|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.29. 12:12 - |
Draugherit elérte a tengerpartot és kedve támadt egy kis pancsolásra. Leszállt, bevágtatott a vízbe, tombolt egy sort, úszott egy sort és hempergett egy sort a parti fövenyen. Mikor biztos volt benne, hogy tökéletesen tiszta lett, egy kis legelészés mellett döntött a közeli erdőben. |
[953-934] [933-914] [913-894] [893-874] [873-854] [853-834] [833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
 Göncölben felvillant valami, mintha valamit elfelejtett volna, de még ő sem tudja, hogy mi. Szomorúan elköszönt társaságától, és elrepült. |
| -Hát lehet.-mosolygott fel |
-Hát igen, Ez hasznos lecke volt.
Az én nevem Illustrissima. Csúfnevem nincs. De Neked még a csúfneved is szép! - humorizált. |
| Göncöl érdeklődve hallagatta a "pilleszárnyút",majd felete meg nem bántóan:-Hát majd legközelebb vigyázz jobban.Ó egyébként Göncöl vagyok, csúf nevemen csilaggyáros.-pirult el. |
Illustrissima végül kicsit megnyugodott és válaszolt a kérdésekre:
-Nem hiszem, hogy tudnátok segíteni - mondta a kétfős mentőosztagnak.
Majd folytatta a fura pegazushoz fodulva:
- Én pilleszárnyú vagyok. A szárnyaimmal nem lett volna szabad túl magasra repülnöm, de megtettem és egy vihar elragadott. Jókora pörgés után bevágott egy szél egy fába, oda föl - mutatta fejével a fogsága helyét.
- Ott összetépődtek a szárnyaim és ők - most a két másik lényre bökött - szedtej le és mentettek meg, mikor zuhanni kezdtem.
|
  - Szia ! - *üdvözölte Pallas és Despota a jövevényt.*
- kit tisztelhetünk meg benned ? - *kérdezte Pallas.* |
| Göncöl ma nem dolgozott semmit, ezért gondolta, ellátogat a földre, hátha valakivel összefut.Igaza is lett az ártérierdőben 4 ló beszégetett. leszállt közéjük és köszönt nekik, ám ah gyik pegunin megakadt a szeme:-Veled meg mi történt?-kérdezte kiváncsian. |
- Nincsmit - válaszolták ismételten.
- Ezt mi szerettük volna kérdezni Tőled. Valamiben segítségedre lehetünk ? - tette fel a kérdést Pallas. |
Feltűnt neki, hogy nincs is egyedül. A két lény ott állt előtte és figyelték. Ez kicsit megijesztette és finoman hátráni kezdett. Hiába, a szárnyaival sokkal nagyobb biztonságban érezte volna magát.
- Izé....köszönöm, hogy segítettetek, mi tehetek értetek???
|
|
*Despota és Pallas érdeklődve figyelte a pegunit. Kíváncsiak voltak, mi fog ebből kisülni.* |
Óvatosan feltápászkodott.
'Hát én aztán jól belenyúltam ebbe.'
Szétnyitotta a szárnyait és vizsgálatot tartott.
'Úgy nézek ki, mint egy szétszaggatott vitorlás...' A szárnyai (nem csak a szárnyai, de azokat nézegette alaposabban) összekaristolódtak, több lyuk és hiányzó darab is volt bennük és piszkosnak és halottnak tűntek az átélt viszontagságok miatt és mert még nem keltek életre a koratavasz miatt.
'Jaj' fejezte be a nézelődést.
A teste tiszta por, piszok, karistolás és vágás volt az ágak miatt, megtarkítva jónéhány zúzódással.
'Csodás'.
Eközben tudomást se vett a másik két lényről, mivel biztos volt benne, hogy úgyis otthagyták már. |
*Amíg a peguni szorosan összeszorította a szemét, addig Despota így szólt Pallashoz:*
- Pont jókor érkeztél. Még néhány másodperc és már minden hiábavaló lett volna.
*Pallas elmosolyodott:*
- Látod, Én mindig jókor érkezek.
-Igen, látom. - *felelte Despota. Majd intett Pallasnak, hogy figyelje a másik pegunit.
Majd mikor a peguni megköszönte amit tettek, Despota és Pallas kórusban így felelt.*
- Nincsmit !!! - *egymásranéztek, és összevigyorogtak.* |
Mivel nemhogy becsukta a szemét, de még össze is szorította, semmit nem vett észre a megmentésére irányuló kísérletekből. Ami legközelebb feltűnt neki, az az volt, hogy ráesett valami puhára, amiről előrebukfencezett le a földre. Túlélte, semmije nem tört el...
'Ez furcsa....' konstatálta. Majd végül csak kinyitotta a szemét.
Egy peguni és egy pegazus figyelte, utóbbiban a kiszabadítójára ismert.
