Témaindító hozzászólás
|
2006.05.10. 18:56 - |
Diadém elhatározta, hogy kirándulást tesz a csepkőbarlangban megcsodálni a cseppköveket. |
[972-953] [952-933] [932-913] [912-893] [892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [Korábbi]
-Francba!Na 1...2...3...-És ahogy végzett nagyon sötétet talált magakörül!Nemtudta hol van:Ezért ezt mondta:De ne menjetek messzire! |
Machos befejezte a számolást és elindult gomolygó ködként a többiek keresésére.
- Ghost, megvagy!
Legközelebb a sötétebb részeken bújj el! A színed sem épp egy álca és itt, mint látod, a mágiatüzeink remek megvilágítást adnak.
Számolj! |
-Jó, akkor számolj!-és az első mélyedésben a falban amit talált elbújt! |
- Én.....- sóhajtotta kicsit nyúzottan.
- Na, tűnés! - kiáltotta vidámabban. |
-Sziasztok-köszönt mégegyszer a barátságos csapatnak.-Én Ghost vagyok-ismételte-Hát akkor ki a hunyó! |
- Áhhhááá! Megvagy Machos! Te leszel a következő hunyó!
Óh, szia....öhm....Ghost!
- Sziasztok!!!! Háháá! Mégse kaptál el Jaddis!
- Szevasztok! Szóval ki a következő hunyó?
- Üdv, de én most elő nem mászom a rejtekhelyemről! - köszönt csak egy hang. |
-Sziasztok!-mondta kicsit remegő hangon, mert "félt", hogy kik bújnak most elő. |
- Hé mindenki! - kiáltotta el magát.
- Itt egy új tag! Ghostnak hívják!!! |
Micha elmosolyodott. Végül csak Lilinára nézett és szégyenkező képpel megszólalt:
- Tudod, Te teljesen kiforgatsz önmagamból!
Ez volt az én legfőbb titkom. Mert én nem értek semmi máshoz, ez az egyetlen különleges bennem, és mivel nagyon öreg vagyok, azt szoktam meg, hogy minél kevesebb dolgot áruljak el magamról bárkinek, hiszen az esetleges ellenségem megtudhatja és ellenem használhatja fel.....
Szerettem, hogy senki sem tudott erről a titkomról (az erisziek közül sem mindenki)!
Erre megjelensz Te, én pedig úgy viselkedem mint egy neveletlen, buta kölyök és elárulom azt a titkot, amit egész életemben féltékenyen őriztem....
Nem, nem, nem tőled tartok és nem is arra gondolok, hogy első dolgod lenne elárulni bárki másnak! De.... - itt már rég nem nézett Lilinára, csak a barlang mennyezetét nézte, mintha valami hihetetlenül érdekeset látna -......Neked is új volt, hogy itt mindenki csodál a kövedért......Nekem pedig teljesen természetellenes, hogy az egyetlen "extrámat" elmondjam olyasvalakinek ... - itt elmosolyodott, bár inkább csak fintor sikerült belőle, ami miatt újfent lehajtotta a fejét - ....akit nem legalább három élet óta ismerek.....
Végül csak odafordult az őt hallgató kancához és egy egészen kis darabot letépett a hínár széléből. Elrágta, lenyelte, majd megszólalt:
-Valóban nem rossz.
De még mindig a földet nézte és nem tűnt vidámnak, mivel nem is volt az. |
*Lilina mellébújt, és halkan megkérdezte:
-Miért bánt ez téged? Nincs ebben semmi olyasmi, ami szégyellnivaló. -*aztán felvidult, szemében vidám, pajkos fény csillogott és köve is vetett egy kis vidám szikrát.* -Nézd, az én elemem a víz. Akár meg is mutathatom, ha gondolod. -*ezzel odarángatta Michát egy barlangbeli kis tóhoz, amit még akkor fedetett fel, mikor alkalmas búvóhely után kutatott. Most megállt a tó partján, beunyta szemeit, s a homlokát ékesítő kék kristály felragyogott. A víz lassan kettévált, és csontszáraz ösvény keletkezett egészen a tó közepéig. Lilina kinyitotta a szemét és könnyedén beügetett a "tóba" végigballagott az ösvényen, majd a közepéhez érve lehajolt, valamit a szájába vett, és visszasietett Michához, mikozben kétoldalt hatalmas vízfal magasodott mellette, mindkét oldalán. Mikor kiért, egy bólintással visszaeresztette a vizet eredeti medrébe és a kis ösvény eltűnt szem elől. Visszafordult a csődörhöz és lassan danyújtott Michának valamit:
-Tessék. Tavi hínár. Nem hiszem, hogy már ettél ilyet. Nagyon finom, kóstold meg! -*motyogta kedves mosollyal, hínárral teli szájjal.* |
Michaelangelo hallgatagon baktatott tovább. |
- Ez klafa ! - *mondta Büszkeüstök Michaelangelonak, majd fogta magát, és elindult másik rejtekhelyet keresni, mielőtt még megtalálhatné valaki...* |
Michaelangelo végignézet a két kancán, majd lehajtotta a fejét és úgy válaszolt mormogva:
- Ezt nem szeretem nagydobra verni.....De hát mostmár nincs értelme tovább titkolnom: én földmágus vvagyok. Ez az elemem, ezt tartom uralmam alatt....
