|
Témaindító hozzászólás
|
2007.08.30. 00:40 - |
Megálltak a rét szélén, és körülnéztek.
- Elég kihaltnak tűnik... - mondta halkan.
 - Pedig nem az - szűrte fogai közt, mert nagyon rosszul érezte magát a két csődör miatt. Szinte áthullámzott rajta a fájdalmuk!
- Pihenni szeretnék...Nézz körül! - küldte előre Lamírát. |
[145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
 -Értem és sajnálom ,hogy ez történt és történni fog!-mondta.Gyengéden megpuszilta Roquen-t.
|
 Horkantott, és megrázta sörényét.
- Megsértették a társaim lelkét. Csak néhány lényét, de olyan mélyen, hogy a minket öszekötő varázson végigáramlott a fájdalma, és el is pusztította a köteléket......A fájdalom és a düh nagyon erős most, emiatt vonulnak el a többiek a világtól. |
A ménre mosolygott.
-Lehet ,hogy túl sokat akarok kérdezni de ha nem akarsz akor ne válaszolj.Megtudhatom az okát amiért költöztök?
|
Roquen megrázta a sörényét és horkantott. A csapatban az idegen egy jól ismert alak mellett lépdelt.
- Kyara nagyon megszenvedte, hogy régi gazdája lemondott róla, azután elvált, és most maga van a fiával...Nem hinném, hogy őt hibáztatni lehetne, akármit is tett az idegen...A társad majd talál jobbat, ha akar.... Az idegent meg nem ismerem, így mehetünk innen, nem szándékozom csatlakozni hozzájuk.....Jók lesznek a fák - mondta biccentve.
Azután kicsit később válaszolt:
- A társaim mind, ki önszántából, ki utasításra, elköltözik a Birodalom egy vidékére. Ami a gazdámnak lett, úgymond, ajánlva. Történt egy s más, ami miatt így döntöttek.....Én nem szeretnék ott, akármilyen izgalmas is, így azon kevesek közé tartozom, akik szabadon maradtak. Túl szilaj vagyok - mosolyodott el vidoran. |
-Az a fekete idegen hagyta el a társamat.A legjobb barátomat!-morgott halkan.
-Ott van egy kis facsoport oitt gondolom jó lesz!-mondta és lassan elindult.
-Amúgy milyen költözés? |
Ő nem mozdult. Összehúzott szemekkel nézte egy darabig a közben előbukkanó többi pegazust és csikóikat.
- Ezek a társaim, azzal a fekete idegennel.....Megkezdődött a költözés - morogta halkan, komoran.
Vállatvont.
- Épp olyan helyet kerestem, ahol jól lehetne aludni. De felőlem mehetünk máshová is. |
-Mi az?-kérdezte a mént.Végül két idegen pegazust vett észre.Kicsit elkomorult az arca.Megismerte a fekete mént.Ő hagyta el Tinny-t.Inkább hátatfordított.
-Gyere!-mondta Roquen-nek.
-Keressünk valami pihenő helyet!-mondta. |
 Boldogan és hálás fénnyel csillantak meg a szemei.
- Örülök! Egyébként nagyon köszönjük az ajánlatot, és talán élünk vele, habár a legtöbb csikó vagy a szülein szokott utazni, vagy már tud repülni. Viszont abban igazad van, hogy ott viharos lehet a szél..... - komorult el utolsó mondatára.
- Reménykedjünk! Egyébként.....olyan keveset tudok rólad azon kívül, hogy sorstársak vagyunk......Ha már együtt és hosszú úton utazunk, nem mesélnél magadról? |
 -Ha valamelyik csikó még nem tud repülni, szívesen vinném a hátamon!-ajánlotta fel magát az első mondat gondolatára.
-Arra szeretnék menni, amerre ti! |
Kyara egyetértett!
- Remélem, hogy a partról könnyű lesz felszállni.....Legalább annyi jó még érhetne minket....
