|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.29. 12:12 - |
Draugherit elérte a tengerpartot és kedve támadt egy kis pancsolásra. Leszállt, bevágtatott a vízbe, tombolt egy sort, úszott egy sort és hempergett egy sort a parti fövenyen. Mikor biztos volt benne, hogy tökéletesen tiszta lett, egy kis legelészés mellett döntött a közeli erdőben. |
[953-934] [933-914] [913-894] [893-874] [873-854] [853-834] [833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
 *Despota és Pallas ott álldogált a veszekedők mellett néhány lépéssel. Majd érdeklődve nézték az eltnő unikornist (már amit láttak belőle).*
|
- Értem.... - nagyon dühös lett.
- Mit próbál Eris, én és mindenki a fejedbe sulykolni?!
NE repülj túl magasra!!!! Főleg nem egyedül! Ezerszer megbeszéltük, hogy a mágiád nem elég erős, hogy képes légy szembeszállni a viharokkal! Ezerszer megmondtam mi lehet a vége! És nemcsak én!
De ezért majd otthon számolunk! És örülhetsz, hogy nem égetem le a szárnyad! Megérdemelnéd! Legalább addig, míg újranő nem kellene mindig midnekinek érted aggódni! - megállt levegőt venni és gondolkodni.
Majd felágaskodott és óriásit dobbantott a visszaérkezésnél.
Ekkor folytatta:
- Te, most hazamész. És ott is maradsz felügyelet alatt. A büntetésedet pedig nem úszod meg! Igen, büntetést kapsz!! - folytatta meglátva a peguni fintorgó arcát.
Ekkor Steel is materializálódott.
- Hívtál, itt vagyok!
Odafordult a fiatal kancához és megszólalt hűvös hangján.
- Illustrissima nagy butaságot csináltál! És jogos a büntetés.... Most azonnal hazaviszlek.
- Vigyázz magadra Draugherit! - mondta a félsárkánynak.
Azzal "semmítődni" kezdett a kedvetlen gyereknek tűnő pegunival együtt. |
*Miközben Draugherit és Illustrissima beszéltek, Despota Pallas mellé sétált.*
|
Draugherit végül kiszúrta Illustrissimát. De nem akart a ficsúr elé vágni, így türelemmel kivárta, míg odaértek.
- Illustrissima, minden rendben? - kérdezte, miközben le nem vette a szemét az aranyficsúrról és egy másik ott álldogáló peguniról.
- Ugye ez itt nem bántott?
- Draugherit! De örülök! Nem, nem bántott, sőt segített kiszabadulnom!
Tudod.....öhm......túl magasra repültem - közben végig kerülte a peguni tekintetét - és elsodort a szél. Bevágódtam ebbe a fába, meg is sérültem és be is szorultam. Ő szabadított ki és ő - mutatptt az új pegunira - megmentett, mikor lezuhantam! |
- Jól van...
*Azzal ismételten elindult a fehér törzsű fa felé.* |
- Csak utánad.
És felragyogtatta a szarvát, ami ettől úgy nézett ki, mint ha magma és napfény égne benne. |
*Despota bólintott, majd elindult lépésben a fehér törzsű fa felé. Hátranézett, majd visszaszólt Draugheritnek:*
- Na mi van ? Nem jössz ? - *kérdezte, majd intett fejével az úticél felé.* |
Draugherit elfintorodott. Az aranyficsúrral lófrálni....na erre aztán nem vágyott. De ugyanakkor így rajta tarthatja a szemét és az átverést is elkerülheti.
- Rendben.
A lángok eltűntek és a ficsúr lehuppant a földre. Az utolsó tűzfoszlányok jegesen végigsimítottak rajta, begyógyítva és eltüntetve minden sérülést és pörköt. Draugherit magán is eloltotta a lángok javát, de a szarvát belülről felizzította, amitől az egy lánglelkű kristálynak tűnt.
- Indulás. Ha valamivel próbálkozol...nos.....próbáld ki és megtudod! |
- Jaj, de komoly vagy, de komoly vagy... Ez nem áll jól neked Draugherit... Tudod ? - *kezdte ismét a csípkelődést Despota.
Majd mivel már túlzásnak tartotta ezt az időhúzást, elkezdett válaszolni Draugherit kérdéseire:*
- Nem tudom, mennyire ismered az erdőt. Ha gondolod elvezetlek hozzá. Kicsit meg lett tépázva Illustrissima, de összességében jól van. - *felelte Despota.* |
-Rendben.
A lángjait újra visszahűtötte és kicsit lazított a szorításon.
