Témaindító hozzászólás
|
2006.04.29. 12:12 - |

Draugherit elérte a tengerpartot és kedve támadt egy kis pancsolásra. Leszállt, bevágtatott a vízbe, tombolt egy sort, úszott egy sort és hempergett egy sort a parti fövenyen. Mikor biztos volt benne, hogy tökéletesen tiszta lett, egy kis legelészés mellett döntött a közeli erdőben. |
[953-934] [933-914] [913-894] [893-874] [873-854] [853-834] [833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
Egyre furábban érezte magát.
'Nem vagyok egyedül!!!!' döbbent rá. |
Steel gyűrött és nyűgös volt. Megjött a tavasz, vele a meleg ,a fagyoknak annyi. A hegyekben volt ugyan hó, de befagyott tavat, barlangot nem talált. Végül elhatározta, hogy vándorlásra indul, megtanulja újra, hogy hogyan is kell elviselni a meleget és napot és juszt is jól fogja érezni magát. Így keveredett el végül a tengerpartra. Úszott egy sort, de a víz is határozottan meleg volt. Kimászva belőle észrevette, hogy van a közelben egy erdő.
'Hátha hűvösebb az árnyékban! Elhatározás ide vagy oda, jobb ha most kicsit kellemesebben pihenek és egyébként is csak lépésenként terveztem....'
De az erdő kapujában valami megmagyarázhatatlan érzés lett úrrá rajta, így láthatatlanná vált és halkan osont be, minden neszre figyelve. |
*Despota követte Draugheritet, amíg a szeme látta. Majd mikor eltűnt szeme előt, elmerengett. ~Draugherit~-motyogta magában. ~Ezt a nevet nem fogom elfelejteni!~.
Majd kitárta szárnyait, és a lombok közé repült.* |
Draugherit hasra fordult és lelapulva nézett fel a ficsúrra. Így pont olyan lehetett, mint egy támadásra készülő kígyó
- Most jól figyelj! - kiáltotta és hihetetlen sebességével előrevetette magát, de nem állt fel. Így a szarva pont ellenfele hasa alá került, és a következő percben hatalmas sistergés kíséretében lángok robbantak ki belőle. Ellenfele úgy nézett ki, mint akit meg akarnak sütni tábortűzön. Aztán Draugherit hátradobta magát és felállt.
- Nos, csak szólok, még mielőtt megtámadnál, hogy semmi bajod. Sőt, a hasadon lévő lila foltok (amikért hála nekem) is eltűntek (amiért szintén hála nekem).
A következő pillanatban feldobta magát a levegőbe és onnan kiáltott le:
- Az erdő ura találkozott a tűz urával. Hm, nagyszabású felekhez nagyszabású találkozó! De a megismerkedés még odébb van. Ég veled! És a nevem Draugherit, ficsúr!
Azzal elrepült. Egy barát már nagyon várt rá. |
*Despota rosszallóan nézett Draugheritre.*
- Aha, arra gondoltam. - *mondta alig hallhatóan.* |
Draugherit pár percig fürkészte, aztán nevetni kezdett. Hirtelen a földre dobta magát, csapkodott a farkával, és úgy nevetett, hogy folyt a könnye.
-Erre gondotál?-nyújtotta ki tökéletesen ép szárnyát.
- Na, rájössz a trükkömre? - kérdezte kajánul.
|
- Én mindenkit megtámadok, aki az erdőbe jön. És hát Te bejöttél...
- Annyira ismerlek, amennyire kell. Vakmerő és bátor vagy. Ennyi pont elég.
- Na, megnézhetem a szárnyadat ? Hátha tudok segíteni ! |
- Ismernél? Valahogy ezt nehezen hiszem... |
Draugherit ránézett a kíváncsiskodóra.
- Tulajdonképp mi bajod volt velem? Minek kezdted el? |
*Despota visszaváltoztatta eredeti színét, ismét tűzpirosan fénylett, mint legutóbb.*
- Mert nem is vagyok gyáva. Nem azért nem követtelek. Csak meg akartalak ismerni és ez sikerült is. - *felelte Despota.
*Majd mikor Draugherit elindult elfele, kitárta szárnyait, és felrepült a fák fölé. Föntröl nézte egykori ellenségét. Közben morfondírozott. Néhány pillanat múlva döntött, és elkezdett ereszkedni. Előszőr csak a fák lombkoronái közé ereszkedett, majd olyan magasságba, hogy Draugherit is láthassa, végül felvette Draugherit tempóját, leszállt, összehajtogatta szárnyait és a sérült csődör mellett ügetett.*
- Figyelj, nem állt szándékomban megsebesíteni téged. Ha megállnál, talán tudnék rajtad segíteni. Itt az erdőben meg kellett tanulnom a növények gyógyító hatását. Hátha tudnék valamit segíteni... |
Draugherit nagyon meglepődött. 'Nocsak, a már említett kurázsi. És milyen jó trükkje van! Érdekes, érdekes. Egyre érdekesebb. De elég is. Jaj.' Feltápászkodott és szemügyre vette szárnya sérülését. A ficsúr rosszkor ugrott rá, fájdalmasan megzúzva az ízületét. Nem lényeg, majdcsak helyrejön.
