Témaindító hozzászólás
|
2006.04.29. 12:12 - |

Draugherit elérte a tengerpartot és kedve támadt egy kis pancsolásra. Leszállt, bevágtatott a vízbe, tombolt egy sort, úszott egy sort és hempergett egy sort a parti fövenyen. Mikor biztos volt benne, hogy tökéletesen tiszta lett, egy kis legelészés mellett döntött a közeli erdőben. |
[953-934] [933-914] [913-894] [893-874] [873-854] [853-834] [833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
-Ez esetben ég veled.
Aztán az egyik legérdekesebb mágiájába fogott: elsemmítette a testét. Előbb csak a kontúrjai lettek egyre elmosódottabbak, aztán minta az egész teste ritkulő köddé vált volna. Az utolsó pillantását az idegenre vetette, aztán eltűnt. Pontosabban a teste. Az elméje ellenben egy hihetetlen akarattá állt össze és féktelen szágudással egy vágyba ömlött:
'Draugherithez!' |
- Rendben. Nem kell semmit sem közölnöd Draugherittel, vagyis nincs üzenetem. - *fejezte be végleg a társalgást Despota.* |
-Igen, ez az utolsó esélyed és igen, elviszem az üzeneted, ha van. |
*Despota figyelmesen hallgatta Steel szavait, majd elgondolkodott. Hogy minnél több ideje maradjon végiggondolni a dolgokat, leszállt Steel mellé (mivel Ő is utálja, ha nem vele egy magasságban beszélnek).*
- Szóval, Te azt mondod, hogy ez az egy esélyem van. Szóval, ha akarok találkozni Draugherittel, akkor üzenjek Veled ? |
- Ő biztos nem fog megkeresni. És nem hiszem, hogy valaha is visszajönne ide. Már látom miért is harcolt veled. Rád tehát egy másik szabály vonatkozik: soha nem fog erre jönni. A küzdelmeteket lezárt ügynek tekinti és nem jön vissza. És mostmár nincs kedvem maradni ezen a vidéken.
Ezalatt végig haladt a fa alá, most megállt ott és felnézett. A hangirányítás kísérteties képességét használva elérte, hogy az idegen minden szavát hallja.
- Üzensz valamit Draugheritnek? Most elmegyek és valószínűleg gyorsabban megtalálom, mint bárki más. És én sem jövök vissza többet. Ez az egyetlen esélyed! |
- Nah, persze...
- Eszemben sincs megkeresni! Van egy olyan érzésem, hogy ígyis-úgyis össze fogok vele futni még néhányszor. Szóval nem pazarlom erre az időmet. - *fejezte be mondandóját Despota.
Kitárta szárnyait, majd így szólt:* - További kellemes időtöltést és erdei sétát. - *azzal elemelkedett a földtől, és felszállt a kedvenc fájának a legvastagabbik ágára.* |
Megállt és visszafordult.
- Rendben. De ez nem volt betolakodás. Azt észrevetted volna. Ez a gondolatod valósággal kiordított az elmédből.
És valóban nem barátkozós típus, főleg azokkal szemben nem, akik ilyen csattanós személyiségek. De hát ha annyira össze akarsz vele barátkozni, miért nem keresed meg? |
- Azért megjegyzem nem is lehet egyszerű összebarátkozni Draugherittel. Nem egy barátkozós típus. - *gondolom.* - mellesleg megkérlek szépen, hogy ne olvass a gondolataimban ! - *csattant fel Despota.* |
- Én mindenkit kikerülök. A hidegem egy idő után nem elviselhető, legalábbis sokan ezt mondták, így jobb ha mindenkit békén hagyok. És igen, jól gondoltad, Draugherit nemes lélek, de ezt nem sokat tudják, mivel nem veszik a fáradtságot, hogy megismerjék, inkább megítélik a külseje alapján. Mint te engem. - szólt vissza. |
- Áh, értem ezt az Eris-es dolgot. - *válaszolta.
~Nem is olyan rossz lélek ez a Draugherit, ha a barátjáért képes az egész lápot felkutatni...~ - gondolta Despota.*
- Hát igen, sokan így vannak ezzel. Szívesebben kerülnek ki. *~Mondjuk nem csoda...~. *
- Örülök, hogy találkoztunk Steel. - *szólt még az unikornis után Despota.* |
Könnyedén felnevetett.
- Az emberünket erisnek nevezik, mi, a lovai vagyunk tehát az erisziek. Draugherit mindig ott van, ahol lenni akar. De ha annyira érdekel, akkor most ott van, ahol egy Razor nevű unikornis. Ő bajba jutott a lápban és segítséget kért, de én már csak a nyomait (és főleg Draugherit lángjainak nyomait) találtam meg. Pedig a fél lápot befagyasztottam!
Tényleg fura szerzet vagyok, de a legtöbb mágikus lény az. eris pedig különösen a fura szerzeteket szereti.