A tengerpart egy meglehetősen hosszú, a pusztaság és a rét közt húzódó sávon végighaladva volt elérhető....Kyara nem volt elragadtatva attól, hogy talán még napokig tarthat az út......
- Ha a Szigetre érünk, Te merre szeretnél menni? A Boszorkányvidékre vagy rögtön a fővárosába? |
-Nem, s ha hiszed, ha nem, nyugtalanít, hogy ennyire látszunk!Örülni fogok, ha fák közt leszünk!!-nézett a csikókra. |
A rét hatalmas szegélyén leginkább ők voltak a mozgó pöttyök a mozdulatlanság vásznán. Valahogy mind nyugtalanok lettek amikor ideértek a nyílt vidékre. Kyara is, pedig mennyi időt töltött itt!
'Megszoktuk az erdőt....Minden furcsaságával együt....' gondolta a kanca.
Körülnézett a hatalmas terepen.
Jó lesz hamar túlleni rajta!
- Éji Táltos, jártál már itt valaha? - kérdezte. |
Biccentett.
Aztán elkezdett nézelődni, mintha keresne valamit. |
-Azért nézzünk körbe!-mondta mosolyogva.Az égre tekintett.A Nap kezdett eltünni.
-Szerintem töltsük még itt az éjjelt!-mondta. |
- Szerintem nézzünk körül itt alaposan - mondta, és körbefordult.
- Látod? Érdekes világ ez... - és lenézett. A patáik mellett egy aprócska, hihetetlenül fehér virág virított a füvek közt. Olyan volt, mintha egy kis máguslény akarná tökéletes pillangóforma szárnyait kitárni, és a virág belseje ezüstösen ragyogott.
- Sosem láttam még ilyet! Pedig sok növényt meg kellett ismernem, hogy melyik méreg, melyik gyógyít....Érdekes, de mindig a legjellegtelenebb vidékeken, mint amilyen ez is, mutatkozik meg a Mágia hatalma és szépsége. A sziklák közt például, ha kitartóan kutatsz, nem mindennapi mágikus vizeket, forrásokat lehet találni. Egy időben élt ott egy kisebb elf csoport...Hogy ma ott vannak-e, már nem tudom, de arra emlékszem, hogy hihetetlenül jó íjászok voltak! És sok vad unikornis élt velük, együtt küzdöttek a Sötétség ellen is. Hihetetlen technikáik voltak a meredek terepre! - nosztalgiázott.
Aztán újra lepillantott a kis virágra, ami csöppet sem érdekelte már, hisz nem tudta mire jó.
- Ha akarod, akkor elmehetünk innen. Lehet, hogy nincs is itt semmi érdekes, legföljebb ilyen virágok. |
"Szóval harcos vagy csak az volt"-gondolta.
-Mi lenne a következő megálló?-kérdezte. |
Hökkenten nézett a kancára, aztán furcsán elvigyorodott.
- Nekem ilyen szempontból még sosem fordult meg a fejemben! Harcosnak neveltek, az voltam mindig.... |
Elmosolyodott.
-Én emúgysem szeretem a benga csődöröket! |
Erre gyorsan, szinte kapkodva kortyolt párat a patakból.
- Nekem nem kell sok. Így képeztek ki. Meg nem is vagyok egy óriás - mondta, és végignézett valóban az átlagnál kisebb, könnyű testén. |
Bólintott és amerre Roquen mutatott arra indult.Hamar elértek egy kis patakot.Belekortyolt.Friss hűvös víz volt.Nagyon jól esett neki.
-Te nem iszol? |
[145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
- Pedig nem az - szűrte fogai közt, mert nagyon rosszul érezte magát a két csődör miatt. Szinte áthullámzott rajta a fájdalmuk!
-Értem és sajnálom ,hogy ez történt és történni fog!-mondta.Gyengéden megpuszilta Roquen-t.
Horkantott, és megrázta sörényét.
Boldogan és hálás fénnyel csillantak meg a szemei.
-Ha valamelyik csikó még nem tud repülni, szívesen vinném a hátamon!-ajánlotta fel magát az első mondat gondolatára.