|
Témaindító hozzászólás
|
2007.06.04. 17:21 - |
 A hatalmas, kövekből rakott várfallal körülvett város maga volt az ősi kikötő, de jó ideje bővítgették mindenféle irányban, így már valóban többnek kellett venni egynél.
Bekocogott a kapun, és kipillantott a gigantikus mólóra és az ezerféle hajókra, aiket ide-oda himbált a szél.
Minden út hozájuk vezetett.
- No igen...Az egész sziget felfedezése itt kezdődött.....Talán érthető miért jobb itt benn vihar idején... |
[106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
 -Nem szégyelt!Valóban csodálatos!A csendesség, bölcsesség, az idővel szembeni óriás, ki nem öregszik, de nem is fiatalodik.Magabiztosan rója útját, mi talán büntetés, hogy nem repülhet el, de ő nem ellenkezik.Tisztában van képességeivel, s aszerint cselekszik....Pedig nem is él! |
Elmosolyodott.
- Nekem kissé párás! - ismerte el.
- De most nagyon szép, tiszta a levegő és az ég, másutt pedig ez ritka.
A messzeségbe révedt a pillantása, a tenger feletti gyönyörű kék égre, ahol a sirályok és még távolabb az albatroszok keringőztek.
A séta nagyon tetszett neki nyugodt útitársával.
- Nézd! - szólt hirtelen, és az utca egy olyan részére sietett, ahol nem álltak házak, hanem nyílt kilátás esett a mólók ottani részére.
Az egyik óriási kőút dokkjából épp most futott ki egy lenyűgőzö méretű hajó. Köteleit Anor-vastagságú fákról oldották le, és a hajó többi része is hatalmas volt....és meseszép! Mintha egy hegy hattyúvá akart volna változni, és szárnyakat, kecsességet, szépséget kölcsönözve nem az ég, hanem a tenger végtelenjét választotta volna.
- Olyan gyönyörű, pedig mesterséges! És micsoda erő van benne....de mégis bátorság a léte, mert a tenger igenis elpusztíthatja! Újra és újra kifut.....és diadal, ha visszajön. Közben pedig....veszély és szépség kíséri....
Szégyenlősen elmosolyodott.
- Tudom, elragadtak a gondolataim, de csodálom a hajósok életét! |
Bólintott.
-Szeretem az ilyen időt.Nem perzsel a nap, nincs is túl hideg, épp megfelel!-lépdelt, és itt-ott nézelődött, a tengert figyelte, vagy Anorra nézett. |
Az ajtóhoz lépett, és kinézett. Frissen mosott utcák, ragyogó ég, odább kisimuló víztükör......friss, hűs levegő, enyhe szellő - csodás volt!
Lassan a többi házból egyre több lény jött elő, újra életteliek lettek az utcák.
- Vad Szél? Van kedved sétálni egyet? |
| -Az!-értet egyet. |
Csak magában morgott valamit, mikor ugyanolyan hirtelen, ahogy rájuk tört, elvonult a vihar!
- Micsoda bolond idő! - horkant fel. |
| Bólintott, s kicsit behúzta a nyakát.Olyan volt, mintha a tető minden pillanatban rájuk dőlhetne.... |
| - Oh, igen! - mondta, de folytatni nem tudta. A vihar közepe elvonult felettük, és újra tomboló szél és áradó eső zúdult rájuk. Akkora zajjal volt, hogy Anor egy pillanatra egy hajón érezte magát kinn, egy tengeri viharban! |
| -Milyen igaz!Bár az is igaz, mi, hol számít hramónikusnak...Például itt....-célzott a viharra. |
- Azt hiszem....mágikus lénynek jó is az ilyen élet! Én úgy veszem észre, hogy akinek baja van, légyen fizikai avagy lelki ez a baj, annak sokkal nehezebb a varázslattal is együttélni.
Megrázta a sörényét.
- Bár meglepetések mindig vannak! A tanulás sosem ér véget, ugyebár...
Hirtelen hatalmas robajjal átfutott felettük a vihar, megrázta az egész hzat, és bizonyára az egész várost...aztán hirtelen csend lett! |
-Pontosan!Én is szeretem, ha körülöttem minden egyensúlban van. |
Újra bólintott. Kicsit már kezdte érteni.
- Akkor Te is a sziklaszilárd nyugalom szeretője vagy, nemde? Én magam nagyon fontosnak érzem a harmóniát. |
| -Nos, alig észrevehetően, de függök tőle, például nem szívesen úszok, szeretem, ha talaj van a lábam alatt.Nem használom, bár elég nagy erő rejlik bennem. |
Bólintott.
- Értem, de én arra gondoltam, hogy a Mágia milyen rész a Te életedben. Fontos Neked? Gyakran használod? Mit jelent Neked? |
| -A föld elemet.Ritkán használom, de nem is szeretem fitogtatni. |
Vidáman megrázta a sörényét.
- Mondd, Te voltaképp mit élsz meg a Mágiában? - kérdezte érdeklődőn, mert erre nem sikerült rájönnie, akárhogy is törte rajta a fejét a lényt nézve. |
Tényleg jobban nézett ki a csődör az ital után!Eddig kicsit piszkos volt, és szomorkás hangulatú, most mintha kisütött volna a Nap benne!
-Látszik is rajtad!-mosolygott. |
Anor, akit már kifárasztott a Nap távolléte, most új erővel töltődött fel.
- Azt hiszem én is szeretem ezt az italt - mondta mosolyogva, kicsit megborzongva. |
| -Nos, lássuk a medvét!-ült le a pulthoz.Kért Anornak és magának egy kryssarrh-ut.Minden úgy volt, ahogy a pegazus leírta.Kellemes érzés öntötte el Vad Szélt. |
- Akkor nem sok udvarias lénnyel találkozhattál! - vágott vissza mosolyogva.
- Egyfajta ital. Nagyon kellemes üdítő, de mégis átmelegít! Szerintem tetszeni fog. - magyarázta, miközben bementek a kocsmába, ahol már jópár lény időzött a közelgő vihar elől inkább idemenekülve. |
[106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
A hatalmas, kövekből rakott várfallal körülvett város maga volt az ősi kikötő, de jó ideje bővítgették mindenféle irányban, így már valóban többnek kellett venni egynél.
-Nem szégyelt!Valóban csodálatos!A csendesség, bölcsesség, az idővel szembeni óriás, ki nem öregszik, de nem is fiatalodik.Magabiztosan rója útját, mi talán büntetés, hogy nem repülhet el, de ő nem ellenkezik.Tisztában van képességeivel, s aszerint cselekszik....Pedig nem is él!