|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.26. 22:25 - |
 Draugherit hasalt. A sötétben a többi érzéke vezette, a szeme csak felesleges gond volt, mert állandóan vörösen égett.
Három hónap....Az épp elkezdődő tavaszból lassan a nyárba lép másutt az idő. Ő ennyi ideje űzte a Gonoszt. Itt, a Sötétben csak pár hete voltak, de ez épp elég volt, hogy végleg kihaljon belőle minden, ami korábban jellemezte.
A rengeteg hatc és küzdelem kimerítette. Mi sem mutathatta ezt jobban, minthogy éjfekete lett ott is, ahol sosem volt az a színe és a szeme a sárgából vörösbe váltott. De úgy érezte, mindez megérte.
Mert végig, ahogy kiszorítoták a rosszat Simbelmyneból, érezte, hogy közelednek a Rossz Urához. Ha őt legyőzik, akkor vége lesz a lidércnyomásnak. Minden nyom, minden ötlet, minden mágianyom idevezetett. Meg kell találniuk a forrást, különben a vérfarkasok legyőzése, a szellemek elkergetése, at orkok és más szörnyek szétzilálása és a Nagy Akarat megtörése mindezeken - hiába volt.
Nem sok társa volt. Steel, Machos voltak a legjobbak, de a többi eriszi is küzdött, védte a Birodalmat. Ő vállalta a legkeményebb utat....
Azaz mégsem. Mert a legkeményebb út Izabóé volt, aki ugyenzt csinálta, de teljesen egyedül a Félelmek Birodalmában.
Mások élvezték az életet, ők meg itt, elszigetelt sarkokban küzdöttek másokért...Akik nem is sejthették....És nemcsupán itt küzdöttek, de egyenesen ők kergették ide vissza a Sötétet...
Egy pillanatra visszaszállt a hónapokal ezelőtti percbe, mikor még a tündérországszerű világban lehetett, mikor egyetlen nem eriszi barátjával utoljára találkozhatott. 'Az egy egész másik élet volt.....'
Végül fáradtan behunyta szemeit és pihenni próbált. A nagy küzdelem mégodébbvolt.
|
[1184-1165] [1164-1145] [1144-1125] [1124-1105] [1104-1085] [1084-1065] [1064-1045] [1044-1025] [1024-1005] [1004-985] [984-965] [964-945] [944-925] [924-905] [904-885] [884-865] [864-845] [844-825] [824-805] [804-785] [784-765] [764-745] [744-725] [724-705] [704-685] [684-665] [664-645] [644-625] [624-605] [604-585] [584-565] [564-545] [544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [Korábbi]
 Végre visszaértek!
Az út nem volt hosszú, de rövid se, ráadásul egy hatalmas akármi megtámadta őket (bizonyára enni akart), így most kissé fáradtan, de virágos joókedvvel tértek vissza. Útközben sikerült felemelnie egy jókora adag homokot, így most minden szükséges anyag a rendelkezésükre állt jó darabig.
A messze elé siető lény örömében ragyogott, mint valami csillag!
 - Asylon! Zenit! Végre itt vagytok! És épségben!
Amint leszálltak, a nyakukba ugrott.
- Aggódtam, de reméltem, hogy nem lesz bajotok! Minden rendben ment? Mennyi anyag!
- Dayu! Agru! Meg van oldva minden probléma!!!! - mondta örömteli hangon az érkező két lénynek. |
Jó kedve volt! Végre valami kalandos izgalom! Jó volt ő vezetőnek is, de annyira nem szerette azt a szerepet. Viszont egy csapat hasznos tagjának lenni, már egész más lapra tartozott!!!!
Hatalmas tempóval körözött: hol előrerepült, hol vissza a csoporthoz.
Néha átalakult széllé, vagy teljesen felszámolta a testét, hogy újra kiváljon a semmiből a pegazus pompájában!
Remekül érezte magát! |
*Zenit megmézte, hogy mindenki tud-e repülni. Miután meggyőződött, hogy igen, Ő is felszállt.*
- Úgy van !
*Azzal gyorsabb repülésbe fogott.* |
Válaszul gyorsan csókot lehelt Zenit homlokára.
