Témaindító hozzászólás
|
2006.09.27. 16:57 - |
Therus megállt az óriási hínárok felett a víz színén, és bevárta Nenyát.
Tetszett neki az, ahogy a saját fékezése hullámokat dobott szét mindenhova, és a hullámok is boldogságot zúgtak az elméjének!
Nenya ekkor érte el őt, és Therus kicsit figyelte útközben.
'Igen....' Meg volt vele elégedve. Nenya pont olyan volt, ahogyan várta, és pont úgy fejlődött, ahogy az várható volt. |
[137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
Lassan Nenya ereje kibontakozott, a viharnak hála neki már hatalmasabb volt, mint a kettejüké együtt4
- Csak hajrá! |

*Élvezte a körülötte "izzó" energiákat.
Egyre jobban beleélte magát a viharkavarásba!* |
Ő is száguldott, és a kettejük vihara lassan egyesült..
Therus csak mosolyogott, ahogy a természet erői lassan tombolni kezdtek köröttük. |

- Nem, csak...
*Megrázta magát és elkezdett a víz felszínén száguldani.
Figyelt felfelé, és látta, hogy egyre nagyobb vihar keletkezik. Azt is látta, hogy körülöttük kavarog a szél és a víz össze vissza csapkod hullámaival.* |
- Csak nem félsz?! A saját erdőtől? Saját magadtól?! - kiáltotta Nenyának, a kancához vágtázva, félig hitetlenkedve, fig nevetve. |

*Nenya megbabonázva nézte a tomboló vihart maga előtt.
Nem értette, honnan keletkezett ilyen pillanatok alatt.
Aztán egy adag víz nyakoncsapta. Felnézett és látta, hogy felette is vihar kezd létrejönni.
Csodálkozva nézett a magasba.* |
Ő is gyorsult, nemsokára kissé lehagyta Nenyát, és felette már igazi vihar kezdett tombolni!
Zuhogott, éji sötét terült szét, a hullámok tornymagasra dagadtak, és a tenger rengett, hánykolódott. |

*Nenya hallgatott Therusra.
Fokozta a tempót, amennyire csak tudta.
A hullámok egyre sűrübben csaptak át fölötte.* |
- Gyerünk! Meg ne állj! most, hogy épp kezdődik! - kiáltott hátra unokahúgának. |

*nem gondolta, hogy a maga alatt lévő vizen kívül más is mozog, a születendő felhőket pedig nem látta... Csak suhant tovább.
Aztán egy hatalmas hullám csapott át felette!!! Érdekes mód a víz őt kikerülte és suhant tovább...
Nenya elképedve nézett a hatalmas hullám után.* |
Nevetve futott tovább!
Nenya, anélkül, hogy észrevette volna, a köröttük lévő egész víztömeget mozgatni kezdte, a szél feltámadt, és a jelek szerint a körölöttük sötéten születő felhők valóban egy vihar eljöttét jelezték...... |

*A Tenger jött Nenya hívó szavára.
Patái alatt a víz megindult előre, magával rántva Nenyát.* |
'Ez az! Gyerünk!!!' |

*Nenya gyorsított a tempón.
Érezte, hogy gyorsabban nem fog tudni vágtatni, ezért a tengert hívta segítségül...* |
'Gyerünk Nenya! Ennél jobbat is kell tudnod!' zengte elméjével, és a Tenger zúgott a gondolataiban, hatalmasan, morajlón, felfoghatatlanul erősen és ősien. |

*Nenyának sem kellett kétzser mondani: vágtatott, ahogy bírt a víz felszínén.
A víz hullámzott alatta, de nem zavarta. Sőt! Kifejezetten élvezte!
A szél összeborzolta a sörényét.* |
- Gyerünk! Fuss!!!! |

*Nenyának már sokkal könnyeben ment a vízfelszínen való közlekedés.
Az első lépések persze nehezebbek voltak, de a végére már egészen belejött.* |
'Akkor irány a nyílt víz!'
És már rontott is előre! |

*Nenya engedelmesen követte Therust fel, egészen a víz felszínéig.* |
[137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|