FrissítésSúgó

Draugherit	2006.04.29. 12:12 -
	Draugherit elérte a tengerpartot és kedve támadt egy kis pancsolásra. Leszállt, bevágtatott a vízbe, tombolt egy sort, úszott egy sort és hempergett egy sort a parti fövenyen. Mikor biztos volt benne, hogy tökéletesen tiszta lett, egy kis legelészés mellett döntött a közeli erdőben.

[953-934] [933-914] [913-894] [893-874] [873-854] [853-834] [833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]

Draugherit

Előzmény | 2006.04.29. 13:32 - #13

Draugherit tisztelte az ellenfeleit. Mindig, minden körülmények közt. Kíváncsi volt, hogy mihez kezd most?

Despota

Előzmény | 2006.04.29. 13:23 - #12

*Despota hitetlenkedve állt a tisztás közepén. Majd felnézett ellenségére és elkezdett emelkedni. Miközben szárnyai szakadatlanul mozogtak, Despota elgondolkodott, hogyan is tudná legyőzni az idegent. Elég rosszul állt a szénája. A ellenfelének szarva és más képességei is voltak. Mindezek ellenére nem adta fel. Ha valamibe belekezd, azt nem hagyja eredmény nélkül abba. Legyen az jó, avagy rossz. Amikor egy magasságba ért Draugherittel hirtelen ismét támadásba lendült. Szárnyaival sebesen hajtotta magát.*

Draugherit

Előzmény | 2006.04.29. 13:04 - #11

'Ó, ezt élvezni fogom' gondolta. Megvárta, míg az aranyficsúr egész közel ért és akkor lekushadt. Eközben szépen előhívta magából a sárkányt és egy meglehetősen ijesztő, de különösebben nem veszélyes és ami a legfontosabb: hihetetlenül látványos lánggömbbel körülvette a testét. Kicsit kivárt, míg az idegen arcán lévő megdöbbenés és riadalom kiteljesedett, aztán előadta a legjobb számát: kirobbant a lánggömbből. Felágaskodott, széttárta a szárnyát (eközben a gömb összeomlásából kibuggyanó csodás lángok festőien körbeölelték), majd elrugaszkodott. Valóságos lángcsóvát húzva maga után az ellobbanó gömb-maradványok utolsó szikráiból kikerülte a csődört, majd elsöpörve mellette felszállt egész magasra, a fák és az egész erdő fölé. Hagyta, hogy kihunyjanak a lángok körülötte és lenézett a meglepett, de a terv szerint sértetlenül maradt ficsúrra. - Na? - kérdezte kajánul.

Despota

Előzmény | 2006.04.29. 12:49 - #10

*Despota elrugaszkodott a földtől, felszállt, majd zuhanórepülésben megtámadta Draugheritet.*

Draugherit

Előzmény | 2006.04.29. 12:46 - #9

Sajnos elkésett. Diadém elment. Ez feltüzelte. -Nos?!

Draugherit

Előzmény | 2006.04.29. 12:44 - #8

-Diadém, várj! Szívesen veled mennék! Aztán megpördült és kihúzta magát. -Na, mi az? - kérdezte az aranyficsúrtól.

Despota

Előzmény | 2006.04.29. 12:43 - #7

*Despota csodálkozott a csődör minden mozzanatán. Nemelég, hogy kinézete, de természete és viselkedése is furcsa volt. Amikor a csődör közölte vele, hogy lelép, hirtelen mérhetetlen nagy harag lett úrrá rajta.* - Azthiszed, hogy csak úgy hagyom, hogy elmenj ?- *kérdezte Tőle ellentmondást nem tűrően. Majd amikor Draugherit leszállt a fárol, Ő is leereszkedett és harciasan állt a csődör mögött.*

diadem

Előzmény | 2006.04.29. 12:42 - #6

Dél fele jár a nap, s Diadém ilyenkorra megéhezett, és sajnos érzékeny a déli nap sütésre, ezért mély bánattal elköszönt társaitól, éserdeje felé vette az irányt.

Draugherit

Előzmény | 2006.04.29. 12:37 - #5

Ekkor vette észre Diadémot. Valósággal lezuttyant a földre. - Ne haragudj! A haragtól alig hallottalak! Tudod, nem szeretem, ha valaki lenéz...tudod, a múltam meg a külsőm...

Draugherit

Előzmény | 2006.04.29. 12:35 - #4

Talált néhány zsenge növénykét az erdő talaján és még párat a kedvenc gombájából így örömmel falatozott. Mióta belépett az erdőbe fura érzések sodorták meg: hol kitörő jókedv, hol nyugtalanság. Némi gondolkodás után rájött, hogy a nyugatlanság nem a saját érzése, hanem vagy valaki másé vagy az ösztönei figyelmeztetik: tartsa nyitva a szemét és fülét.   Nemsokára úgy fordult egy tisztáson, hogy egész nagy területet belátott az erdőből és főleg néhány távolabbi fa lombját. És meglátta azt az óvatos, de színből fakadóan feltűnő villanást is, ami túl nagy és aranyszínű volt, hogy csak úgy figyelmen kívül hagyja. Harapott még egy utolsót a gombájából, majd feldobta magát a fa lombja és így a szeme elé kerülő pegazus elé. Látta, amit látnia kellett: a pegazus elcsodálkozó, az ő sebessége és hirtelen feltűnése miatti riadt arcát és a benne megjelenő haragot is. - Higgadj le! Nem akarok harcot. Mivel látom, hogy aggaszt a jelenlétem, lelépek! - kiálltotta az aranyszínű képébe kissé fagyosan és e kelleténél dühösebben és gőgösebben. De nem érdekelte. Már fordult is, hogy megnézze, merre menjen tovább.

diadem

Előzmény | 2006.04.29. 12:25 - #3

Diadém, amint az erdőbe ért, megörült Draugherit-nek, és oda köszönt kedvesen:-Szervusz Draugherit!

Catly

Előzmény | 2006.04.29. 12:19 - #2

*Despota az erdő egyik magas fájáról figyelte, hogy mit csinál az idegen csődör. Nem volt ínyére, hogy itt "kólicál". ~Vajon mit keres ez itt ? És mit akarhat ? Ez nekem egyáltalán nem tetszik... ~ A fa tetejéről lejjelebb szállt néhány ággal, hogy lássa, mit csinál a betolakodó.*

Draugherit

Előzmény | 2006.04.29. 12:12 - #1

Draugherit elérte a tengerpartot és kedve támadt egy kis pancsolásra. Leszállt, bevágtatott a vízbe, tombolt egy sort, úszott egy sort és hempergett egy sort a parti fövenyen. Mikor biztos volt benne, hogy tökéletesen tiszta lett, egy kis legelészés mellett döntött a közeli erdőben.

[953-934] [933-914] [913-894] [893-874] [873-854] [853-834] [833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]