|
Témaindító hozzászólás
|
2007.08.21. 23:02 - |
 Könnyedén lassított, és megállt. Messzire vágtatott az erdőből idáig, és mostmár pihenni akart. Nagyot szusszantott, és kihúzva magát körülnézett.
Szép volt itt.....Ha kicsit magányos is...
 - Anhar! Üdv! - nyihogta vidáman, és ledobbant a majd' kétszer akkora kanca mellé. Becsukta nagy szárnyait és ő is körülnézett.
- Hm....Elég unalmas itt - jegyezte meg, mert valóban senki sem háborgatta a vidék csendjét. Danahar a kalandokhoz szokott.....meg a veszélyhez.
Mosolyogva hallgatta a másik lényt.
- De szép! - felelte nyugodtan.
Aztán mosolygott. Tetszett neki az itteni béke.
Hirtelen hátracsapta a füleit, és megfeszült. Nagyokat szippantott a levegőből, majd ellazult...
- Jönnek - jegyezte meg nyugodtan.
Vadul fújtatva, dühös tűzzel a szemében vágtatott épp a két kanca felé.
Nyugodt arccal, de félelmetes tempóban vágtatott Fúriot után, szemeiben vad lobogással.
- Üdv! - kiáltott messziről a két ménnek, mire mindkettő csúszva fékezni kezdett. |
[158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
- Ez... - nem is tudta folytatni!
- Ez marhaság! - nyerítette, Mistral elé ugorva, a mén arcába kiabálva.
- Igen, van bajunk, de tudod összefogva van esélyünk! Máshogy meg nem hiszem! A mi problémánk mindenkit érinteni fog, és megmondom őszintén, hogy vetekszik a hajdani mágusok gondjával!!!! A Tiétek meg lehet, hogy a Ti hibátok, de ha mindenki más után rohan, mindenki mással akar majd foglalkozni, annak az lesz a vége, hogy vége lesz a Birodalomnak!!! A Sötét Nagyúr ellen össze tudtunk fogni, ez az új béke meg épp azt hozza magával, amitől féltünk: vége az összefogásnak, széthúzás lesz itt, ott meg cserbenhagyás, és ha eriszi és vorstandi közt sincs már bizalom, akkor garantálom, Mistral, hogy nagyon nagy bajok lesznek, amiket már senki sem tud megoldani!
 Daamen körülnézett. A levegőben egy kés is megállt volna, olyan sűrű csönd telepedett rájuk.
- Gyere Danahar...... - intett a fiatal kancának.
- Amúgyis érdekelt a barlangrendszer, nem? |
*Kellemet csöndbe burkolózott.*
*Mistral mély levegőt vett.*
- Nem - *mondta és megrázta a fejét.* - Nem. Nem terhelünk a saját botorságaink következményeivel. Tudomásom szerint nektek is megvan a saját gondotok. Elég az magában...
*Megrázta kusza sörényét.* |
Szemöldöke furcsa arckifejezést adott neki.....
- Nem lenne egyszerűbb elmondani, hogy mi bajotok? Az erisziek vannak a legtöbben a Birodalomban.....Komoly varázserőnk van. Miért is titkolóztok?.....Hm? Mert nem értenénk meg? Honnan tudjátok? És mi ez az általánosítás felénk? |
*Mistral nem tétovázott válaszolni.*
- Nagyon szépen köszönjük a meghívást, de sajnos vissza kell utasítanunk. A jelen helyzetben nem tudnánk... nem lennénk jó társaság egy ünnepségen, így inkább visszavonulunk. - *magyarázta.*
- Remélem, nemsoká rendeződnek ügyeink és meglátogathatom az ásatásaitokat. - *fűzte hozzá társa szövegéhez, szomorú-fáradt mosollyal az arcán.* |
- Oh - sóhajtott fel, majd megrázta fejét.
- Azt hiszem azon nem tudunk segíteni....Napirendre kell térnünk felette.... - mondta csendesen, aztán legyintett.
- Ha már így összetalálkoztunk, hadd hívjalak meg benneteket az elkövetkezendő ünnepségre! - lelkesült fel.
- Úgy tudjuk megint lesz egy! Kisebb, mint a miénk, de ugyanolyan jó. Igazán van okunk ünnepelni, nemde? Simbelmyne Birodalma sok vihart megélt már, és sok vár ránk a jövőben, néha élvezhetjük az életet....Talán együtt segíthetnénk majd meggyógyítani a sebeket.....