- Siessetek vissza! - mondta bíztató hangon.
- Akkor indulás! - kiáltotta vidáman és a levegőbe szökkent.
|
*Zenit még Eve mellé lépett, mielőtt elment volna.
Halkan szólt hozzá, hogy csak Ő hallhassa, amit mondd:*
- Ne búsulj, nem lesz semmi baj ! Épségben fogunk visszajönni, rengeteg információval és anyaggal megrakva. Ha bármi történik, akkor értesítelek. vagy ha nekem nem megy, akkor majd Asy. Hidd el, nem lesz baj ! Addig tegyétek meg, amiket tudtok, de csak olyanhoz lássatok hozzá, ami egyáltalán nem veszélyes. Ez a lelkedre kötöm !
*Zenit a 4 önkénteskez fordult.*
- Gyertek, induljunk. Útközben elmondjuk, hogy mi célból megyünk ki és miket akarunk behozni.
*Azzal kényelmes lépésbe kezdett.* |
Eve komoran bólintott.
'Ezt el kell fogadnom...Nekem kell maradnom....Nekik pedig menni kell....'
- Felőlem indulhatunk. |
*Zenit bólintott.*
- Akkor azt hiszem, mindent megbeszéltünk.
*Zenit a munkások felé fordult.*
- Szükségünk lenne néhány nagyon erős segítőre. Megkérek mindenkit, hogy csak az lépjen előre, aki VALÓBAN erősnek tartja magát.
*Zenit nem akarta beavatni őket, hogy mit kell cipelni, mert attól tartott, hogy senki sem fog előrébb lépni.
Néhány másodperc alatt 4en léptek határozottan előre.
Zenit Asylonra és Evenionra nézett.* |
- Nekem úgy tűnik, hogy bármit teszünk, vagy lelassulunk, vagy kicsit kockáztatunk. Szóval döntsetek ti!
- Bajban, bajban...De mekkorában? Én arra szavazok, hogy a legerősebb lényeket vigyük magunkkal, Zenit, és akkor csak ritkábban kell kimozdulnunk!
- Addig meg Te, Eve, kicsit összebarátkozhatnál a lényekkel és szimatolhatnátok kicsit, hogy miért szöktek el a munkások, és voltaképp mi az amiről még tudnunk kellene...Sok anyagot, amennyire szükség lenne. nem tudok idehozni... - mondta még javaslata után. |
*Zenit nem tudodt sztereóban beszélni Evével és Asyval.
Egyből akart válaszolni mindkettőjüknek. Aztán ebből mégis csak sorrend lett. Kivételesen Asyval kezdte volna, de nem akarta megbántani Evét, szóval inkább hozzá fordult.*
- Igen, rengeteg anyag kell. És igen, akkor itt a munka lelassul. De addig igazság szerint nem is tudsz dolgozni az itt maradtakkal, mert nem tudjátok felemelni a köveket... Max addig apróbb darabokra tudjátok Őket szétszedni.
- De ennyi anyagot hogy hozunk be észrevétlenül ? Én nem tudok láthatatlanítás varázslatot. Azt meg nem tudom, hogy Asylon tud, vagy sem tárgyakat is magával teleportálni...
*Aztán Asylonhoz fordult.*
- Akkor bajban leszünk Asy. - *felelte Zenit tömören.* |
Kicsit fáradtan nézett Zenitre.
- Rengeteg fa kell. Kő van elég. Az építkezésekhez, tudtommal, a pontos illesztés az igazi, valamint a kötőanyag...Mi használhatunk anyagot...esetleg homokkal keverhetnénk....- töprengett.
- De egy ekkora Kastélyhoz rengeteg anyag kell! És biztosan kell mágiát használni! És még azzal is ez...sok-sok forduló lesz...és közben nem lehetünk itt is.....Azt lehetne, hogy Asylon és Te mentek, hisz én nem tudok varázsolni. De a kőszállítás akkor itt le lassul Az pedig, hogy Te kimenj, Zenit, szintén nem tudom mennyire jó ötlet....
- engem egész más dolog aggaszt! - mondta nagyon halkan....
