|
Témaindító hozzászólás
|
2007.07.31. 16:13 - |
-Szóval  , itt barangolt Koni és Vad Szél a versenyen!-léptek a Gyönyörök kertjébe.Csodálatos táj volt!Sohanem látott virágok mindenütt, lepkék, gyíkok,s más rovarok ezrei pihentek vagy szálldostak a réten.
-Majd ideküldjük Diadémot!-vigyorgott Kavarkád-Rengeteg feltérképeznivaló nővény van, ráadásul hasonlít a szülőföldjére.
-S jó hely lenne a családjának is!-tette hozzá Nemes.
A kanca bólintott, s felnézett az égre.-Hm, milyen rég volt már együtt a banda!Jócskán csak a tudatalatti képekből és adatokból ismerjük egymást!
-Ne aggódj, egyszer megint lesz "családi gyűlés", és akor mindenki ott lesz!
-Lehet,-bújt párjához Kavarkád...-lehet.. |
[122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
 - Legalább két lényt hagytál ott a Kertben - jegyezte meg, de nem mondott többet. |
- Valóban. - *mondta és bólintott.*
- De inkább a társaságot választom. Ez a hely megvár. |
| - Te felfedezni jöttél, ugyebár...Most mégis visszafelé tartasz..... - jegyezte meg csendesen. |
*Csendben sétált Honor mellett.* |
| Biccentett. Határozottan visszasüppedt saját, normál, hallgatag énjébe. |
- Nem azért gratuláltam, mert úgy illik, hanem azért, mert dícséretesnek tartom az eredményt.
*Bólintott.*
- Talán. - *egy ideig hallgatott.* - De a verseny azért volt, hogy felfedezésre kerüljenek ezek a területek. Így volt tervezve, hogy a verseny lezajlása után ide lesz csatolva. Ha azt vesszük, még sokat is kellett rá várni. |
Hosszan nézte az unikornist.
- Nem kell gratulálni. Nem ünnepelnivaló érdem ez...a harc...csak a részem. Mint Neked a szarvad, vagy a szemed. Nekem nem volt épp élvezet...Sem öröm...Kötelesség volt a gazdámtól. Bár valószínűleg magamtól is nekivágtam volna. Harcos vagyok, erre neveltek.
Vállatvont.
- Talán korai volt idecsatolni, de a Birodalomnak egyébként is vannak veszélyes vidékei. |
- Ez igen! Igazás izgalmas és veszélyes kaland volt akkor ez! A hallottak alapján csodálkozom, hogy ilyen gyorsan a Birodalomhoz csatolták.
*A pegunit figyelte.*
- Engedd meg kérlek, had gratuláljak! Nem lehetett egyszerű ilyen sok próbát legyűrni. |
Bólintott a csődör első mondataira.Megértéssel nézte végig, ahogy elmegy.
Egy tünde köszönéssel búcsúzott tőle:-A valák óvjanak utadon!
Majd lassan eltűntek a távoban. |
 -Köszönöm! -*bólintott.* -Ha nem tévedek, ti mind a ketten angelidek vagytok. -*szólt újra, a zebracsíkos kanca és párja felé fordulva.* -A gazdátokról már sokat hallottam, de személyesen még soha nem láttam őt...
*Pillanatra lehunyta a szemét, homlokára ráncok gyűltek, majd lassan el is mélyültek, ahogy hallgatásba merülve feszülten figyelt. Arca egyre komorabb lett, de semmi más jelét nem adta annak, milyen hatással vannak rá a szavak, melyek Eledhwen hangján csendülnek fel az elméjében...*
-Morgoth minden hatalmára...! -*szűrte dörmögve a fogai közt, ám minden önuralmára szüksége volt, hogy lelke mélyéről feltörő döbbent kiáltását pusztán ebbe a halk nyögésbe fojtsa.*
-Most mennem kell! Remélem, elnézitek nekem sietős távozásom, de egyetlen percet sem időzhetek itt tovább. -*azzal méltóságteljesen felszegte fejét, és további szavak helyett büszkén elügetett a kertből, hogy útját az erdőbe, az ezüstös tisztás felé vegye.* |
Kissé szórakozottan nézett a fiatal ménre.
- Nem is csoda. A Vadvidéknek beszédes a neve. Vad dolgok is estek meg....Nem véletlen értek a végére oly kevesen. És van, aki alig került elő...Az imént hallhattad, hogy van, aki nem is került elő...A Vadvidék új hely a Birodalomban. Felfedezésre váró, idegen, növekvő terület. Hogy a Birodalomhoz csatolás sikerült, még messze nem teljes siker.....
Szárnyai felé intett fejével.
- Még én is röpképtelen vagyok....Harcos múlttal ilyen csúnyán megjártam!
Fejét csóválta.
