|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.26. 22:25 - |
 Draugherit hasalt. A sötétben a többi érzéke vezette, a szeme csak felesleges gond volt, mert állandóan vörösen égett.
Három hónap....Az épp elkezdődő tavaszból lassan a nyárba lép másutt az idő. Ő ennyi ideje űzte a Gonoszt. Itt, a Sötétben csak pár hete voltak, de ez épp elég volt, hogy végleg kihaljon belőle minden, ami korábban jellemezte.
A rengeteg hatc és küzdelem kimerítette. Mi sem mutathatta ezt jobban, minthogy éjfekete lett ott is, ahol sosem volt az a színe és a szeme a sárgából vörösbe váltott. De úgy érezte, mindez megérte.
Mert végig, ahogy kiszorítoták a rosszat Simbelmyneból, érezte, hogy közelednek a Rossz Urához. Ha őt legyőzik, akkor vége lesz a lidércnyomásnak. Minden nyom, minden ötlet, minden mágianyom idevezetett. Meg kell találniuk a forrást, különben a vérfarkasok legyőzése, a szellemek elkergetése, at orkok és más szörnyek szétzilálása és a Nagy Akarat megtörése mindezeken - hiába volt.
Nem sok társa volt. Steel, Machos voltak a legjobbak, de a többi eriszi is küzdött, védte a Birodalmat. Ő vállalta a legkeményebb utat....
Azaz mégsem. Mert a legkeményebb út Izabóé volt, aki ugyenzt csinálta, de teljesen egyedül a Félelmek Birodalmában.
Mások élvezték az életet, ők meg itt, elszigetelt sarkokban küzdöttek másokért...Akik nem is sejthették....És nemcsupán itt küzdöttek, de egyenesen ők kergették ide vissza a Sötétet...
Egy pillanatra visszaszállt a hónapokal ezelőtti percbe, mikor még a tündérországszerű világban lehetett, mikor egyetlen nem eriszi barátjával utoljára találkozhatott. 'Az egy egész másik élet volt.....'
Végül fáradtan behunyta szemeit és pihenni próbált. A nagy küzdelem mégodébbvolt.
|
[1184-1165] [1164-1145] [1144-1125] [1124-1105] [1104-1085] [1084-1065] [1064-1045] [1044-1025] [1024-1005] [1004-985] [984-965] [964-945] [944-925] [924-905] [904-885] [884-865] [864-845] [844-825] [824-805] [804-785] [784-765] [764-745] [744-725] [724-705] [704-685] [684-665] [664-645] [644-625] [624-605] [604-585] [584-565] [564-545] [544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [Korábbi]
 - Mégis ki vagy Te, hogy ennyit faggatsz egy sárkányt? Nem nézel már ki olyan kölyöknek, akik elég ostobák szoktak lenni, hogy megpróbálják!
 Most ő nézett Asylonra zavartan.
 Ő már rég az idegen lény elméjét kutatta és nem érezte veszélyesnek. De őszintén kitálalni neki....
'Tudom már!' zengte Eve-nek, majd elméje Zenithez kanyarodott.
'Gyere le! Van egy kis problémánk!' üzente a peguninak.
Közben némán pislogtak egymásra és az unikornisra. |
- Jól van, értem.
- Néhány dologban megegyezünk. - *mondta titokzatos.
Egy kis ideig szótlanul maradt, hogy ha esteleg akar valamit kérdezni a sárkány, akkor tudjon...*
- Itt laktok ? - *kérdezett vissza Nautilusz.
Furcsállta, hogy egy unikornis, egy pegazus és egy peguni a Sötétséget választották otthonuknak. Kezdett Neki egyre több minden gyanússá válni...*
- És jelenleg hol laktok ? Csak azért kérdezem, mert jelenleg Én hajléktalan vagyok. |
- Nem....Mint már mondtam, nemrég érkeztem...Legföljebb sárkányokkal kötnék ismeretséget. Nem vagyok társaságkedvelő.