- Nevezetesen az, hogy mint hallottuk, ezek igen erős mágiájú sötét lények voltak! Mi van, ha nem a szabadság, hanem a hatalom ízére kaptak rá????
- Ha nem szökevényekről, hanem ellenségről beszélünk????
|
- Hát akkor nincs más választás, nekünk kell anyagokat hoznunk... - *mondta ki véleményét Zenit.*
- Csak reménykedhetünk, egyszer visszatalálnak. De még akkor sem biztos, hogy csatlakoznak hozzánk. Ennyi idő pont elég volt nekik arra, hogy megízleljék a szbadságot és a saját fejük után akarjanak menni. Legalábbis Én így vélekedem erről.
- Akkor viszont meg kéne határoznunk, hogy mennyi nyersanyagra van szükségünk. |
- Pillanat!
- Agru! Kérlek, gyere ide!!!!
A kobold odasietett és meghajolt.
- Agru, kérlek, mondd el, mit tudsz a szállítókról!
- Nos, Hölgyem és Uraim, tekintve a Sötétség különleges határait - néha fix helyen vannak, aztán másnapra az ország tovatűnik onnét - a Szállítók erős sötét lények, akik képesek ráakadni, ha eltűnne. Könnyedén átlépik a határait, és benne is természetesen utazgatnak. Mint tudják, sok helyütt a Sötétség Birodalmát csak éjfekete semmi alkotja, de ezek a teremtmények ezen is átjutank és tartják az irányukat!!!Sok alakjuk van, lehetséges, hogy képesek megváltoztatni...Igazán nem közlékenyek...Hamar ők lettek a vezetők itt, és alig-alig beszéltek velünk. Aztán, mikor rájöttek, hogy karavánok kiküldése helyett egyszerűbb, ha ők maguk mennek, elkezdték a szállítást, és még kevesebb kapcsolatot tartanak fenn velünk, mint korábban. Amennyire én tudom, nem tartanak pihenőt és nem mindig ugyanoda mennek anyagokért....Nagyon erős máguslények! - összegezte a tudását.
'Hát ettől nem lettünk okosabbak.' mondta elméjével.
- És ezek szerint nem tudjátok mikor térnek vissza?
- Nem, Uram.
- Kösz, Agru.
A kobold visszatért munkájához, ő pedig kérdőn fordult barátaihoz. |
*Zenit figyelmesen hallgatta Evét.*
- Ez furcsa. Vajon miért nem jönnek ? Miért késnek ? A körmükre kéne nézni... Eve, azt nem tudod, hogy honnan hozzák az anyagot ? Vagy azt, hogy hol szoktak megpihenni ? Vagy akármi ilyet ? |
Kissé rosszul esett neki, hogy az öccse rendreutasította, de aztán arra gondolt, hogy itt most ő az Uralkodó, jobb, ha elfogadja, megaztán, igaza volt.....így bólintott az utasításra és az építők elé állt.
- Nekünk lesz egy kis pusz munkánk: azt akarom, hogy húzzunk fel egy új állványzatot, és kell egy jobb csigarendszer! - mondta rögtön a munkásainak.
- Ki volt korábban a munkavezető? Van itt munkavezető?
Egy hosszúfülű, sokfogú, vizslató tekintetű lény, leginkább kobold lépett elő.
- Én vezettem itt egy ideig. - mondta.
- Remek! Akkor ki az, akinek tapasztalata van még?
Előlépett erre még 7 lény.
- Nagyszerű! Javaslatokat szeretnék hallani, hogy hogyan tudnánk rövid idő alatt a jelenlegi állványzatot lebontani és egy új, erősebb állványzatot felhúzni, valószínűleg a régi anyagaiból....
Erre kiabálás kezdődött, javaslatok és cáfolatok röpködtek....
- Állj! Nana! A tapasztaltabbakat kérdem és főleg a munkavezetőt...
- Agru vagyok, kisasszony. És a lebontás két rúgással megoldható...aztán mindent szét kell szedni...az állványzathoz több fa kell, de ez az egész építkezésre igaz...Van egy csoport lény, akik anyagszállítással vannak megbízva a kinti világból, de mostanában nem jönnek....