- Öhm.....köszönöm - cincogta. Kicsit meg volt rendülve, teljesen meg volt döbbenve azon, hogy megúszta ép bőrrel és nem tudta mit mondjon. |
| *Pallas épp kilépett a tisztásra, amikor észrevette a zuhanó pegunit és az utána repülő pegazust. Látta, hogy már épp az utolsó pillanatban érkezett, így hát beugrott vágtába, és a zuhanó peguni alá egy felhőt varázsolt, ami 1méterrel lebegett a föld fölött. Miután látta, hogy a varázslat jól sikerült, már kissé nyugodtabban folytatta vágtáját a két lény felé.* |
| *Despota tudta, hogy nem ér már a zuhanó peguni alá. De ölbetett kézzel mégsem nézheti végig, ahogyan leesik... Így hát összezárta szárnyait, és hagyta magát zuhanni, zuhanni és zuhanni... A peguni már majdnem földetért, de Ő még sehol sem volt. ~Jöjjön már valaki!!!!~* |
Illustrissima meglepődött. Ő egyáltalán nem tartozott a nehéz lények közé, sőt, hiszen pilleszárnyú volt, de ennek a lénynek az ereje mégis lenyűgözte. A szárnya viszont végérvényesen beragadt az ágak közé, így gyorsan, hogy meg ne terhelje megmentőjét, nekiállt a kisebb ágakat lerágni. Aztán vette csak észre, hogy mi is történt: a viharos szél úgy vágta be az ágak közé, hogy az egyik szárnya többszörösen átlyukadt, egy helyen ki szakadt belőle egy csaknem tenyérnyi darab. Nem fájt különösebben, és mivel a tavasz lassan ideért újraéledő szárnyai meg fognak gyógyulni, de így nem fog tudni repülni jó ideig. A téli száraz-szárnyai érzéketlensége csak mostanában tűnt tova és bár kiválóan tudott úgy is repülni, hogy teljesen téliek voltak, jobb lett volna, ha a teljesen élő szárnyaival történik mindez. Úgy lehet, hogy most jobban fájt volna mindez, de gyorsabban is gyógyult volna. Már ha megtörténik, mert az élő szárnyai igenis erős anyagúak voltak, mintha vastag bársonyból készültek volna és bárhova mehetett velük, a "lepkepor" nem egy eltávolítható dolog volt. Most viszont eszméletlenül lassan fog életre kelni is, meggyógyulni is. Így végül mély szívfájdalommal egyetlen rántással kiszabadította magát.
'Még pár darabka itt marad belőlem. Mit számít?' Nagyon elkeserítette a tehetetlenség tudata.
Egy dologgal azonban nem számolt: nevezetesen, hogy ki bírt szabadulni, de nem bírt repülni. Megmentője felemelte a kiszabaduláshoz, de nem tartotta. Lebillent az ágakról és az idegen pegazus válláról, végiggurult a csődör hátán és zuhanni kezdett a föld felé.
'Jaj ne!' Végül becsukta a szárnyait és magára csavarta őket. Legalább azok ne menjenek tönkre még jobban. Majd becsukta a szemét és pörögve tovább zuhant.
'Ebből mi lesz?' |
*Despota ismerte az erdő minden egyes fáját és szögletét, így hát tudta, hova kell mennie. Leszállt a földre, és vágtatva folytatta útját a bajbaesett lény felé. Kisvártatva meg is érkezett a fehér törzsű fa alá. Felnézett, és meglátta a fennakadt pegunit. Elrugaszkodott a földtől és a bajbajutott felé repült. Repülés közben azon tanakodott, hogyan is vehetné, vagy segíthetné le. Mire felért, döntött.*
- Nyugalom, már itt vagyok. Megpróbállak felemelni, Te meg szabadítsd ki a szárnyadat. - *mondta Despota a peguninak.
Szárnycsapásait megerősítette, és felemelte a pegunit.* |
-Íííítt vaagyoook! Fennrekedtem egy fa ágai közt!!!! Ezen az óriási fán itt....a semmiben!!!!! A fának nagy, zöld levelei vannak és... ha jól látom fehéres a törzse!!!! Beakadt a szárnyam! Nem tudok kiszabadulni!
-Könyörgöm segítsetek!!!! Ne hagyjatok itt!
És zokogásba fulladt a hangja. Teljesen elfáradt... |
 *Titán szárnycsapásokat hallott.*Bocsi hogy ordibálok veled, de kicsit ideges vagyok. Bocs! Hozok segítséget!* |
| Titán a sikítozásra visszavágtatott a pegunikhoz.*Óóóóó! Megőrülök! Én vágtatok ide-oda, te meg még azt sem tudod kibökni MI A BAJOD!!!* |
[953-934] [933-914] [913-894] [893-874] [873-854] [853-834] [833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Göncölben felvillant valami, mintha valamit elfelejtett volna, de még ő sem tudja, hogy mi. Szomorúan elköszönt társaságától, és elrepült.
- Szia ! - *üdvözölte Pallas és Despota a jövevényt.*
*Titán szárnycsapásokat hallott.*Bocsi hogy ordibálok veled, de kicsit ideges vagyok. Bocs! Hozok segítséget!*