Daamen némán elmosolyodott. Anhar szerette a nagy szavakat s ami meglepő volt: ezek szerint is élt! Akárhányszor is taposta sárba az élet, Anhar mindig felállt, kihúzta magát, és nemes elvek szerint ténykedett tovább. Tudta jól, hogy most is mindent komolyan mondott, nem fellengzősségből. Felkészült, hogy leintse az őt megbántókat.
Danahar horkantott, de mikor a nagyobb, kék lény szemei felé fordultak, bocsánatkérően elmosolyodott, és csak legyintett. |
- Olyan... zaklatottnak tűnt. - *válaszolta vállrándítások közepette.* |
Míg az első kanca megnyugtatta, a másik újra megijesztette.
- Hogy érted ezt? - kérdezte elhaló hangon. |
*Fuerza Anhar felé fordult.*
- De, láttuk, de nem jött oda hozzánk.
- Elég furcsán viselkedett - *tette hozzá halkan Causa.* |
| - Ugye nem láttátok Fúriort? - kérdezte furcsa hangon. |
*Losse érdeklődve nézte a két befotót.*
- Minden rendben? - *szegezte nekik a kérdést a két kancának.*
*Ártatlan arccal bólintottak.* |
Nagyot sóhajtott, megnyugodva.
- Azt hiszem feleslegesen aggódtam...... - mosolyodott el. |
*Losse tanácstalanul kezdte kaparni a földet. Tevékenységéből csak Mistral fejfelkapása zökkentette ki.*
*Fuerza és Causa közvetlen egymás mellett gyors vágtában közeledtek arcukon kifürkészhetetlen tekintettel.* |
- Ó, Fúrior azt nem tudja elviselni, ha nézik vagy figyelik....Úgy érzi, hogy megvetik, gyűlölik...
Megrázta a sörényét.
- Virtus egyébként is követi. Minden rendben lesz.
- Ó, igen. Voltaképp Fúriort kell féltenünk! - mondta hihetetlen gúnnyal. |
*Egy ideig csak hallgatott, mereven maga elé nézett. Nem reagált Losse gyenge érintésére sem.*
- Ha történt volna valami, biztosan tudnánk. - *szólt késöbb.* |
Csak horkantott válaszul.
Ő is elnézőn mosolygott.
Anhar, aki jópár pillanatig követte pillantásával a pegazus röptét, most szavakba öntötte a véleményeket:
- Köztünk is vannak ilyenek, nincs mit megbocsátanunk. Neki lehet inkább nehéz így az élet! Némelyik kiállhatatlan eriszi egyszerűen fél mindenki mástól és menekül, mások pedig soha de soha nem lelhetnek társaságra, még kevésbé barátokra......Tyrant nyugodtan élheti így az életét, de én sajnálom - mondta valóban szomorúan.
Hirtelen megmozgatta orrát, és Mistralhoz fordult.
- Két társatok....elég rég elment már, nemde?
Kérdőn pillantott Daamenre, akit sorsa társaságkerülő lénnyé kárhoztatott, s meglepő volt ilyesmit hallani tőle.
- Miért kérdezed? - tört ki végül kíváncsisága.
Danaharra meredt, majd csendesen így felelt:
- Fúrior nem arra rohant?...... |
 Követte a kancát. |
 Bólintott.
- "Remélem nem csináltam ostobaságot!" - fordult meg fejében,majd elhessegette a gondolatot.
- Nah gyere! - biccenett fejével Éji Hercegnek,majd vágtába iramodva elindult az Emberfélék országába. |
| -Rendben menjünk!-mondta. |
*Tyrant bosszúsan és dühösen nézte - vagy inkább szugerálta? - társait. Néhány röpke percig még a levegőben lebegett, majd mélyet horkantva megrázta magát a levegőben és éles kanyarral eltűnt a felhők között.*
*Losse nem tudott fellélegezni.*
- Nem kellett volna... - *kezdte a kérdést.*
- Nem - *szögezte le gyorsan, majd új ismerőseik feé fordult.*
- Kérlek bocsássátok meg Tyrant modortalan viselkedését. Ő... ilyen. |
| - Szerencsére nekem van. - mondta - Elmenjünk a Pikkelyképűek városába? |
[158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Könnyedén lassított, és megállt. Messzire vágtatott az erdőből idáig, és mostmár pihenni akart. Nagyot szusszantott, és kihúzva magát körülnézett.
- Anhar! Üdv! - nyihogta vidáman, és ledobbant a majd' kétszer akkora kanca mellé. Becsukta nagy szárnyait és ő is körülnézett. 
Daamen körülnézett. A levegőben egy kés is megállt volna, olyan sűrű csönd telepedett rájuk.
Követte a kancát.
Bólintott.