- Tehát: merre találom Illustrissimát? Merre induljak? Bántottad? Mi a baja? Pontos válaszokat akarok hallani! És akkor természetesen elengedlek. |
| - Nyugalom ! Elmondom ! De jó lenne, ha nem tennéd tönkre a szárnyaimat ! - *emelte fel ahangját Despota.* |
- Értem. Nos, akkor most vagy kezdj el tisztán és potosan fogalmazni vagy készülj arra, h ropogósra sülsz!
Azzal kicsit megpörkölte a pegazus tollhegyeit.
- Tudod a folytatást?- azzal a ficsúr szemébe fúrta a tekintetét. |
- Az attól függ, hogy milyen szemszögből nézzük. - *felelte Despota.*
- Ha az alaphoz nézzük, akkor rosszul van, de a körülményekhez képest jól. |
Draugherit egy ideig némán nézte a válasz után.
- Jól van?
És finoman, lassan, emelni kezdte a lángok hőmérsékletét. |
- Itt van az erdőben - *válaszolta Despota, de többet nem akart egyenlőre elárulni.
Inkább Draugherit arcát fürkészte.* |
Draugherit jeges gyűlöletet érzett szétáradni magában.
- Rendben. Tehát tudod. Nos, akkor ezennel kiszedem belőled!
Azzal a lángjai hatalmas kígyóvá változtak, kivágódtak a testéből és a ficsúr köré fonódtak.
Parancsára felemelték a földről és megszorították, majd odaszegezték egy fához. Kicsit nézte a pegazust, élvezte a képet ( a gigantikus lángkígyók összekötötték őt a fához nyomott csődörrel) majd megszólalt.
- Most még nem égetnek és igazából még nem szorongattalak meg. Mivel kiáltál ellenem, megbecsüllek és nem akarok benned komolyabb kárt okozni.
Tehát megkérdem még egyszer: hol van a barátom?????!
|
*Despota már ezen sem lepődött meg. Az elmúlt napokban annyi furcsaságot látott, hogy már úgy gondolta, semmin sem tud csodálkozni.*
- Illustrissima ? Áh, igen, emlékszem már. - *felelte Draugheritnek.* - Nemrég találkoztam vele. Elég rossz pazban volt... Mondjuk most még rosszabban van. - *jegyezte meg Despota.
Élvezte minden állatra a frászt hozni Despota. És mivel látta Draugheriten, hogy ismeri a kancát és félti, egy kicsit még játszani akart az idegeivel, mielőtt elmondja, hol is van.* |
Draugherit féltette a fiatal kancát és akkorra már az idegei pattanásig feszültek, így mikor meglátta az aranyficsúrt legrosszabb gyanúját látta beigazolódni. A düh és féltés közül végül a düh győzött és Draugherit szabadjára is engedte.
Kigyulladt teljes valójában és lassan, hogy ellenfele láthassa, ahogy a fű és a fák elégnek még 10 méterre is tőle, felélépdelt.
- Hol van Illustrissima? A kanca, akinek pillangószárnyai vannak...
Nagyon nehezére esett uralkodni a hangján, de így annyi sötét fenyegetés áradt ki belőle, amennyi belefért. |
*Despota meghallotta az ismerős hangot.*
- Mindjárt visszajövök. - *intézte szavait a két kancának, majd sarkon fordult, és elvágtatott.
Mikor már elég messze volt a két kancától, kitárta szárnyait és felröppent a levegőbe. Visszaszállt a tisztásra, hiszen ha valaki belép az erdőbe, akkor az oda lukad ki...
Néhány perc múlva megpillantotta a hang okozóját. Leereszkedett, majd így szólt:*
- Nocsak-nocsak... Egy régi ismerős. Mi szél hozott ide Draugherit ? - *kérdezte csipkelődő hangon Despota.* |
Bevágtatott az erdőbe és körülszimatolt. Sehol semmi illat. Mostmár kezdett komolyan aggódni. Az illat, amit a szél felésodort, egy fiatal eriszi különös varázslata volt, az illat változása vízszerűbe azt jelentette, hogy fél valamitől.
'Ha valami baja esett az aranyficsúr miatt!...' kezdte felhúzni magát... Ugyanis rögtön erre gondolt.
'A bajkeverő, az bajkeverő' folytatta gondolatait, miközben végigügetett a fák közt. Végül elkiáltotta magát:
-Illustrissima! Itt vagy? ILLUSTRISSIMA!!!!! |
[953-934] [933-914] [913-894] [893-874] [873-854] [853-834] [833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Despota és Pallas ott álldogált a veszekedők mellett néhány lépéssel. Majd érdeklődve nézték az eltnő unikornist (már amit láttak belőle).*