- Messziről jöttünk. A Sötétségen kívülről. És egyelőre itt lakunk. - mondta, mikor látta, hogy Asylon aggódva rápillant.
'Vigyázz! Ne fogjon gyanút!' üzente gondolatban barátjának.
|
*Zenitnek tetszett a sárkány hozzáállása a dolgokhoz. Miközben a sárkány hallgatta, kissé meg is nyugodott, hogy azért nem ordít róla, hogy Ő az új örökös. Ennek kifejezetten örült.
Amikor meg hallotta, hogy elődjét egy-két dologban szídta a sárkány, meg azt feltételezte, hogy lehetséges, hogy az utód is ilyen, kissé fancsali képet vágott. Aztán észbe kapott és megpróbálta szokásos, nyugodt arcát magára erőltetni. Csak remélte, hogy nem fogott gyanút beszélgetőtársa.*
- Értem. - *felelte kissé erőltetve.*
- Ezek szerint sokan vannak még itt a Sötétben. Ismersz itt másokat is ?
- Értem
*Nautilusz a fehér peguni felé nézett. Mi tagadás, szívesen megismerkedett volna a levegőben levbegő alakkal. Sajnálta, hogy épp beszélgetésbe merült a sárkánnyal.
Végül visszafordult a többiekhez.*
- Honnan jöttetek ? csak nem itt laktok / éltek ? Ha nem, akkor honnan jöttetek ? |
- Mivel nem tudok róla semmit, nem akarok feltételezésekbe bocsátkozni! - hörögte.
- Nem vagyok senkije és nem rég döntöttem úgy, hogy idejövök, így fogalmam sincs milyen lehet! Nem hiszem, hogy felismerném...Hacsak nem sugározná az erejét...Én nem vagyok Érzékelő! A régi Úrról suttogták, hogy alakváltó volt...Lehet, hogy az Örökös is az: testetlen akarat, ami hol így, hol úgy jelenik meg...Megbízhatatlan köpönyegforgató! - sziszegte.
- Mi a barátunkkal jöttünk! - bökött fejével a peguni felé.
Csak bólintott.
Értette és tudta jól, miért nem mondott többet Asylon. Jobb az idegenekkel vigyázni.....Mellesleg ez a Nautilusz igen különös színt sugárzott.... |
*Zenit bólintott a sárkány első két kérdésére, utána pedig kíváncsian hallgatta.
Aztán újabb kérdést tett fel.*
- Mit gondolsz, felismernéd, ha találkoznál Vele ? Tényleg ! És hogy képzeled el ? - *folytatta a kérdezősködést Zenit.*
- Örvendek.
- Hogy Én ? Dehogy ! Eszemben sincs a halált keresni. Csupán szeretem a forró helyzeteket. Mellesleg meg tudok vigyázni magamra. - *vont vállat Nautilusz.*
- És Ti mi járatban vagytok itt ? - *kérdezte leplezetlen kíváncsisággal.* |
- Az Örökös? Mármint a Sötét Úré?
Nagyot horkantott.
- Még sosem láttam és nem tudok róla semmit, de míg nem akad belém és nem kezd ki velem, nincs vele bajom. Mégis mit akarhatnék tőle?
- Nem vagyok a szolgája és nem tartozom hozzá, mint ahogy senki máshoz sem!
- Asylon a nevem, ő pedig itt Evenion.
- Nem bölcs dolog felhúzni egy sárkányt. A halált keresed talán? |
- Jól van, Te tudod. - *vont vállat Zenit.
Aztán a tárgyra tért.*
- Neked mi a véleményed az Örökösről ?
*A kérdést direkt úgy tette fel, hogy ne lehessen tudni, hogy Ő az említett személy.*
*Nautilusz hátrafordult a megszólító felé.
