Témaindító hozzászólás
|
2006.05.10. 18:56 - |
Diadém elhatározta, hogy kirándulást tesz a csepkőbarlangban megcsodálni a cseppköveket. |
[972-953] [952-933] [932-913] [912-893] [892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [Korábbi]
Hát ha nem jöttök elő, én megyek keresni titeket... * Kuncog . Megy összevissza, majd csillan egyet a szarva. * - Előjöhetsz te ismeretlen! |
- Rendben, értem. Bár szerintem szemétségből bújtak el. * Fejzte be a mondatot kicsit szomorúan. * |
-De ki ám! -*viszonozta a kaján megjegyzést, majd az új jövevény felé fordult. Kissé megint megbillentette fejét, csak úgy reflexből, és szürke sörénye a homlokába hullt.*
-Elvileg bújócska-fogócskát, de a többiek vagy máris elbújtak (méghozzá nem is rosszul - állapította meg magában), vagy... vagy... -*itt elharapta a mondatot.* -...vagy nem tudom. -*ismerte be végül.* |
- Csak ti voltatok itt? Több hangot és jelenlétet éreztem... De kideríthetjük... * Szarva hegye megcsillant * |
* Elnézte egy ideig amíg a két lény egymással beszélget, de ő olyan fajta, hogy nem bír kussban maradni. * - Mit játszotok? |
- Kitúrod Machost a szerepéből? Feltéve hogy visszajön.... - jegyezte meg kajánkodva. |
*Aztán ostobának érezte magát... kinek beszél?! Hiszen mindenki eltűnt, csak Micha maradt itt vele... Mélységesen elpirult.* |
*Lilina arca felderült és vidáman nézett Illura. Ismerte ezt a játékot, és ő is szerette. Sőt, mi több; elég jól is csinálta. Sokszor hunyt, de szinte lehetetlen volt előle elrejtőzni, mindig megtalálta a szüleit (mivel csak ők voltak hajlandók játszani vele). Utána pedig hasznát vette jó futóképességének. Bár sokszor felmerült benne, hogy szülei csak pusztán azért hagyják magukat, hogy nőjön a sikerérzete. Ráadásul itt mindenki különleges lény, nagyobb kihívás lenne... Végül gondolatba megvonta a vállát. Annál jobb lesz.*
-Rendben. Akkor én leszek a hunyó. Már amennyiben nincs ellene senkinek sem kifogása...-*mondta Lilina; az volt a tapasztalata, hogy általában mindenki jobban szeret elbújni, mint hunyni.* -De aztán jól bújjatok el! -*mondta sejtelmesen, és huncutul mosolyogva körbenézett.* |
A többiek mindenki előtt vették észre az érkezőt és mágiát használva elbújtak. Csak ő maradt, bár inkább Lilina miatt. Az ösztöne a többiek mellé parancsolta volna, de felelősnek érezte magát.
- Üdv! - köszönt végül. |
* Eweryn szarva élesen villantott egyet, szóval társaságot kapott. Megfordult, majd köszön: * - Sziasztok! |
*Logos felkapta fejét az idegen hangra, amit a barlang bejárata felől hallott.*
*Büszkeüstök is mosolyogva nézett Illura.* |
* Eweryn lassan bevágtat a csepkőbarlangba. * - Haahhhhóóó! Van itt valaki? - * Kérdezi * ~ Mien hideg van itt ! ~ |
Ő csak kuncogott.
Razor is csak elmosolyodott.
Machos kajánkodva elmosolyodott, összevillant a tekintete Jaddiséval, majd (ugyanúgy, ahogy mindannyian) Illura nézett.
- Óh, hát a kedvencünk a bújócska-fogócska! - kiáltotta szinte azonnal a kérdésre. Aztán vette észre a többiek vigyorgását.
