|
Témaindító hozzászólás
|
2007.05.06. 15:45 - |
 Bemlerose lassú, ám de határozott léptekkel haladt a városban. Az egész város csupa fény volt. Rengeteg angyal volt az utcán. De ismerős unikornis vagy pegazus egy sem volt. Bemlerose tovább haladt, hátha mégis talál valakit. |
[186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
 Ő is szélesen mosolygott mostmár.
- Mondd, Szerinted érdemes jobban körülnézni?
|
Elmosolyodott.
-Ezzel nem vagy egyedül. A Város még az egészen régi lényeknek is tartogathat meglepetést és csodákat...senki sem ismeri igazán, csak maguk az angyalok.-mondta.
|
- Még egész új vagyok - mosolygott.
- Talán ezért is rázott meg annyira a kalandom, és azért is nyűgöz le ez a hely annyira..... |
Bólintott.
-Ahogy mondod.-felelte elmosolyodva.
-Bár nem vagyok olyan régóta a Birodalomban...te mióta élsz itt?-kérdezte. |
Chenoa érdeklődve nézett a lényre.
- Vándor vagy Te is? |
Elgondolkodott a kérdésen.
-Nos, ez érdekes kéréds...maga a hely gyönyörű, békés, barátságos, és igen, valóban a szívemhez nőtt...de, hozzád hasonlóan, én sem bírnám ki itt egész életemen át.-mondta őszintén. |
- Ó, az érdekes lehet. Én szeretek hallgatni.....De azt hiszem egy idő után nem tudnék itt élni. Akármennyire is szeretem a nyugalmat és a jót, a békés életet, kellenek néha az élmények. Egyszerűen elszólít a vérem.... - vallotta be.
- Te szeretsz itt? |
-Nos, ezt pontosan én sem tudom...-mondta.
-Idejük nagy részét gondolkodással, az egymással való kapcsolat kialakításával töltik. Néha-néha összegyűlnek az estéken, olyankor elbeszélik egymásnak élményeiket, tapasztalataikat...külső szem számára ez valóságos mesemondó versenynek tűnhet, pedig számukra ez a hétköznapi társalgás... |
Chenoa a lényeket nézte egy kicsit, és a látvány meg a mén szavai megnyugtatták végre, de csak egy kicsit.
Megrázta hosszú-hosszú sörényét.
- Mivel töltik itt az időt a lények? Mit szoktak csinálni az angyalok? - kérdezte végül ihletett, de mosolygós hangon. |
-Oh már értem...-szólalt meg Mithlond kis szünet után. Majd megnyugtatóan nézett újra a kancára.
-Nos, akkor nem kell félned, hiszen nem fog oda visszavinni senki és semmi, ha nem akarod. Rengeteg másféle hely létezik még a Birodalomban, hogy segíthessen elfelejteni ezt az ügyet. Mint például ez.-mondta, és körbemutatott.
A hely valóban gyönyörű volt...beszélgetésük közben néhány angyal érkezett a térre, mind egy kicsit máshogyan nézett ki, enyhén aranyló szárnyuk azonban semmivel sem volt összetéveszthető...nem csoda hát, ha démon-angyal gazdája annyira szerette ezt a helyet. |
Mostmár sötét arccal felelt a szégyentől és bánattól:
- A gyakorlópályákon voltam, bementem a szélcsövekbe....Elkapott egy nyírólég....Azt hittem ottveszek.... Egy társam és egy segítőkész másik lény kihoztak, de......soha többé nem szeretnék visszamenni oda! Sem hasonló helyre! Soha! - tört ki belőle. |
Bár eddig visszafogta magát, és nem kíváncsiskodott a baj forrását illetően, a megjegyzésre már nem tudta tartani magában a kérdést.
-No és...ha szabad kérdeznem, mitől ijedtél meg ily nagyon?-kérdezte végül. |
Hatalmasat horkantott, de azúttal a szégyen söét felhői ültek ki az arcára.
- Én sem hiszem, hogy követne ide az, amitől megijedtem...... |
Ezen már megkomolyodva bólintott.
-Nos, itt mindenesetre biztonságban leszel. A baj biztosan nem fog követni Ide...az angyalok észrevennék, még mielőtt átlépné a határt.-mondta megnyugtatóan. |
Riadtan, szinte zaklatottan nézett a ménre.
- Nos, én nem tartottam sehova....Hanem elfelé jöttem valahonnan.....- bökte ki zavartan, halkan.
- Bajban voltam.....Szabadulni akartam. |
-Nos...az túlzás, hogy ismerem...-vallotta be.
-Inkább úgy mondanám, hogy nem tévedek el benne.-mosolyodott el újra.
-No és eredetileg hová tartottál?-kérdezte. |
Chenoa elcsodálkozott.
- Nahát. Akkor különleges lehetsz! Meg a gazdád is....
Újra körülnézett.
- Tehát Te ismered ezt a vidéket? Jó itt.....Nyugodtabb, mint ahonnét.....jövök. |
Elmosolyodva bólintott.
-Én magam sem hittem volna, ha a gazdám történetesen nem egy démon-angyal lenne...-vallotta be mosolyogva.
|
- Valahogy úgy - bólintott szégyenlős mosollyal.
- Tehát az Angyalok Városába kerültem? - kérdezte áhítattal.
- Valahogy..nem hittem, hogy léteznek - vallotta be csendesen. |
Körülnézett.
-Nos, úgy hiszem, ez az Angyalok Városának a főtere lehet. Bár lehet, hogy ők másképpen nevezik...
-Miért kérded? Talán eltévedtél?-érdeklődött. |
[186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Bemlerose lassú, ám de határozott léptekkel haladt a városban. Az egész város csupa fény volt. Rengeteg angyal volt az utcán. De ismerős unikornis vagy pegazus egy sem volt. Bemlerose tovább haladt, hátha mégis talál valakit.
Ő is szélesen mosolygott mostmár.