|
Témaindító hozzászólás
|
2006.11.04. 21:38 - |
 Leolan könnyedén ledobbant a jeges partra, és körülnézett. |
[94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
*Üstökös a víz alatt volt. Amint Supervágta felé ért, kitört!
Látszólag sikerült meglepnie az ifjú pegazust.
A lendület elkezdte őket megemelni, de végül úgyis lezuhantak volna.
Ekkor a kis vízsugár elvált az összetört jégoszlopból, köréjük csavarodott és elkezdte emelni őket.
Amikor elég magasan voltak Üstökös ellökte magát Supervágtától, így kikerült a vízgyűrűből. Amint elhagyta azt, a víz jéggé dermedt. Kívülről csak egy jéggömböt lehetett látni, belül azonban teljesen levegős volt. A "fal" vékony volt, de annál erősebb.
Üstökös még néhány víz oszlopot emelt, amit a gömb köré vont, de ezeket hagyta folyékony halmazállapotában.
~Így sem lesz olyan egyszerű dolga.~
Lejjebb ereszkedett, egészen a víztükörre. Ott jéggé fagyasztott magának egy kis észt, ahova leszállt.
Tekintetét a jéggömbre szegezte.* |
Ide-oda kapkodta a fejét. Már nem tudta mt tehetne....
 Teljesen ledöbbent a vízoszloptól, és zavarában felfelé kezdettrepülni.
A vízoszlop persze jött mögötte.
Supervágta ekkor kivágott oldalra, és zuhanni kezdett lefelé, a tőle telhető legnagyobb sebességgel. Aztán bevágott az oszlopba, ami így összerogyott, de ő még kikeveredett belőle.
Lihegve suhant a víz felett. Nem kis munka volt akkora sebességet elérni, amivel az oszlop ősszedőlt, de nem őrá zuhant le. |
*Üstökös lenn maradt egy ideig még a víz felszíne alatt. A víztükrön tökéletesen átlátott. Jó 2 perc elteltével támadásba lendült. Eddig hagyta, hogy a pegazus támadjon, most őrajta volt a sor.
Néhány pillanatig kavargott mellette a víz, utána pedig egy hatalmas jégoszlop emelkedett ki gyorsan a vízből. Amikor Supervágta közelébe ért megolvadt vízzé, úgy akarta körbevenni a szárnyas lényt.
Eközben egy másik, kisebb vízsugár kivált a hatalmas jégoszlopból...
Üstököst azonban sehol sem lehetett látni...* |
- Elég! - kiáltotta, de nem tudta megállítani a két lényt.
Egy felfelé és oldalra tett kanyarral pont Üstökös fölé ért, és ott egyszerűen összecsapta a szárnyait és rázuhant!
Még mielőtt kiperdült volna alóla, magával rántotta a pegunit, és makacsul húzta lefelé.
Aztán a víztükör felett egy bukfenccel ő került felülre, és valósággal lenyomta Üstököst a víz alá!
Hatalmas izommunkával emelte felfelé magát a levegőbe, mert az egész terve ezen állt.
Sikerült!
Majd' leszakadtak a szárnyai, de már el bírt kapni egy meleglégáralatot, ami az egyik hőforrásból jöhetett, és gyorsan a magasba emelkedett.
Forrón remélte, hogy ezalatt az idősebb csődör nem támadja le, de pár pillanat múlva már fenn cikázott és a vizet nézte, minden következmény nélkül.
Ide-oda kapkodta a tekintetét. Várta mi lesz.
Leolan tudta, hogy Üstökös viselkedett kihívóan. Tudta, hogy így igazán semmi joga beavatkozni, akár a fia Supervágta, akár bármi más. Most mégis félt, hogy baj történt, és mindez az ő sikertelen megállítási kísérletei miatt.....Nézte a vizet, és remélte, hogy Üstökösnek semmi baja.
'Mostmár igazán elég.....' gondolta dühösen és kőkemény elhatározással, de főleg az aggodalom gyötörte. |
*Üstökös mindeddig csak sejtette, hogy Supervágta víz elemű, most azonban már ez biztos volt ebben.
Kíváncsi volt, miként kezd hozzá a fiatal pegazus a támadásnak.
Egyik szárnyával odébb irányította magát, így elkerülte az ifjú lény patáit.
Lepillantott a vízoszlopra, mire az jéggé dermedt.
Felnézett a magasban repülő Supervágtára.* |
Leolan azonnal felugrott a levegőbe és rémítő hangon sikoltott:
- Neeeee!
Mindhiába....
Amint a "lássuk" elhangzott, Supervágta meglódult.
De ahelyett, hogy Üstökösnek ment volna, lefelé pördült, és lecsapott a vízfelszínre.
Hatalmasan zúgott el felette alig pár centivel.
Aztán fel! Mögötte pedig a víz maga......
Supervágta szemmel alig látható foltként elrepült Üstökös mellett, patáival felé suhintott, de már méterekkel feljebb volt.
A vízoszlop viszont ott jött mögötte....... |
- Mondjuk...
*Tekintetét a szürke égre emelte.*
- Vegyük azt, hogy Én egy alakváltó sötét lény vagyok, aki éppen egy főnökségivé változott. Te erre rájössz és el kell pusztítanod. Nem túl szerencsés, ha ilyenek kóborolnak szabadon...
*Miután befejezte mondanivalóját hátrált néhány métert.*
- Lássuk... |
Megdöbbenve és elszörnyedve nézett a csődörre.
- Mit akarsz? - hüledezett.
Nem is figyelt anyjára, hanem dacosan és tüzesen felszökkent, és Üstökös előtt, merészen nézve rá így morrant:
- Mit akarsz, mit csináljak? - hangja kihívó és vad volt.
Szemében valami különös keverék csillogott, míg megrázta sörényét, és fújtatott. |
- Gyere, mutasd mit tudsz!
*Összeszűkítette szemeit , elrugaszkodott a földtől és 3-4 méter magasságban megállt.* |
- Ő az Úrnő lénye! Kérlek, Supervágta...Fényvihar....nem jön vissza most egy ideig.
-
 - Miért nem?! - kiáltotta indulatosan, de anyja arcára nézve tudta, hogy nem kap majd választ.
Összehúzott szemekkel a csődörre kapta tekintetét. Némán méregette kicsit, majd végül biccentett.
- Üdv. - mondta félig-meddig barátságosan, tisztelettel, de kimérten és kissé morogva. |
- Üstökös vagyok - *mondta.*
- Egy ismerős. |
- Igen....
Kicist még fürkészte a távolt, majd apró sóhajjal így szólt:
- Ott jön...
A víz felett egy fehér folt látszott, ami rohamosan nőtt és nőtt. Mögötte egy vízsugár vágódott az égnek, akkora tempóval közeledett.
Aztán a víz a partnál felcsapott, mintha robbant volna egyet, és e lehulló víz jég és hó keverékéből egy pegazus lépett elő.
- Anya! Mit keresel Te itt?! Fényvihar??? Ki ez? - nézett utoljára Üstökösre. Elég bizalmatlanul...
|
*Puhán leszállt a talajra.*
- Szép hely... |
| Leolan könnyedén ledobbant a jeges partra, és körülnézett. |
[94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Leolan könnyedén ledobbant a jeges partra, és körülnézett.
Teljesen ledöbbent a vízoszloptól, és zavarában felfelé kezdettrepülni.
- Miért nem?! - kiáltotta indulatosan, de anyja arcára nézve tudta, hogy nem kap majd választ.