Meglepetten konstatálta, hogy ott két lény is áll.*
- Sziasztok ! Én Nautilusz vagyok. S Ti ? |
- Én nem félek, csak elővigyázatos vagyok..... - zúgta.
- És ez még csak a jéghegy csúcsa!
Végül nem bírt uralkodni magán és Eve pillantásai ellenére megszólította az előttük álló lényt.
- Hahó! Te meg ki vagy? |
*Zenit közvetlen a lángokhoz repült, oda, ahova a sárkány fejét sejtette.*
- Mi a gond ? Félsz itt valakitől ? Nem okos dolog megmutatni a tudományodat...
*Nautilusz legszívesebben felrepült volna a másik két lényhez. Ezzel csak egy baj volt, hogy nem volt szárnya.
Ezért egy nagyon sóhajtott és maradt a helyén.* |
- Mit akarsz? - lobogtak, harsogtak a lángok.
Asylon kíváncsian figyelt felfelé és közben szemügyre vette az egyszarvút maguk előtt.
Eve alig vette észre a különös színt maga előtt, aki az új egyszarvú volt, annál inkább figyelt felfelé.
|
*Nautilusz nem akarta teljesen magára haragítani a sárkányt, ezért még mielőtt az pörgésbe kezdett volna eltűnt ismét egy szellővel.
A következő pillanatban a földön ácsorgott, közvetlenül Asylon és Evenion előtt. Ezt viszont Nautilusz nem vette észre. Túlságosan lekötötte a sárkány és a felfelé repülő peguni.*
*Zenit nem lepődött meg sárkány viselkedésén. Rendíthetetlenül repült tovább felé.* |
- Ne merd ezt csinálni! - hörögte.
Hihetetlen pörgésbe kezdett fejjel előre, majd felszárnyalt a sötét magasba és egy zuhanórepüléssel befejezte a számot.
Ekkor vette észre a felé tartó fehér pegunit.
'Ez nem lehet igaz!'
A hátán nem tudta ott van-e még az egyszarvú, de nem is érdekelte.
Lángok robbantak ki a teste minden pontjából és körbeölelték a teste felszínét.
A sárkány ott lebegett, irdatlan nagyokat csapva a szárnyaival, de úgy nézett ki, mintha egy óriási lángcsóva volna, ami sárkányformát öltött.
Ekkor nevette el magát.
- Hisz ismerlek! - mondta ki halkan, míg görnyedezett a nevetéstől.
- Eve, Te biztos nem láttad még, és nem is hallottál róla, de Eris, a gazdánk, jónéhány sárkány birtokosa immár. Én egyetlen egyszer kommunikálhattam Eris elméjével, de akkor megmutatta nekem a sárkányait. Legalábbis az akkoriakat. Ez is itt egy közülük...Az utolsó....És az egyik legszabadabb....
- De nem lesz Zenitnek baja? És a másiknak? Annak az unikornisnak?
- Nem hinném. Eris egyfelől megtiltotta minden eriszinek az ölést. Legalábbis a többi jó, vagy semleges, vagy nem bajt okozó lénynek az öldöklését....
- És ez egy nagyon fiatal sárkány...És ha ölni akart volna, már megtehette volna.... |
*Nautilusz gonoszul elmosolyodott.*
- Azt hiszed, ezzel megoldottad a problémát ?
*Egy épp érkező szellő elfújta Nautilusz testét. Néhány másodperc múlva már a sárkány hátán állt.*
- Ehez mit szólsz ? - *kérdezte incselkedve.*
*Zenit végül felért a domb tetejére.
Mielőtt még teljesen felért volna, megpillantott egy hatalmas, piros sárkányt. Tekintete találkozott a sárkányéval.
Végtelenül kíváncsi volt a lényre.
Mikor teljesen felért a domb tetejére széttárta szárnyait és felemelkedett a levegőbe. Célba vette a sárkányt.* |
- Ezt.