- Lehet tudni miért? - most hallott először a szállítókról.
- Nem, kisasszony.
- Semmi gond! Lássunk neki a lebontásnak! És a szétszerelésnek! És a csigarendszert is bontsuk le!
A lények ekkor elképesztő dolgot műveltek, ami rögtön megmagyarázta, hogy miért ők az építők. Az állványzat helyett felugrottak a falakra és függőleges, meredek részeken kezdtek szaladgálni!!!Az állványzat pillanatok alatt lent hevert a földön, a csigák és a rongyos kötelek társaságában.
- Hát...ez...igazán szép volt! - dícsérte őket. - Most pihenjetek!
Odament Zenitékhez és elmagyarázta nekik, amit megtudott.
- Engem érdekelnének ezek a szállítók...Főleg, hogy miért késlekednek....
Látszólag elkomorodott Zenit szavain, de elfogadta.
- Mi csak folytatjuk, amit eddig! - mondta a csapatának.
De nem sokkal azelőtt, hogy elindult volna kőért, Eve lépett oda hozzá és Zenithez.
- Hát ez fura....Szóval van kapcsolat a kinti világgal...De ki tudja hány lény nem tűnhet el csak úgy...
Végignézett a megmaradt lényeken....
- Vagyis....máshol nem nem..... - mondta. |
*Egyre több szárny vagy csáp emelkedett fel szépen lassan, de ez kevesebb volt, mint a dolgozók 1harmad része.*
*Zenit próbált odafigyelni rájuk, de Asylon gondolatai pofátlanul betolakodtak az elméjébe.
Először nem tudta eldönteni, hogy Asy haragból mondja ezt, vagy tényleg így gondolja.
Végül úgy döntött, megfogadja a tanácsát, rosszat nem tehet vele.
Félig hátrafordította fejét, ránézett Evére, majd Asy-ra. A tekintetét két barátja közt járatta, úgy beszélt hozzájuk.*
- Igen, tudom, hogy megnehezíti Eve, de többet érünk kevesebb hűségessel... - *ezeket a szavait Evének címezte. Miközben beszélt, Evét nézte.
Aztán nem is hagyta szóhoz jutni Evét, már fordult is Asyhoz.*
- Nem baj. Lassabban fogunk haladni, de kevesebb lesz a baleset. Emellett pedig jobban fogunk figyelni és sokkal jobban lesz rendezett a munka.
*Aztán elégedetten fordult vissza a többiekhez.
Gyorsan végigfutott szemével a magasban tartott végtagokon és közben megszámolta Őket.*
- Hát ez nem túl sok - *jegyezte meg alig hallhatóan.* - Ezek szerint csak 10en értetek a kőfejtéshez.
*Gyorsan fejbe számolt.*
- Jó, akkor kéne még 8 önkéntes, aki szívesen segítene.
*Hirtelen rengeteg végtag emelkedett a magasba.
Zenit elmosolyodott, de csak alig észrevehetően.*
- Jó, akkor megközelítjük más irányból a dolgot. jelezze az, aki ért (legalább valamennyire) a kő szállításhoz, varázslattal vagy anélkül.
*Erre (Zenit nagy meglepetésére) 15 lény jelentkezett.*
- Kiváló ! Megkérem a kőszállítókat, hogy álljanak balra. Asy, Te is állj a bal oldalamra, hiszen Nekik te leszel a vezetőjük.
- A kőfejtők álljanak velem szembe (vagyis középre), Őket Én fogom irányítani.
- A többiek ne álljanak jobbra. Maradjatok ott, ahol vagytok. Most jelezze az, aki úgy gondolja, hogy elég erős ahhoz, hogy köveket tegyen a falra és megfelelően elhelyezze. 18 ilyen lényre lenne szükségünk.
*Zenit addig várt, ameddig 18 végtag fel nem került a magasba. csak utána szólalt meg.*
- Nagyszerű. Ti - *Itt az imént jelentkezettekre gondolt.*- álljatok a jobb oldalamra. Eve, kérlek gyere ide. Nektek eve lesz a vezetőtök.