- Csak kíváncsi voltam, hogy túlélted-e az én kis megmozdulásomat. Furcsáltam, hogy nem követtél, hiszen először nem tűntél gyávának.Tudod kedves Tőled, hogy megmutattad a trükködet. Mostmár azt csinálsz, amit akarsz, látni foglak. -azzal sötéten elvigyorodott.
-Nos, megadtam neked a visszavágás lehetőségét, amivel éltél. Ez több, mint amennyit bárki is remélhetett valaha is Tőlem, tekintve, hogy nem szoktam életben hagyni az ellenségeimet. A harcot mellesleg Te kezdted és most itt a vége.
Azzal kocogva elindult. |
*Despota gyönyörködve nézte, ahogy ellensége egyre idegesebb. Majd mikor elüvöltötte magát Draugherit, leugrott arról az ágról, ahhol állt. Szárnyaival nem csapkodott. A teste mellé zárta Őket. Nesztelenül zuhant, zuhant és zuhant. Majd az utolsó pillanatban kitárta szárnyait, és Draugheritet oldalról feldöntötte. Nyugodtan vitorlázva leszállt a tisztáson, összehajtogatta hatalmas szárnyait, majd visszafordult Draugherithez.*
- Látom, ismételten visszajöttél. Minek köszönhetem látogatatásodat ? - *kérdezte Despota.* |
Az aranyficsúr egyszerűen eltűnt! Berepkedte az egész erdőt utána és sehol sem volt. A nyomait megtalálta a talajon, de semmi mást.
És ami a legőrjítőbb volt az egészben: a tavaszi virágok és a fura erdei szél egyátalán nem engedték kibontakozni hihetetlen érzékeit: se szagok, se hangok és a rezdülések, amik olyan hűen mutatták eddig mindig ellenségei helyét!!!
Mérgében üvölteni kezdett, hogy legalább zajártalom érje a ficsúrt! |
*Despota az egyik vastag ágon feküdt. Nem számított rá, hogy a félig sárkány, félig peguni visszajön. De amikor meglátta, ismét felébredt benne a harcolni vágyás. Ismét behunyta szemét, koncentrált, majd mikor kinyitotta szemét teste és szárnya olyan színt vettek fel, mint a fák levelei (zöldet). Halkan felállt, és a levelek közé repült. Így képtelenség volt észrevenni. ~Na, erre most mit lépsz ??~* |
Draugherit rájött, hogy ellenfele nem követi. Kicsit meglepte a dolog. Így feladni! Kirepült a tengerre és lebegett felette egy ideig. Most mit tegyen? Hagyja a csudába? Megtehetné. De valami motoszkált benne. Kíváncsiság, a visszavágás esélyének megadása ellenfelének és ha mást nem még egy szúrást adni, amiért nem követte - fura keverék volt, de hát Draugherit maga is fura keverék volt.
Így visszaindult az erdőbe. Majd a méreg kirobbant belőle:
-Hová lettél aranyficsúr?! - ordította a fák közé. |
*Despota a fák lombjai közé repült. Leszállt egy vaskos faágra, behunyta szemét, és koncentrált. Néhány pillanat múlva ismét kinyitotta szemeit. ~Majd visszajönn~ - gondolta magában. Majd puhán, nesztelenül leszállt a friss fűre.* |
Megdöbbent. A ficsúr meg se rezdült a rúgásától, pedig hatalmasat kapott...'Nahát, kurázsi!' villant bele és ettől valamiért féktelen jókedvre derült. Ledobta magát a lombok alá és szlalomozni kezdett, elfele az ellenfelétől és hirtelen kitört belőle a jókedv: felüvöltött. Draugherit ugyanis nem nyerített (bár ha akart, tudott), hanem furán, sivítósan, bömbölőn, zengőn üvöltött.
Kíváncsi volt a ficsúr többi esetleges meglepetésére is! |
Draugheritet már nem érdekelte a ficsúr. Valaki, akit ismert, közel volt hozzájuk. Az ösztönei súgták. És mivel érdekelte ki is lehet az, az ösztöneire bízta a ficsúr elintézését......
Mikor a pegazus teljesen közel ért, egyszerűen lejjebb engedte magát, de még mielőtt ellenfele elszáguldott volna felette, tett egy gyors fordulatot a levegőben, hogy a lábai kerültek az ég felé, a háta a föld felé és mikor a ficsúr fölötte volt, irgalmatlanul megrúgta mind a négy lábával. Aztán visszafordult normális állapotába és nézte teei következményeit. |
*Despota egyre jobban szaporázta szárnycsapásait. Már csak 10 méter volt közöttük... már csak 5... 3...* |
* Ari a tengerpartfelé vágtatott és a vízbe ment majd a tenger vizéből ivott *
|
[953-934] [933-914] [913-894] [893-874] [873-854] [853-834] [833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|