|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.29. 12:12 - |
Draugherit elérte a tengerpartot és kedve támadt egy kis pancsolásra. Leszállt, bevágtatott a vízbe, tombolt egy sort, úszott egy sort és hempergett egy sort a parti fövenyen. Mikor biztos volt benne, hogy tökéletesen tiszta lett, egy kis legelészés mellett döntött a közeli erdőben. |
[953-934] [933-914] [913-894] [893-874] [873-854] [853-834] [833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
 *Despota felkapta a fejét a segélykérésre. Gyorsan felállt, és a hang irányába nézett. Az erdő túl sűrű volt, így nem látta a lényt, akinek szüksége volt segítségre. Annyit viszont megállapított, hogy merről jött a hang, felállt, kitárta szárnyait, elrugaszkodott, és felrepült.*
- Hol van ? Segítek, csak adjon valami jelzést ! - *kiáltotta a semmibe.* |
 - Hát ez nem igaz! Nem jókedvemből kiabálok! Bajban vagyok! Segííítsééég!!! |
 * Titán elvágtatott.* |
| *Titán csak úgy előugrott az erdőből!*-Sziasztok!-*mondta komoran. Majd meghallotta az ordibáló lényt.*-Mi a bajod?-* |
Megsérült....Rendben...Lezuhant....Rendben...Mindenkinek igaza volt, aki óva intette a túl magasra repüléstől....Rendben...Elsodorta a szél és jól összezavarodott...Rendben....Eltévedt és fogalma sem volt hova került.....Rendben... DE HOGY FENNAKADJON EGY FÁN ÉS MEGREKEDJEN!!!!Hiába csapkodott, egy tapodtad se bírt mozdulni!
Végül mérgében sírva fakadt és feladva a reményt kétségbeesetten kiabálni kezdett:
- Segítség! Az ég szerelmére segítsen már valaki! Segítsééég!
És csak zokogott és kiabált és kiabált és zokogott. |
*Despota bólintott mindkettőjüknek.* - Örülök, hogy itt voltatok ! - *kiáltotta a két távozó után.
Majd kitárta szárnyait, és ismételten felszállt kedvenc faágára, hogy nyugodtan folytathassa pihenését.* |
 - Bocsássatok meg nekem, de ideje indulnom. Jobb ha meglátogatom néhány barátomat, azt hiszem fontos. - kicsit furán beszélt, a távolba meredt és akadozott a nyelve - Élvezet volt ez a társalgás, remélem még találkozunk! Despota, Diadém, viszontlátásra!
Azzal egy művészi, magasra emelt fejjel bemutatott nekifutás után széttárta óriási szárnyait és hihetetlen eleganciával felszállt. |
 -Igen, csak azt tudnám, hogy mi.-Diadém felnézett az égre, látta, hogy 3 óra is elmúlt.Elszontyolodott képpel mondta:-Nekem haza kell mennem.Sziasztok!-azzal még 1 egy szempillantást vetett a 2 csődörre, és elbaktatott. |
| *Despota bólintott.* |
- Nos, igen, azóta minden elég jól ment nekem. És kösz a méltatást, igen, egész messzire jutottam a repülésben.. - mostmár szélesen elmosolyodott.
- Szerintem mindenkinek megvan a maga előnye és mindenki ért valamihez jobban, mint mások. |
-Ez elég súlyos dolog, szerencse, hogy nekem nincs szárnyam....de azért, ha megtanul a ló repülni, az bizony csoda...márakinek. |
| - Minden kezdet nehéz. - *mondta bíztatásképp Despota.* - De az eredmény a lényeg. Nézz csak magadra. - *majd elmosolyodott.* |
| -Hát... - elfintorodott - nem sokkal a születésem után kezdtem el járni. Valamiért mindig mindent korábban kezdtem el, mint a többiek. Ezzel is így volt. Igenám, de a szárnyaimról elfeledkeztem. Akkoriban még csak felesleges tartozékoknak láttam őket, amik lógnak és akadályoznak. Képtelen voltam továbbfejlődni!!! Felálltam, de valahányszor elindultam volna, a szárnyam rámtekeredett, a lábam alá került és a földrezuhantam. Nagyon fájt, mire rájöttem a nyitjára és a szárnyam elég erős lett, hogy tartsam. Az volt a legsúlyosabb pont, mikor úgy ráestem, hogy majdnem eltört. Attól kezdve a szüleim úgy bántak velem, mint egy pólyással! Mindenhova felügyelettel mentem és majdnem egy éves koromig vittek! El tudjátok képzelni milyen megalázó volt?? Attól kezdve mindent jobban akartam csinálni, mint mások... - azzal elmosolyodott. |
| *Despota érdeklődve figyelte Michaelangelot.* |
| -Hallgatom.-mondta |
| - Nekem egyetlen történetem van, ami ilyesmiről szól.... |
| -Hát, nem mondanám, hogy kellemes dolog, valami ilyesmi is volt velem, mikor levegőt akartam venni a víz alatt, de egy bosszantó hal elterelte a figyelmemet a koncentrálástól.Szerencse, hogy közelben volt Narvál. |
| -Persze, máraki sereti így is. |
- Ízlések és pofonok. - *válaszolta Michaelangelonak.
Majd elgondolkodott. Mit is mondjon... Ami először eszébe jutott azt nem mondhatja... De akkor mit ?*
- Szóval, az úgy volt, hogy amikor kiskoromban tanultam repülni, a gazdám azt mondta, hogy hogy fussak neki, és majd ha elég gyorsan vágtatok, akkor nyissam ki a szárnyaimat, és akkor már majd ösztönből fog minden jönni. Monmdta ezt Ő. Hát, meg is próbáltam, de amikor már ott tartottam volna, hogy megtegyem az első szárnyacsapást, egyenesen belefutottam egy fába. Annyira koncentráltam, hogy nem néztem az orrom elé.
Onnantól kezdve úgy kellett nekem könyörögni, hogy még1X próbáljam meg... |
| - És ez a történet engem is érdekel! |
[953-934] [933-914] [913-894] [893-874] [873-854] [853-834] [833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Despota felkapta a fejét a segélykérésre. Gyorsan felállt, és a hang irányába nézett. Az erdő túl sűrű volt, így nem látta a lényt, akinek szüksége volt segítségre. Annyit viszont megállapított, hogy merről jött a hang, felállt, kitárta szárnyait, elrugaszkodott, és felrepült.*
- Hát ez nem igaz! Nem jókedvemből kiabálok! Bajban vagyok! Segííítsééég!!!
* Titán elvágtatott.*
- Bocsássatok meg nekem, de ideje indulnom. Jobb ha meglátogatom néhány barátomat, azt hiszem fontos. - kicsit furán beszélt, a távolba meredt és akadozott a nyelve - Élvezet volt ez a társalgás, remélem még találkozunk! Despota, Diadém, viszontlátásra!
-Igen, csak azt tudnám, hogy mi.-Diadém felnézett az égre, látta, hogy 3 óra is elmúlt.Elszontyolodott képpel mondta:-Nekem haza kell mennem.Sziasztok!-azzal még 1 egy szempillantást vetett a 2 csődörre, és elbaktatott.