Harcoltatok? Akkor ez még tényleg nem egy lejátszott kör, hiszen egy darabban vagy! És egyáltalán nem artok tőled, csak nem akartam veled szóba állni sem, azért lettem láthatatlan. - fejeze be hidegen, majd hátat fordított és elindult. |
- Üdv Steel. Elég fura szerzet vagy, ahogy a barátod is. És honnan veszed, hogy nem kell Tőlem tartanod ? Ha érdekel, Draugherit meg Én harcoltunk egymással.
- Eriszin ? - tette fel a kérdést értetlenül.
- És tudod, hogy hol van Draugherit ? Még nem fejeztük be, amit elkezdtünk... |
- Hahahaha! Majdnem azt hittem Te is tűzmágus vagy! - kiáltotta végre továbbra is futkorászva. Egy pillanattal korábban jött rá, hogy mit érzett olyan különösnek.
- De nem. Te találkoztál Draugherittel! Méghozzá a gyógyerejével! Ez aztán valami! Eddig egyszer sem láttam, hogy nem-eriszin alkalmazta volna!
Ezzel megállt. És elindult a csődör felé. Három lépésre tőle megállt és eltűntette az álcáját.
- Ha Draugherit így tett, akkor nem kell Tőled félnem. Steel vagyok. |
- Cseppet sem aggasztassz, csak zavarsz ! - *felelte Despota.* ~Cseles. Így nem tudom megállapítani, hogy hol van, ha folyamatosan izeg-zizeg-mozog...~
- Rendben van. Szabadon távozhatsz, azonban egyet szeretnék megtuni. Mi a neved ? - *tette fel utolsó kérdését Despota.* |
Steel meglepődött. 'Ügyes.' Végül láthatatlanságát megőrizve ügetni kezdett kicsi körökben a tisztáson, hogy a hangja forrását se lehessen ismerni és megszólalt:
- Nem akarok ártani! De nem ismerlek, így nem tudom miért kellene felfednem egyik legjobb védelmemet. Miért érdekellek? A legtöbben hagyják a csudába a jelenlétemben fellépő érzéseiket, Téged miért aggasztalak ennyire? |
*Néhány lépés múlva Despota ismételten érezte a hideg fuvallatott, ám ezt mostmár gyanúsnak találta. ~ Valaki biztosan van itt ! De akkor miért nem látom ? ~. Majd fennhangon ezt mondta:*
- Tudom, hogy valaki van itt. Ha felfedi magát, akkor nem bántom, de ha megtalálom...
*Majd megfordult, és és a kis tisztást figyelte, pont azt a helyszínt, ahhol nemrégiben állt.* |
Amint a csődör elhaladt mellette, fellélegzett. Nemsokára kiér abból a körből, ahol még érezheti az ő hűvös levegőjét és akkor észrevétlenül eltűnhet, semmiféle nyomot nem hagyva, sem lehetőséget, hogy megtalálják. |
*Mikor Despota elindult, különös érzést érzett. ~Mintha valaki kerülne~-gondolta magában. Érzete, hogy valaki közel van hozzá. Ismét körülnézett, de senkit sem látott. ~Hm, ez nem értem~. Majd folytatta útját kifelé az erdőből.* |
Steel megdermedt. Az elé leszálló pegazus nemcsak hatalmas volt, de volt rajta valami különös, amit képtelen volt magának megmagyarázni. Ostobán rosszul lépett és zajt csapott: egy gally kettéroppant alatta. Az idegen észrevette és láthatóan megérezte a jelenlétét sőt el is indult körülnézni.
'Jók az érzékei.' gondolta először, aztán ledöbbent
'A hidegem!!! Hát persze!'
A teremtmény épp nekiment volna, így hangtalanul ellépett az útjából. A közelben bokros volt, így épp egy féllépésnyire meg kellett állnia. Ez pedig idegesítette... |
*Despota megunta a várakozást, így hát felállt, kitárta szárnyait és leszállt a tisztás közepére. Finom, hűs fuvallat söpört végig a tisztáson, amit Despota kifejezetten élvezett. Majd lehajtotta fejét, és leharapott egy finom, zamatos fűcsomót.
Hirtelen valami aprócska zajt hallot. A másodperc töredéke allatt megmerevedett, szárnyait kitárta, hogy ha esetleg valaki támadni készül, villámgyorsan a levegőbe emelkedhessen. A főcsomót gyorsan lenyelte, és fülelt. Néhány percig mozdulatlanul állt, de nem hallot gyanús zajt. Körbetekintett, hátha meglátja a betolakodót. Ismételten eltelt néhány perc miközben a tájat kémlelte.
Végül úgy döntött, hogy alaposabban szemügyre kell vennie az erdőt. Szárnyait összehajtogatta, majd elindult a tenger felé.* |
[953-934] [933-914] [913-894] [893-874] [873-854] [853-834] [833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|