudod őket tartani!
Eve-hez fordult.
- Tévedsz! Igenis segíthetsz! És éppen innen! Kérlek figyelj a falakon rohangálókra, meg úgy általában mindenre! Innen kintről tán jobban átlátod! Ha bárhol bajt sejtesz, gondolj rám, és küldj oda, ahol úgy érzed kell az irányítás! |
[Későbbi] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Draugherit hasalt. A sötétben a többi érzéke vezette, a szeme csak felesleges gond volt, mert állandóan vörösen égett. 
Eve csak bólintott és Asylonhoz fordult.
Hálásan mosolygott a kancára.