|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.25. 17:16 - |
 Dreamcrystal a levegőben vágtatva érkezett erre a fura helyre, amikor majdnem belerohant egy délibáb szerű "álomba"!Bár nem lett volna baja, ha belemegy, de azért kikerülte és leszállt.Megállt és lentről figyelte a furcsa jelenségeket! |
[121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
 - Igen.... - felelte halkan, még mindig a fenti alakokat figyelve.
- Hisz ezek tényleg csak álmok - vette le nagy nehezen szemeit a pegazusokról.
- Nyugodtan le is ugorhatunk, nem esik majd bajunk. |
 *Először csak hunyorgott. Akkora volt a fényesség, hogy semmit sem látott... elsőzör...
Aztán egy idő után szemei kezdték megszokni a világosságot. Csodálkozva vette tudomásul, hogy a felhőkön álltak. Nem bírta ki, hogy ne tekintsen le.*
- Csodás... Mintha tényleg álmodnék. |
Megállt a tavat szegélyező fák közt, majd kinyújtotta maga elé a levegőbe a szárnyait, és rövid álldoglás után hirtelen szétvágta őket oldalra. Mintha egy láthatatlan kaput nyitott volna ki! És valóban! Előttük, a két szárny közti téren felhők látszottak!
Előretessékelte Kaprikót, majd gyorsan beugrott.
Felhőkön álltak! A magasban hatalmas, fehér pegazusok köröztek, nevettek a fényben......
- Azt hiszem a vágyálmok vidékére kerültünk - mondta csendesen.... |
 Közönyösen és szórakozottan nézett a lény után.
Aztán újra szárnyra kelt, és elhagyta az Álmok Birodalmát. |
Felkapta fejét. Mintha látott volna valamit a távolban.
-Igazán sajnálom, de úgy érzem, hívnak!-mondta a peguninak, és hamar elnyelte a messzeség. |
'Ejnye már! Mitől tartasz?' kérdzte magától, mikor még mindig nem szólította meg az idegent.
Végül megrázta szép fejét, és közelebb ügetett a pegunihoz. Megállt.
-Üdv!-köszönt végre, és mostmár semmi félnivalója nem volt. |
Emlékőr besuhant két nagy fa közé a gyönyörű erdőben, és ledobbant a szűk helyen.
Hamarosan hatalmas szarvascsapat rontott ki a sűrűből, és körberohanta őt! Jól tette, hogy fedezéket keresett.
Az állatok hamar eltűntek a másik irányba, Emlékőr pedig öszehúzott szemekkel várt tovább. Nem soká.
Egy fiatal ember rohant elő a sűrűből, és íját feszesen tartva, lövésre készen futott a szarvasok után! Vadász volt, láthatóan az volt az álma, hogy elkapjon egy gyönyörű szarvast. Lelkesen lobogó arca elárulta milyen boldog, így a peguni nem zavarta meg, hanem kivárta, míg eltűnik.
'Hát ettől aztán nem kell tartani! Ha kilépek elé, halálra rémült volna!' gondolta nem is kicsit lekicsinylően, azzal kilépett a két fatörzs közül, és elindult egy úton.
Nem nézte merre megy, hisz itt nem volt félnivalója. |
Állta az idegen tekintetét, bár nem tudta, az miért olyan merev és hideg, az ő örökké ragyogó, meleg tekintetével ellentétben.
Társaságra vágyott, és mégse...mégse szólította meg a pegunit. Valami akadályozta...hirtelen elment a hangja... |
Megérezte a másik lényt, így gyors kanyarral fölé fordult újra, és belefúrta hideg pillantását a másik kancáéba.
Aztán hirtelen újra megfordult, és repülni kezdett elfelé. |
Mintha szárnyak suhogását hallotta volna. Felnézett, és megpillantotta a hófehér pegunit, amint éppen felette süvít el.
Amortentia csak nézte, nem szólalt meg.
'Vajon meglátott?' kérdezte csakúgy magától. |
Befogta a szárnyai alá a szelet, úgy süvített végig a vidék felett.
Nagyot sóhajtott..... |
Nuygodtan sétált egy felhő-facsoport alatt, a maga örökké sugárzó, gyönyörű valójában.
Magányos volt...ezt először vallotta be magának. Megállt, a szél sörényébe kapott. A távolt fürkészte. |
 Jiffy gyors vágtába ugrott és kivágtázott az Álmok Birodalmából!
|
Rejtélyes mosoly jelent meg az arcán a kanca szavaira, de nem szólalt meg.
Mikor Jiffy a távozási szándékáról beszélt, csak fejet hajtott.
- Tégy úgy, ahogy jónak látod! Jó szerencsét!
Azzal kényelmesen befordult a fák közé vezető egyik ösvényre, és elindult rajta. |
| -Hát akkor azthiszem ez nem az én vidékem, mert igazából én nem keresem az álmaimat.Nem..egyszerűen nem.Én szeretném élni az életem...társaságban.Tehát, szerintem ellátogatok az fenyvesbe! |
Emlékőr értőn, befelé elmosolyodott.
- Az Álmok Birodalma különleges vidék, Jiffy! Itt a saját álmaidat is láthatod! Olyanokat is, amikről azt hitted elfelejtetted! Olyanokra lelhetsz rá, amiket reggel sirattál, mert hitted, hogy fontos lett volna emlékezni....Sok lény megkergül itt....Nem érdemes emiatt csodálkozni, vagy haragudni rájuk! Sokan kergetik az álmaikat egész életükön át, nekünk pedig megadatott, hogy rájuk lelhessünk....Ez nagy dolog, és sokan megfeledkezünk ilyenkor minden másról....Példul az udvarias viselkedésről.....Itt sokan magukra kell leljenek, és közös hangot találjanak......Nem társasára vágynak.......Ha Te jobban körülnézel, biztosan Te is találsz valami érdekeset! |
-Hát!Társaság keresés szempontjából.Egy Afraival jöttem és egy Erisivel próbáltam megbarátkozni, de ő nem nagyon akart!Na mindegy!....
|
- Csupán idelátogattam. - mondta könnyedén.
- Hát Te? |
| -Köszönöm!-mondta, aztán folytatta-Mi járatban errefelé? |
Figyelmesen nézett az unikornisra.
- Üdvözöllek! - mondta nyugodt, hideg, mégis érzelemteli hangján, és kissé meghajtotta a fejét.
- Nem ijedtem meg. Az Álmok Birodalmában senkinek sem eshet baja. Hiszen ezek álmok.....Te pedig nem ütköztél belém, így nincs mit elnéznem. |
[121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Dreamcrystal a levegőben vágtatva érkezett erre a fura helyre, amikor majdnem belerohant egy délibáb szerű "álomba"!Bár nem lett volna baja, ha belemegy, de azért kikerülte és leszállt.Megállt és lentről figyelte a furcsa jelenségeket!
- Igen.... - felelte halkan, még mindig a fenti alakokat figyelve.
*Először csak hunyorgott. Akkora volt a fényesség, hogy semmit sem látott... elsőzör...
Közönyösen és szórakozottan nézett a lény után.
Jiffy gyors vágtába ugrott és kivágtázott az Álmok Birodalmából!