|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.10. 18:56 - |
 Diadém elhatározta, hogy kirándulást tesz a csepkőbarlangban megcsodálni a cseppköveket.
|
[972-953] [952-933] [932-913] [912-893] [892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [Korábbi]
 Michaelangelo lefékezett röptében és hátracsapta füleit. Majd elmosolyodott.
- Kár volt mozdulnod!
Leszállt és odakocogott a fekete pegazus búvóhelye elé.
- Báár......Rendben! Ma jó napom van!
Elkocogott Logos elől és alig két méterrel odébb beszólt egy hihetetlenül szűk résbe:
- Megvagy!
Jaddis jópár tollcsomót elvesztve kikecmergett a helyéről.
- Remek! - mormogta.
|
 *Logos többször volt olyan helyzetben, hogy azthitte, megtalálták, Micha az elmúlt néhány percben többször is majdnem neki ütközött a levegőben, de szerencsére nem vette észre. Mivel észrevette, hogy Micha nem fogja abbahagyni a levegőben való körözést, ezért úgy döntött, ideje lesz leszállni a planfon tetejéről. Még mielőtt azonban leszállt volna, kinézett magának egy msik búvóhelyet. Amikor Micha elsuhant mellette, gyorsan leereszkedett a földre, és alig hallhatóan átügetett a másik búvóhelyre. Bebújt a cseppkövek közé, és lelapult a földre.* |
Az egész véletlen volt. Épp ott szitált, ahol az akusztika jó volt és a fejét törte mit is tegyen, mikor a barlang egy ismerős hang hullámait sodorták felé. Elvigyorodott és felé indult.
Nemsokára meglátta a küszködő "egykövűt", és figyelte a próbálkozását a sötétben. Hangtalan kísértetként lebegett fölötte végig. Aztán látta a kő (szerinte gyönyörű) felizzását és végignézte Lilina elrejtőzését is.
Jó ideig lebegett fölötte, aztán hirtelen gondolt egyet és néma szellemként tovasuhant a lelógó kövek közt.
'Gyorsan keresni akarok valaki mást!!!' |
 *Különváltak, Lilina pedig kénytelen volt maga boldogulni. Semmit sem látott a sötétben, és mikor már harmadszorra bukott orra, mikor véletlenül elbotlott egy kiálló kőben, végleg besokallt. Miután feltápászkodott, magában dühöngve baktatott tovább, s egyszer csak érezte, hogy homlokát elönti a forróság és köve éles fénnyel felizzik. Így már sokkal jobban látott, viszont a fény mindenképpen el fogja árulni, hová bújt.*
-A fene ebbe a kavicsba! -*bosszankodott halkan szitkozódva. Végül talált egy mélyedést ami jónak tűnt. Összekucorodva lefeküdt a földre, és bebújt a redesébe. Fejét lehajtotta és a földre támasztotta, hogy legalább ezzel tompítsa a kő fényét, s még sörényét is homlokába rázta.* |
Michaelangelo végül a levegőt választotta, felröppent a tágas barlangban és könnyedén, halk suhogással csupán vitorlázni kezdett jó nagyra nyitva a szemét.
Sokáig semmit sem talált.
'Ügyesek!'
Végül dudorászni kezdett, hogy addig se unatkozzon, míg valami nyomra akad. |
*Lilina egy darabig utánabámult, aztán visszafordult Büszkeüstök felé és rámosolyogott.* -Na, gyorsan keressünk valami jó kis búvóhelyet. Van egy olyan érzésem, hogy nehéz lesz elbújnunk előle.
*Ezzel elindult, minden rést és repedést alaposan megvizsgálva, hogy alkalmas helyet találjon a rejtőzködéshez.* |
 - Ahogy akarod. - *mondta Büszkeüstök.
Majd elügetett a sötét barlang másik vége felé, hogy valami jó kis búvóhelyet keressen magának.* |
Micha könnyedén meghajolt a két kanca felé.
- Ilyesmiben nem illik elsőséget adni a hölgyeknek.