- A verseny inkább utazás volt. Sok újat tanulhattál, sok mágiával találkozhattál, és sok-sok lénnyel. Isthal, amiben most is vagyunk, egy nagy és vegyes barlangrendszer....Nagyon vegyes...Nemcsak olyan barlangok, amiket nem láttál, de olyanok is, amikről még soha nem is álmodhattál! Mistrioll Tavai egyetlen hatalmas óceánnak tetszik, de valójában tavak összefüggő tömege. Az egyik sós, a másik édes, a hőmérséklet változó.....és sehol semmi szárazföld.....Az a vízzel lepett zátony, ahol pihenhettünk, ha megtaláltuk egyáltalán, nem volt száraz....Térdig vízben ázott. És a vizek olyasmiket is rejtettek, hogy égnek állt tőlük a sörényem! Azok a lények....áh.....Ezért is repültem inkább, amikor csak lehetett, ameddig csak bírtam. Arshonnan erdei viszonylag biztonságosnak tetszettek nekem. Ne tégy kárt feleslegesen az erdőben, légy óvatos és éber - minden erdőnek ezek az általános szabályai. Utána kicsit izgalmas volt, mert a puszta, ami az utolsó vidékhez vezetett, óriásgyíkokkal volt tele. Ott is inkább repültem, de egyszer így is majdnem lerántottak.....Akkor harcoltam először, és utoljára. Ott sérültem meg, de végig kellett mennem. Felkapaszkodtam Nerouan hegyére, egész a csúcsig, pedig a végén már majdnem térden csúsztam. A pihenőt el sem értem, meg sem próbáltam ot időzni. Tovább mentem, és azt hiszem találkoztam a világ legborzalmasabb helyével. Azelőtt és azóta sem tapasztaltam hasonlót...Annyi emlék árasztotta el a fejem! Sokat jó ideje próbáltam elfelejteni......Keserves dolog volt nem felordítanom, de nem járt messze előttem a két versenybenmaradt nevelő, így nem tehettem....Nem is értem el az erdőt.....Ottmaradtam a hóban.....Aztán végül a hegy lábánál ébredtem, nem is tudom hogy kerültem oda....Találtam egy falut, oda húzódtam be, és ott kaptam erőre. Aztán elindultam haza - mondta el történetét, amit úgy sem hallott senki, és tán nem is fog.
Újra csendbe burkolózott, kimerítette a beszéd. |
- Valahogy úgy - *válaszolta és aprót biccentett.
Egy ideg hallgatott, de nem bírta sokáig. A kíváncsiság fordulta az oldalát.*
- Egy kicsit mesélnél nekem a versenyről? Annyira érdekelnének a részletek, amiket kifelé nem feltétlen reklámoz senki... |
| Biccentett az elmenőknek-Természetesen megértjük, hogy ez magán ügy, illetve baj esetén ne essen másnak bántódása...Mind azon által, ha ön úgyvéli, elkell a segítség, továbbra is készek vagyunk rá!-mondta nyugodt komolysággal, bár magában úgy vélte, kicsit túl megválogatta a szavakat, ám úgy gondolta, egy ilyen csődör megérdemli... |
Bólintott.
- Menekült vagy - inkább kijelentés volt, mint kérdés. |
- Nem csodálkozom rajta.
*Felnézett a mennyezetre. Hirtelen azt hitte, hogy egy különösen szép mezőn van, így meglepte, hogy nem a kék eget látta fölül.*
- Néhány nappal ezelőttig csendben, szinte bújkálva éltem. Senki sem volt rám kíváncsi, így hát inkább a forgalmatlan helyeket szerettem. De a helyzet változott. Szerencsémre. |
- Igen - felelte nyugodtan.
- Téged nem láttalak korábban.... |
*Ő nem viszonozta a bólintást, mivel még nem tekintette befejezettnek a beszélgetést.
Könnyedén a peguni után ügetett.*
- Egy darabon veled tarthatok? - *kérdezte, mikor beérte a szűkszavú kancát.* |
| *Bólintott, és Honor után nézett.* |
Kis ideig hallgatott, majd Nefadarhoz fordult.
- A nevelők Simbelmyne részei, nagyon fontosak a Birodalomnak. Közös ügy, hogy a gazdád hol van. A segítség pedig természetes! Mirabeau hamarosan itt lesz - fejezte be hirtelen, azzal bólintott a társaságnak, átvágott a csodás kerten, és lemondva a pihenésről, elindult az idevezető járatban. |
*Meghajtotta büszke fejét.*
-Köszönöm, minden szilnori nevében. -*szólt.* -Néhányan közülünk sajnos nem szívesen vonnak bele más lényeket ebbe a kutatásba. Szerintük ez a mi keresztünk, nekünk kell hát viselni is. Ám a többségünk minden segítséget hálás szívvel fogad. -*mondta, és ismét biccentett egyet.* |
[122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
, itt barangolt Koni és Vad Szél a versenyen!-léptek a Gyönyörök kertjébe.Csodálatos táj volt!Sohanem látott virágok mindenütt, lepkék, gyíkok,s más rovarok ezrei pihentek vagy szálldostak a réten.
- Legalább két lényt hagytál ott a Kertben - jegyezte meg, de nem mondott többet.
-Köszönöm! -*bólintott.* -Ha nem tévedek, ti mind a ketten angelidek vagytok. -*szólt újra, a zebracsíkos kanca és párja felé fordulva.* -A gazdátokról már sokat hallottam, de személyesen még soha nem láttam őt...