Fekvésből feldobta magát és szétvágva szárnyait, majd csapott velük párat, így kicsit felemelkedett.
Ekkor vette észre a többi közeledőt...
'Csodás....'
Vágtában követték Zenitet. |
- Eeeeszemben sincs ! - *felelte közönyösen.*
- Ha azt mondom, hogy Nekem is tetszik ez a hely és szívesen piszkálnálak még egy ideig ? Akkor ahhoz mit szólsz ?
*Azzal közelebb lépkedett a sárkányhoz.*
- Nézzük meg !
*Nem is várta meg barátai beleegyezését vagy ellenvetéseit, száguldó vágtába kezdett a domb teteje felé.* |
Leengedte a fejét az egyszarvúéhoz.
- Mondok neked én valamit: én sem vagyok éppen öreg. De mégis már jópárszor megpróbáltak eltenni láb alól! A fiatalság nem ok! De azért nem öllek meg...
- És mindenki odamegy, ahova akar. Nem hinném, hogy Te vagy a Sötét Nagyúr, vagy bárki más, hogy parancsolhass nekem és megkérdőjelezhesd az ittlétem!!!!!
Felemelte a fejét és kinyújtotta a nyakát.
- Ez most épp nekem tetsző hely.... - morogta még.
Kérdőn nézett Zenitre.
Ő viszont megriadt.
- Valami nagyon furcsa, erős szín van előttünk!!!!
|
*Egy nagyobb dombszerűségre kellett felmászniuk.
Már félúton voltak, amikor egy mély, félelmetes hangot hallott.
Hátranézett barátaira.* |
*Nautilusz megijedt a sárkány hirtelen felébredésén.
Egy jó méterrel hátrébb ugrott. Utána farkasszemet nézett a sárkánnyal. Fejér kicsit oldalra billentette, úgy válaszolt.*
- Ezt Én is kérdezhetném tőled ! Már jó ideje ide járok, érdekes mód még sosem láttalak.
- Egy okot ? Jó. Mondok Neked egyet: fiatal vagyok még a halálhoz. |
Édes álma volt....Nagyon rég nem volt ilyenben része....
De a legszebb résznél valami felébresztette.
A tudata előbb ébredt, így a következő lélegzetnél már tudta, hogy egy egyszarvú áll előtte, aki nem tudhatta, hogy ő már ébren van.
'Megölhetném....' gondolta dühösen, de végül úgy döntött előbb megnézi a lényt.
Ragadozószemei felpattantak és egy másodperc alatt végigmérték a lényt.
Végül felemelte fejét és kissé hátrahúzta a nyakát.
Így fentről és szemből alaposan szemügyre vette mégegyszer a lényt.
- Mégis ki a fészkes fene vagy te és mi az ördög hozott ide?
Megvillant a szeme.
- És mondj egy jó okot, ami miatt életben kéne hagyjalak!
Mélyet sóhajtott és futott tovább.
- Jó.... - mondta lenyelve néhány megjegyzést.... |
[1184-1165] [1164-1145] [1144-1125] [1124-1105] [1104-1085] [1084-1065] [1064-1045] [1044-1025] [1024-1005] [1004-985] [984-965] [964-945] [944-925] [924-905] [904-885] [884-865] [864-845] [844-825] [824-805] [804-785] [784-765] [764-745] [744-725] [724-705] [704-685] [684-665] [664-645] [644-625] [624-605] [604-585] [584-565] [564-545] [544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Draugherit hasalt. A sötétben a többi érzéke vezette, a szeme csak felesleges gond volt, mert állandóan vörösen égett. 
- Mégis ki vagy Te, hogy ennyit faggatsz egy sárkányt? Nem nézel már ki olyan kölyöknek, akik elég ostobák szoktak lenni, hogy megpróbálják!
Most ő nézett Asylonra zavartan.
Ő már rég az idegen lény elméjét kutatta és nem érezte veszélyesnek. De őszintén kitálalni neki....
