|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.26. 22:25 - |
 Draugherit hasalt. A sötétben a többi érzéke vezette, a szeme csak felesleges gond volt, mert állandóan vörösen égett.
Három hónap....Az épp elkezdődő tavaszból lassan a nyárba lép másutt az idő. Ő ennyi ideje űzte a Gonoszt. Itt, a Sötétben csak pár hete voltak, de ez épp elég volt, hogy végleg kihaljon belőle minden, ami korábban jellemezte.
A rengeteg hatc és küzdelem kimerítette. Mi sem mutathatta ezt jobban, minthogy éjfekete lett ott is, ahol sosem volt az a színe és a szeme a sárgából vörösbe váltott. De úgy érezte, mindez megérte.
Mert végig, ahogy kiszorítoták a rosszat Simbelmyneból, érezte, hogy közelednek a Rossz Urához. Ha őt legyőzik, akkor vége lesz a lidércnyomásnak. Minden nyom, minden ötlet, minden mágianyom idevezetett. Meg kell találniuk a forrást, különben a vérfarkasok legyőzése, a szellemek elkergetése, at orkok és más szörnyek szétzilálása és a Nagy Akarat megtörése mindezeken - hiába volt.
Nem sok társa volt. Steel, Machos voltak a legjobbak, de a többi eriszi is küzdött, védte a Birodalmat. Ő vállalta a legkeményebb utat....
Azaz mégsem. Mert a legkeményebb út Izabóé volt, aki ugyenzt csinálta, de teljesen egyedül a Félelmek Birodalmában.
Mások élvezték az életet, ők meg itt, elszigetelt sarkokban küzdöttek másokért...Akik nem is sejthették....És nemcsupán itt küzdöttek, de egyenesen ők kergették ide vissza a Sötétet...
Egy pillanatra visszaszállt a hónapokal ezelőtti percbe, mikor még a tündérországszerű világban lehetett, mikor egyetlen nem eriszi barátjával utoljára találkozhatott. 'Az egy egész másik élet volt.....'
Végül fáradtan behunyta szemeit és pihenni próbált. A nagy küzdelem mégodébbvolt.
|
[1184-1165] [1164-1145] [1144-1125] [1124-1105] [1104-1085] [1084-1065] [1064-1045] [1044-1025] [1024-1005] [1004-985] [984-965] [964-945] [944-925] [924-905] [904-885] [884-865] [864-845] [844-825] [824-805] [804-785] [784-765] [764-745] [744-725] [724-705] [704-685] [684-665] [664-645] [644-625] [624-605] [604-585] [584-565] [564-545] [544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [Korábbi]
*Zenit meg se hallotta Asyt.
Megállt. Hegyezte a füleit, aztán válaszolt Evének.*
- Azt hiszem, hamarosan megtudjuk !
*Azzal tovább sietett.*
*Nautilusz egy hatalmas sárkányba botlott. Sokszor járt erre, de most először találkozott a sárkánnyal.
Egyáltalán nem félt tőle. Könnyedén odabaktatott hozzá.
A sárkány láthatóan éppen békésen szunyókált.
Nautilusz körbejárta, alaposan szemügyre vette, majd megállt a fejénél. Egy ideig ott szobrozott. Aztán megunta és megpiszkálta a sárkány orrát...* |
 - Jó! Megyünk utánad! - morogta kissé méltatlankodva Asylon.
 Figyelmeztetőn Asyonra villant a tekintete aztán elmosolyodott.
'Hagyd már!'
Kicsit gyorsított, így felzárkózott Zenit mellé.
- Mégis mi olyan sürgős? Mi érdekes ennyire? |
- Nem, nem erre gondoltam. - *mondta Zenit.*
- Mindegy, menjünk tovább ! |
Nagyot szippantott a levegőből.
- Varázs van itt, az biztos, de nem hat rám.
- Én nem érzek semmit, de....de itt a színek valósággal izzanak és hullámzanak is! Valami itt történik... |
*Zenit kissé megszaporázta lépteit.
Ahogy egyre közelebb értek, ismételten egyre jobban vonzani kezdte valami.*
- Ti is érzitek ? - *kérdezte barátaitól.* |
Könnyedén Zenit után indult.
'Na hajrá...' gondolta aprót sóhajtva.
És a csődörök után ment. |
- Jó, persze. Együtt megyünk. - *mondta türelmetlenül.
Azzal már indult is.* |
- Nézzük. De együtt menjünk!
- Én is így gondolom. - mondta komolyan. |
*Zenit bólintott Evének.
Kíváncsian hallgatta Asyt.*
- Akkor megnézzük ??? - *kérdezte izgatottan.
Szemeivel ismét a messzeségbe nézett.* |
Magasan szállt Zenit furcsa célja felé.
'Nem, nem látok ott semmit. Talán.... Ha Eve-re nem hatot....és rám sem hat...akkor az a válasz, hogy bármi is van ott, az az Örökös dolga...' gondolkozott.