- Naaaa. Most meg mi az?! Mit néztek mind? Én csak válaszoltam! |
*Lilina gyorsan összekapta magát, és elmosolyodott. Nagyon tetszett neki Illu örökös vidámsága, és az a pajkos viselkedés, amit folyton tanusított mindenkivel szemben. Tetszett neki az a naivság, ahogy a kanca a világ dolgait kezelte. Őszinte érdeklődéssel kérdezte:*
-Na és... mit szoktatok játszani? |
*Logos sosem tudta az ilyen helyzeteket kezelni, ahogyan most sem. Így hát nem szólt semmit, csak Lilina arcát kémlelte.*
*Büszkeüstök barátságosan közelebb lépett néhány lépést, és bátorítóan nézett Lilinára.* |
Machos finoman másfelé nézett, mikor látta, hogy szavaik komoly érzelmi vihart okoztak.
Michaelangelo kicsit zavarbajötten, kicsit elégedetten, hogy igaza lett a barátkozással kapcsolatban, elkezdte volna kinyújtani Lilina felé a szárnyát, hoogy megérintse, de ekkor...
Illu félretaszajtotta és odabújt Lilinához.
- Na, erre semmi szükség! Így nem tdunk játszani! - mondta barátságosan.
Jaddis a másik oldalára lépett és ő is mosolygott.(Bár ebben a mosolyban az is benne volt, hogy látta Micha suta próbálkozását.)
Razor csak mosolygott. Kemény csődör volt, de volt szíve. |
*Lilinának nagyon jól esett a többiek felháborodása. Kicsit elmosolyodott, aztán hálásan biccentett Machos felé.*
-Kösz... Köszönöm! Nagyon... -*elharapta a mondatot. Mit mondhatna? Azt, hogy hálás? Hogy jól esik neki? Hogy meg van hatva? Ezeket a szavakat túl szegényesnek érezte, ezért inkább hallgatott, és nagyokat nyelt, hogy visszafolytsa a szemét égető könnycseppeket.* |
*Logos felháborodtan dobbantott egyet melső patáival, de nem hangoztatott semmit a véleményei közül.*
*Büszkeüstök csóválta a fejét...* |
- Hát akkor üdv a legújabb barátaid közt - mondta fanyarul.
- Mi mást se csinálunk, mint különbözünk a többiektől.
Jaddis csak hápogott.
- Még ilyet! - nyögte ki végül.
- Szívesen helyretennék párat ezek közül a marhák, ökrök, barmk közül!!! - villogott Razor szeme.
- Méghogy marhák! Az nem kifejezés!!!!! Ostoba, lelketlen, szánalmas, aacsonyabbrendű, utálatos...
- KHM!!!! Illu, kérlek! Mind így érzünk, de azért fogalmazhatnál kifinomultabban is!
Azzal Lilinához fordult:
- Érted? Erről beszéltem. |
-Ne aggódj Machos, nem zavarsz, csak kicsit... fogalmazzunk úgy, hogy megleptél. -*mosolygott szelíden Lilina, aztán a többiek feléfordult.*
-Tudod, Illu, nagyon is sok köze van hozzá. A kövem az oka, hogy el kellett mennem. Elkergettek. Tudod, egész kicsi csikókorom óta csúfoltak érte a többiek, egyetlen csikó sem akart játszani velem, és miután felnőttem, sem változott a helyzet. Vagyis inkább csak egyre romlott. A fajtársaim szó szerint bántottak, összerugdostak, folyton zaklattak és gúnyolódtak rajtam, amiért más voltam mint ők, és nem viseltem szarvat. Kiközösítettek és végül elkergettek maguk közül. Sőt, az egész erdőből. Kénytelen voltam másik otthon után nézni, vissza ugyanis nem mehettem. Utáltam, hogy más vagyok. Mindig olyan akartam lenni, mint a többiek. Mint egy átlagos egyszarvú... de most, ahogy megismerlek titeket, lassan kezdek örülni, hogy különbözöm az átlagtól. |
[972-953] [952-933] [932-913] [912-893] [892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [Korábbi]
|