|
Témaindító hozzászólás
|
2006.11.10. 22:21 - |
 Ledobbant a partra, körülnézett, és bevárta Berkenyét. |
[125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
 Rajani úgy érezte nem lenne jó felbőszíteni mégjobban a két lényt, ezért inkább úgy döntött lassan, és hallkan megfordul, majd futásnak ered.
Így is tett! |
 Lángfuvallat kezdte lefelé szorítani ellenfelét, aki egyre engedett, de aztán elkapta fogai közé egyik lábát!!!!
Lehetetlen helyzetbe kerültek, ráadásul egy óvatlan lépés után mindketten tántorogni kezdtek, és minden veszély ellenére csak nem akarták egymást elengedni! De ekkor valami furcsa reccsenést hozott feléjük a szél, mire elengedték egymást, és gyanakvón keresni kezdték a zaj forrását..... |
Rajani, mint az embereknél a TV-t, úgy nézte a két harcost.Mostmár tényleg kezdett eldurvulni a harc, de Rajaninak eszébe sem jurorr, őket leállítani, vagy csak azon elgondolkodni, hogy minek ez a nagy felhajtás.
A nagy csatában kicsit közelebb kerültek a csikóhoz, így ő hátrálni kezdett, mert szemét nem vette le a küzdelemről, de csúnyán felbotlott, és nagy botreccsenések között hátrább gurult.
Talpraugrott, és reménykedett, hogí hátha nem vették észre. |
Jégzuhatag hatalmasat rúgott, épp telibe találva Lángfuvallat arcát, aki erre szédelegve hanyattesett. Jégzuhatag ráparancsolta jegét, de a lángsörényen nem fogott!
Ellenfele is hamar talpra szökkent, és elkapta a nyakát! Hatalmasan rázni kezdte, csúnyán belemélyesztve fogait a világoskék lénybe! |
Rajani lemondott az unalmas beszélgetésről és inkább más irányba indult.Annál is inkább, mert igalmasabb hangokat hallott.
Dulakodásnak hallatszott.Rajani azonnal elkezdte megkeresni a hangok forrását.Hamar meg is találta.
Egyenlőre csak figyelni kezdte az izgalmas harcot.
Két ellentétes elemű ló durván egymásnak ugrottak.Rajani ma pont ilyen hangulatban volt.... |
Nem is mehettek a Birodalom többi részére, rögtön ide jutottak, miután eriszivé lettek, és talán soha nem lehetnek szabadok, de nem bánták!
Jégzuhatag vadul, hóviharba burkolózva a lánglény nyakába mart, jégfoltot fagyasztva rá és bele, de az jókorát rúgott rajta, egy helyen szinte leégetve róla a deres szőrt!
Egy pillanat múlva földrengető koppanással fejeltek egymásnak, hó és forróság keveredtek, ugrottak, vágtak, rúgtak, martak és fülsértően nyihogtak egymásnak! |
Rajani unatkozva sétálgatott a Rettenet partjain, amikor hangok hallatára felkapta fejét.Először úgy döntött nem foglalkozik velük, de aztán mégis felpezsdítette a tudat, hogy van errefelé valaki!
Kíváncsian közelebb lépkedett, hogy tisztán hallja a szavakat, de nem ment túl közel.Nem feltétlenül akarta, hogy észrevegyék. |
*Ármány követte Silence-t. csak késöbb szólalt meg.*
- Nem furcsa, hogy az út más irányba kanyarodott? |
 - Az én nevem Silence.
Felértek egy hosszú kaptató tetejére, amit göcsörtös, tüskés fák szegélyeztek végig.
- Hm.....BoszorkányVidék arra van - mutatott egy irányba, és lelépett az útról, ami másfelé kanyarodott. |
- Oh, még be sem mutatkoztam. Ármány vagyok. |
| Ő is csendben ment tovább. |
- Furcsa? Nem, nem az. - *mondta és lépkedett tovább az úton.* |
Értőn bólintott.
- Ha a Birodalomban valahol meg lehet találni, akkor BoszorkányVidék fővárosa az a hely. Különös dolog lesz odalátogatnod. Hibernius az egyetlen lény a Birodalomban, akinek nem zavaros és hihetetlen az a város....Te pedig a párja vagy....Nem furcsa a párjának lenni? |
- Szeretném látni a páromat, Hiberniust. Már nagyon rég láttuk egymást. - *mondta kicsit szomorkásan.* |
Kis ideig hallgatott, majd elsóhajtotta a választ:
- Kérdéseim vannak, és muszáj választ találnom. Remélem nem hiába jöttem....ide....Te miért jöttél? |
*Követte az unikornist.*
- Te miért mész a városba? - *kérdezte.* |
| Csendesen bólintott, és széles kanyarral, ami nála egyben intésnek minősült, elindult a városba vezető úton. |
- Igen - *felelte izgatottan.*
- Legalább nem vagyok egyedül... |
Biccentett a hirtelen elétoppant lénynek.
- Üdv!
Szemügyre vette a pegazust.
- Szintén először jársz itt? - kérdezte furcsa hangján. |
*Már jó ideje magányosan repült a levegőben.
Még sosem járt erre, így nem érezte túlságosan jól magát, de úgy érezte, ezt mostmár végre meg kell tennie.
Szárnyai alig mozogtak a levegőben, szinte csak suhant nesztelenül és közben bámészkodott, míg nem észrevett egy fehér unikornist, nem sokkal maga alatt. Pillanatok alatt leszállt a hófehér lény mellé és barátságosan üdvözölte.*
- Üdv! |
[125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Ledobbant a partra, körülnézett, és bevárta Berkenyét.
Rajani úgy érezte nem lenne jó felbőszíteni mégjobban a két lényt, ezért inkább úgy döntött lassan, és hallkan megfordul, majd futásnak ered.
Lángfuvallat kezdte lefelé szorítani ellenfelét, aki egyre engedett, de aztán elkapta fogai közé egyik lábát!!!!
- Az én nevem Silence.