- Értem. Legközelebb azért szólhatnál....
Ekkor szállt le melléjük Asylon.
- Van ott valami, legalábbis szerintem...Nem úgy ismerlek Téged, Zenit, mintha csak úgy elhagyni minket szokásod lenne....
- És az eddigi idő alatt arra jöttem rá, hogy bármi van ott, az az Örökösnek szólt...Azért nem hatott Eve-re és rám.
|
*Zenit Asylonra pillantott.*
- Leszállok Evéhez.
*Azzal már le is szállt a kanca mellé.*
- Egy kicsit elkalandoztam repülés közben - *füllentette Zenit.* |
- Oké. Nem igazán....
A távolba meredt...Tényleg semmit nem látott.
Elkapta Zenit üzenetét és bólintott.
Aztán üzent egy "Hova és miért is mentél?" pillantással. |
- Nem tudom - *válaszolta őszintén Zenit.*
- Te látsz valamit ? - *kérdezte.
Ő maga viszont nem nézett oda, hanem Evére pillantott és remélte, hogy a kanca látja a "semmi baj sincs" pillantást.* |
- Nem, csupán oly hirtelen fordultál el az eddigi iránytól, szólás nélkül, hogy Eve meg én nem értettük.
- Mi van ott? - nézett arra, amerre az imént Zenit haladt.
Eve ezalatt megálllt alant, és kissé megbántva és aggódva nézte őket, hisz nem tudta miből marad ki.
Bár az új látásával jobban látta őket, mint valószínűleg bárki más, hisz mindegy volt mennyire van sötét, a lelkük nem rejtőzhetett el előle. |
*Erőt vett magán és a mellé érkező Asylon felé fordult.*
- Semmit... Csak... repülök. - *válaszolta.*
- Mér, valami baj van ? - *kérdezte még mindig félig megbabonázva.* |
Végül kiugrott a pegazusformából és zúgó szélként előrerontott Eve köré.
- Megvagy! - nevette.
- Ez így nem ééér! - mondta gyerekesen elnyújtott hangon, míg belemosolygott a körötte táncoló, sörényét cibáló szélbe.
Aztán fel akart pillantani az öccsére és észrevette annak távolodását!!!!
- Asylon! - csattant fel.
Majd.....
- Zenit! - kiáltotta felágaskodva. Aztán vágtába ugrott Zenit haladásának irányában. Az új látásával képes volt figyelni az utat maga előtt, és öccsét is.
Ő is észrevette, hogy valami nincs épp rendben...
- Eve tartsd a tempót és az irányt, de magadra is ügyelj! - kiáltotta, majd szélként felhúzott Zenithez és nemsokára fel is zárkózott hozzá.
- Zenit! Mit csinálsz?! - kiáltotta. |
*Zenit egyre távolabb repült. Ahogy egyre jobban a távolba nézett, valami fokozatosan vonzani kezdte. Nem állt ellen érzésének, normális tempóban elkezdett arrafelé repülni.
Teljesen kiment a fejéből az alatta vágtázó Asylon és Evenion.* |
Vígan süvített a kanca nyomában, egyre hidegebbé válva és egyre nagyobb hideget sugározva.
- Juhé!!! - nevetett végül.
Ő is élvezte a ragyogó színek közti fogócskát!
- Na, gyere! Gyere csak!!! - kacagta ő is!
Számára Asylon most az egyetlen régi külsejű dolog volt, csupán a szürkés-ezüstös új ragyogás volt furcsa, így különösen örült neki.
Zenit, aki eddig felettük szárnyalt, most kicsit oldalra került,így az őrült futás közben is kicsit gyakoroltathatta rajta az új látását.
'Miért ily különös a színe?' töprengett.
'Senkié sem ilyen....Mit jelenthet ez?' |
*Zenit föntről figyelte Eveniont és Aylont. Egy ideig csak rájuk koncentrált, de egy idő után a figyelmét lekötötték más, érdekes dolgok, amiket a messzeségben látott.
Egy kicsit eltávolodott barátaitól...* |
Kis ideig Zenit után nézett, aztán hirtelen becsukta a szárnyait és Evenion után vetette magát!
- Na gyerünk! - nevetett hátra és még nagyobb sebességre kényszerítette magát. |
[1184-1165] [1164-1145] [1144-1125] [1124-1105] [1104-1085] [1084-1065] [1064-1045] [1044-1025] [1024-1005] [1004-985] [984-965] [964-945] [944-925] [924-905] [904-885] [884-865] [864-845] [844-825] [824-805] [804-785] [784-765] [764-745] [744-725] [724-705] [704-685] [684-665] [664-645] [644-625] [624-605] [604-585] [584-565] [564-545] [544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Draugherit hasalt. A sötétben a többi érzéke vezette, a szeme csak felesleges gond volt, mert állandóan vörösen égett. 
- Jó! Megyünk utánad! - morogta kissé méltatlankodva Asylon.
Figyelmeztetőn Asyonra villant a tekintete aztán elmosolyodott.