FrissítésSúgó

Tethys	2007.11.24. 21:31 -
	Tethys elszántan vágtázott a vaksötétben, ahol az egyetlen fény az ö szarvának hegyén ülő csillag volt. Nem fogja elengedni a többi lényt szó nélkül! Nem adja fel az új családjában!

[89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]

Ibyza

Előzmény | 2009.02.02. 22:03 - #9

Ibyza zöldes fénye újra feltűnt, s határozott lépteivel még mindig ugyanabba az irányba haladt. Egyszercsak megállt.Nem megtorpant, semmiképp nem hátrált, egyszerűen, s lazán csak megállt. Mozdulatlanul állt a sötétben, csak füleit forgatta az idegen felé.Veszélyben ugyan nem érezte magát, bízott saját erejében, de mindig jobb volt vigyázni. Farkát egyszer meglendítette, majd ugyanolyan nyugodtsággal folytatta útját.....még mindig az idegen lény felé....

Reechann

Előzmény | 2009.02.02. 20:49 - #8

Mozdulatlanul, kísértetiesen hideg szemekkel, szoborszerű nyugalommal állt egy sötét kiszögellés árnyai közt. Ha néha nem vett volna alig hallhatóan levegőt, bárki hihette volna róla, hogy megdermedt és az idő elszállt fölötte. De a mén esetében erről szó sem volt. Egyszerűen csak figyelt a világra maga körül, és ilyenkor nem volt szüksége még több zavaró tényezőre, például a teste igényeire. Igaz, ezek az igények nagyon is eltértek más lények szükségleteitől. Reechann jó ideje fülelt a semmibe kifejezéstelen arccal, ha bármi hatás el is érte, nem mutatta. A víz ott lüktetett benne, és körülötte is, a falak közül majdnem mindegyik hordozott itt ereket, így a suttogás eltöltötte a környezetét, ő pedig elmerült benne. Ulmo, Machos....Figyelő......mind ide küldték őt. Mert szükségük volt rá. Ő meg nem mondott nemet. Habár néha elmerengett rajta, még így, meditációi hideg hullámai közt is, hogy miért is olyan jellem, amilyen. Nem hitte, hogy még akkor is, ha nagyon akarna, képes lenne megváltozni. Ő nem ilyen volt. Egyik füle milliméternyit megrezzent, és a szobor életre kelt: Reechann egész feje a folyosó kanyarulata felé fordult. Nem volt épp szüksége ekkora látótérre, hogy befogja a járatot, de talán örökké derengő szemei így kevésbé lesznek ijesztőek, ha nagyjából egy egész arc tartozik hozzájuk.......Mert hogy valaki közeledett, és előbb-utóbb észre kell vennie a kék-fekete lényt, s talán meg is riad, kemény és egyszerű tény volt, akár a való. A víz minden kicsi hangja ezt suttogta neki.

Ibyza

Előzmény | 2009.01.31. 22:10 - #7

Az alagutak sötétek, csendesek, nyugodtak........Sehol senki.......Legalábbis azt hihetnénk. A távolban egy zöldes fény villan fel, majd eltünk.Újra megjelink, majd lassú patadogogás hangzik fel.A zöldes fény közeledik..... Ahogy közeledik egyre jobban kirajzolódik egy gyönyörű kanca alakja.... Megrázza sörényét, megáll, körülnéz, majd továbbindul. Talán eltévedt?Áh, ahhoz túl magabiztosan halad útján.Kereshet valamit?Semmiképp.Akkor talán csak kalandozik, világot lát, nézelődik......De még ebben sem lehetünk biztosak, ahogy néha zölden kirajzolódó alakjában sem......... Ez a titokzatos kanca lassú, de magabiztos léptekkel halad a kihaltnak tűnő alagutakban, majd hirtelen kialszik zöldes fénye és eltűnik......Vajon itt van még?

Zenit

Előzmény | 2007.12.08. 21:24 - #6

*Egy ideig az alagút azon pontjára meredt, ahol utoljára látta Tethyst, majd nagyot sóhajtott és kifelé vette az irányt a barlangrendszerből.*

Tethys

Előzmény | 2007.12.08. 18:46 - #5

Elszomorodva Zenit felé lépett, hogy legalább elköszönjön tisztességgel a megkedvelt "Megmentett"től, de hirtelen fekete köd csapott rá, és magával rántotta a barlangrendszer mélyére!

Zenit

Előzmény | 2007.12.08. 18:42 - #4

*Arcán halvány mosoly jelent meg, miközben Tethyshez fordult.* - Úgy vélem, csak zavarnék. - *mondta kissé szomorkásan, de gyorsan magára parancsolt és hangja megváltozott.* - Örültem Tethys, hogy találkoztunk. Remélem, még fogunk is.

Tethys

Előzmény | 2007.12.01. 20:10 - #3

- Valaki szólított! Éreztem! Meg kell találnom! - kiáltotta. Aztán hirtelen fékezett.         Machos állt előttük, derengő szemei kiviláglottak a sötétből. Igazi rémlényként állt a járatban, kíméletlen arckifejezéssel. - Tethys...üdvözöllek. Akárcsak Téged, Zenit - suttogta-morogta. A fehér kanca leesett állal bámulta őt, a fekete lény azonban ezúttal nem rontott neki, vagy alakult köddé, hogy fojtogasson. - Ha jól sejtem hallottál....Helyes! Nem akármilyen lény lehetsz, és nem is akármilyen leszel. Egyelőre elég sokmindent kell elfelejtened. De majd túl leszel rajtuk. Mi a társaid leszünk, mindig, s ha szükséged lesz ránk, megtalálsz majd. Most, nemrégiben, a hálónk szétszakadt. Ezzel nem tudunk mit tenni. De Te velem jöhetsz most, olyan helyre, ahová az erisziek mennek, s ismerkedhetsz, tanulhatsz. Zenitre nézett, de hozzá nem szólt.   Tethys egyszerre volt megilletődve, meghatva és kicsit megijedve. Azután kirobbant belőle az öröm: - Köszönöm! Köszönöm, köszönöm, köszönöm! Azt kívánta, hogy máris induljanak! Szinte toporzékolt a türelmetlenségtől és a vágyakozástól! Ragyogó mosoly ült az arcán. Hiba is volt félnie! Még a rémítő pegazus is elfogadja őt! Azután rájött, hogy nincsenek egyedül. - Zenit? Ő velünk jöhet? - kérdezte a fekete lényt. Azután a fiatal pegunira is ránézett kérdőn. - Velünk jössz?   - Ezt neki kell eldönteni.... - szisszent a hangja unottan.

Zenit

Előzmény | 2007.11.24. 22:19 - #2

*Zenit Tethys mögött-mellett haladt.* - Mi történt? - *érdeklődött. Nem volt gondja a sötétbeni látással. Igaz, nem sok mindenre tudta használni a Sötétséget és a Fényt, de szerencsére erre igen.*

Tethys

Előzmény | 2007.11.24. 21:31 - #1

Tethys elszántan vágtázott a vaksötétben, ahol az egyetlen fény az ö szarvának hegyén ülő csillag volt. Nem fogja elengedni a többi lényt szó nélkül! Nem adja fel az új családjában!

[89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]