Azzal vállatvont és elindult elfele. |
*Lilina felváltva kapkodta a tekintetét a kitágult üreg és Michaelangelo között. Még a száját is eltátotta csodálkozásában. Aztán eszébe jutott, hogy nem ártana felállnia, ha már annyira elzsibbadt mindene. Gyorsan felkászálódott, és kinyújtóztatta nyakát, lábait, testét és úgy nagy általánosságban: mindenét. Majd újra az üregre esett a pillantása, onnan pedig tovább vándorolt Michára.*
-Ezt...ezt hogy csináltad? -*nézett döbbent ámulattal a csődörre.* |
*Büszkeüstök csúszott néhány métert. Amikor végre megált, feltápászkodott, és szemügyre vette a helyzetet. Észrevette Micha-t és a beszorult Lilinát. Akkor ötlött agyába, hogy mi is történt. Gyorsan odaügetett a többiekhez, és bocsánatkérő pillantással mondta ezeket Lilinának:*
- Jaj, lilina, ne haragudj nem láttalak ! Tényleg nem szándékos volt ! Csak it olyan sötét van, és nem láttam semmit... |
- Nah, szép kis bújócska ez!
Gyorsan felsegítette és arrébbtámogatta Büszkeüstököt, majd megállt Lilina ürege előtt és koncentrálni kezdett. Aztán a kemény szikla változni kezdett: előbb intha olvadt volna, majd mmint az épp fúvásban lévő üveg öblösödni kezdett.
Az üreg pillanatok alatt olyan tág lett, hogy Lilina akár ugrálhatott volna benne.
- Gyorsan tűnjünk el innen! Jaddis bármikor megtalálhat!!!! - és mosolygott. |
*Lilina felemelte fejét lábairól, Michára nézett, és hihetetlenül örül a csődörnek!!.*
-Nem, nincs rendben semmi... beszorultam. -*motyogta épp Micha kérdésére, mikor érezte, hogy...
-Auu! -*jajdult fel fájdalmasan Lilina, mikor valaki hatalmasat rúgott lábaiba, majd elterült mellette a földön, s az ő jobb mellső lábát is maga alá temette.* |
*Büszkeüstök időközben előbújt rejtekhelyéről, és másik után kutatott. Miközben a sötét barlangban ügetett, egyszer csak megbotlott valami két hosszúkás dologban, és orrabukott. Ezzel jó nagy robajt csinált.* |
Michaelangelo végül Lilina felé kezdett húzni, miközben Jaddis elől akart elbújni.
Akkor vette észre, hogy valami nincs rendben.
Gyorsan leszállt.
- Minden rendben?
Bár ő is kezdte sejteni, hogy ostoba kérdés volt. |
*Lilina kezdte megát nagyon kényelmetlenül érezni. Remélte, hogy Micha már megtalált valakit, de ha nem az sem érdekli, ha ő lesz az. Mindenesetre egy percet sem szándékozik tovább ebben a lyukban töltve nyomorogni. Lábai elzsibbadtak, a kemény kő nyomta az oldalát és a nyaka is elgémberedett. Muszáj volt felállnia és megmozgatnia magát. Épp el is határozta, hogy kimászik, mikor érezte, hogy beszorult... Keserűen felnevetett. Innen még Illu, Machos, Micha, Logos, Büszke, Razor és Jaddis eggyütes erővel sem tudják kihúzni... mindenestre remélte, hogy megtalálja valaki és nem kell egyedül hevernie ezen a hideg kövön. Erőlködött még egy kicsit, aztán belátta, hogy fölösleges, csak az erejét pazarolja és inkább nyugton maradt. Mellső lábait ki tudta nyújtani, és már ezzel ezzel is jobban érezte magát. Kinyújtott mellső lábaira hajtotta fejét és csöndesen felsóhajtott. Elege volt belőle, hogy ilyen szerencsétlen, és mindig ő kerül bajba.* |
[972-953] [952-933] [932-913] [912-893] [892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [Korábbi]
|