*Igen, így már mindki alá jutott néhány lény, igaz, néhányan még munka nélkül álltak szétszóródva.*
- Akkor most a többieket fogjuk szétosztani a kőfejtők és a kőszállítók között. 3 lény jelentkezzen, aki szívesen lenne kőszállító.
*Néhány perc várakozás után meg lett a három önkéntes.*
- Jól van, Ti menjetek Asylon csoportjához. A többiek meg jöjjenek velem szembe.
*Zenit elégedetten nézett az arányosan szétosztott csapatokra.*
- A probléma elkerülése végett most előre szólok, hogy lehetséges lesz az, hogy a munka közben át fogjuk variálni a csoportokat. Mindenki jegyezze meg, hogy melyik csapatba osztottam be.
*Zenit Asyhoz és Evéhez fordult.*
- Kérdés ? Vagy ellenvetés ? - *kérdezte tőlük.* |
Evenion kicsit csalódott. Nem értette hova tűntek hirtelen a lények....
Ő először csöndben akart maradni, aztán hirtelen Zenit gondolatai közé vágott.
'Ez az! Ne nekik ess! Hanem nekünk! Gyerünk szidj össze engem és Eveniont! Ne túl feltűnően, csak most morranj ránk! Hogy maradt, amennyi maradt, de Te jobban díjazod a kevesek hűségét, mint a sokak nem szívesen végzett munkáját! És ha gond van, majd Te intézkedsz!!!! Ezzel elnyerheted a hűségüket és hogy kedveljenek!!!!! Gyerünk!!!' |
*~Jó, de most nem eshetek nekik, hogy "hol vannak a többiek ?!?!?!" és nem tehetem hozzá, hogy "ha nem mondjátok el, akkor nem tom mi lesz !!!"... ~ - üzente vissza Zenit.
~Hátha visszajönnek...~
Zenit barátai mellé ált, szembe a munkásokkal.*
- Na, szóval, jelezze az, aki ért a kőfejtéshez ! - *szólt határozott, jól érthető hangon.* |
- Jó! De ez megnehezíti a dolgunkat.
- Igen. Azzal kell megoldani, ami van....Bár így az építkezés hosszabb ideig fog tartani...Arról nem is beszélve, hogy sokunktól kellenek majd áldozatok....
Közben az elméjével is beszélt Zenithez.
'Zenit! Ezt nem engedhetjük! Elismerem Eve kicsit durva, de jobb ha egy ilyen is van a csapatban! Egy pillanat alatt alááshatja a tekintélyed (és ezzel a hatalmad) az, ha nagyon is engedékenyenek vagyunk!!!'
|
*Zenit kezdte unni, hogy folyton védenie kell a dolgozókat.*
- Most mért mondjátok ezeket ? Ha ezt mondják, akkor nem így van ? Mért hazudnának ?
*A munkások közül előlépett egy unikornis és válaszolt Asylon kérdésére:*
- Ennyien vagyunk összesen, Hölgyem és Uraim. |
- Micsoda?!
Szigorúan végignézett a lényeken.
- Nem ennyien voltatok....Kétszázan biztosan megvoltatok! Hova lett a többi dolgozó?! - vonta kérdőre a lényeket.
Asylon is értetlenül nézett a különböző sötét lényekre.
'Eve, szerintem ezek félnek tőled. Hadd beszéljek én velük...'
Kicsit előrelépett és megfeszítette a lábait, hogy el ne essen.
'A látszat fontos a tekintélynek....'
- Hova mentek a többiek? - szólt tárgyilagos, udvarisas hangon. |
[1184-1165] [1164-1145] [1144-1125] [1124-1105] [1104-1085] [1084-1065] [1064-1045] [1044-1025] [1024-1005] [1004-985] [984-965] [964-945] [944-925] [924-905] [904-885] [884-865] [864-845] [844-825] [824-805] [804-785] [784-765] [764-745] [744-725] [724-705] [704-685] [684-665] [664-645] [644-625] [624-605] [604-585] [584-565] [564-545] [544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Draugherit hasalt. A sötétben a többi érzéke vezette, a szeme csak felesleges gond volt, mert állandóan vörösen égett. 
Végre visszaértek!
- Asylon! Zenit! Végre itt vagytok! És épségben!