Azzal elkocogott a barlang közepe felé. |
| - Én szívesen leszek hunyó, ha gondolod Micha. |
| -Gondolom igen. Hármótok közül valaki... én Büszkeüstököt láttam meg legelőször, de nehéz megmondani, mert olyan szorosan bújtatok össze, hogy akár te is lehetsz hunyó, Micha. |
| - Akkor megvan az új hunyó, nemde? - kérdezte vidáman és kinyújtózott. A rejtekhely szűk volt. |
-Öhh... hát főleg a szüleimmel játszottam ilyet, még csikó koromban. Machos szórakozott velem eleinte, és össze-vissza tekergett köd képében, így képtelen voltam elkapni... mire meg végre testet öltött, olyan fekete, hogy ebben a sötét, árnyékos barlangban képtelenség őt megtalálni, akár köd, akár elelven. Közbel hallottalak titeket sugdolózni, de először azt hittem, csak valami huzat, és nem törődtem vele különösebben.
Utána Illuval próbálkoztam, de ő nagyon ügyesen bújik. Sehol nem találtam. Ti viszont egyre hangosabbak voltatok, úgyhogy onnantól kezdve már nem volt nagy probléma rátok akadni. -*mosolyodott el újra Lilina.* |
*Büszkeüstök kikecmergett Micha után a rejtekhelyről.*
- Ez gyors volt. Látszik, hogy sokat játszottál már ilyet - *és rákacsintott Lilinára.* |
Michaelangelo majdnem lenyelte a nyelvét.
- Hát.....gratula.
Azzal feltápászkodott. |
*Lilina ekkor hangosan kacagva odaugrott a halkan, sőt, suttogva beszélgető pegazusokhoz és nevetve kiáltotta: -Megvagytok!!!
Aztán megint felkacagott, ahogy meglátta a pegazusok döbbent ábrázatát!* |
| *Büszkeüstök rámosolygott Michara, majd összehúzta magát, mert zajokat hallott.* |
| - Pontosan úgy van, ahogy mondod. |
*Büszkeüstök kissé felvidult.*
- Köszi, rendes vagy, hogy vígasztalni próbálsz. - *válaszolta Büszkeüstök Michealangelonak.* - De ezen még hiába rágódunk... Lesz, ahogy lesz... |
| - Emiatt ne aggódj! Mindenképp van valamiféle mágiád. Mindenkinek van. Az talán előfordulhat, hogy nem leszel képes saját célokra felhasználni, de ez ritka.....Vannak olyanok, akikben él a varázs, de nem az eszközük, csak a lényük része. Nem baj! Az ilyesmi rendkívül nemes lelket és bölcs személyt eredményez! |
- Ugyan, nem vagy egyáltalán indiszkrét. De sajnos nem tudok a kérdésedre válaszolni, bármennyire is szeretnék... Mivel még csak 2éves vagyok, ezért még nem alakult ki semmiféle mágiával kapcsolatos dolog sem. Lehet, hogy nem is fog.
*Szomorúan sóhajtott egyet.* |
[972-953] [952-933] [932-913] [912-893] [892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Diadém elhatározta, hogy kirándulást tesz a csepkőbarlangban megcsodálni a cseppköveket.
Michaelangelo lefékezett röptében és hátracsapta füleit. Majd elmosolyodott.
*Logos többször volt olyan helyzetben, hogy azthitte, megtalálták, Micha az elmúlt néhány percben többször is majdnem neki ütközött a levegőben, de szerencsére nem vette észre. Mivel észrevette, hogy Micha nem fogja abbahagyni a levegőben való körözést, ezért úgy döntött, ideje lesz leszállni a planfon tetejéről. Még mielőtt azonban leszállt volna, kinézett magának egy msik búvóhelyet. Amikor Micha elsuhant mellette, gyorsan leereszkedett a földre, és alig hallhatóan átügetett a másik búvóhelyre. Bebújt a cseppkövek közé, és lelapult a földre.*
*Különváltak, Lilina pedig kénytelen volt maga boldogulni. Semmit sem látott a sötétben, és mikor már harmadszorra bukott orra, mikor véletlenül elbotlott egy kiálló kőben, végleg besokallt. Miután feltápászkodott, magában dühöngve baktatott tovább, s egyszer csak érezte, hogy homlokát elönti a forróság és köve éles fénnyel felizzik. Így már sokkal jobban látott, viszont a fény mindenképpen el fogja árulni, hová bújt.* 
- Ahogy akarod. - *mondta Büszkeüstök.