|
Témaindító hozzászólás
|
2006.09.22. 16:11 - |
 -Köszöntelek a szülőföldemen!!!!-mondta boldogan Diadém.Itt milliónnyi lepke virág volt és más virág fajta.A tér beláthatatlanul nagy volt.A kellemes tavaszi illat nem nyugodott el.Jó meleg idő volt és semmi jelét nem lehett látni a búnak.Itt minden virágzott, vagy bimbozott.....Igen, ez egy olyan hely volt, ahol érdemes volt élni. |
[195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
Elm élyült a szélben, szinte egészen megszokta a repülést.Már nem vihogott, hanem magában élveszte a pegazus életet. |
 Nem fordult meg, vagy jelezte bárhogyan, de mindig elmosolyodott, és a mennyekbe ugrott a lelke, ahogy lánya alkalmazkodását érezte a hátán a repüléshez.
Csinált egy finom kígyóvonalat, aztán ereszkedni kezdett egy széles spirálban. |
| Hihetetlen üyességgel dőltbe a kanyaroknál és fékezéseknél, de annál inkább élvezte. |
| Folytatta a repülést, de mindig valami újat talált ki: hol bedőlt, hol kanyarodott, hol fékezett, figyelve Diahar reakcióját. |
| Nagyot nyerített! |
| - Akkor csak kapaszkodj! - mondta nevetve, és ereszkedni kezdett. Óvatos volt, de nem engedte elveszni lendületét sem. |
Alig bírt egy helyben maradni!
-Jó!!! |
Gondosan ellenőrizte Diahart, aztán nekifutott, és alig néhány szárnycsapással a magasba suhant, meg sem rezzenve.
Körözni kezdett, és egyre emelkedett.
- Hogy tetszik? - kiáltotta hátra. |
| Fülig érő ajkakkal szállt "nyeregbe". |
Mosolyogva bólintott.
- Jó. Gyere a hátamra, és kapaszkodj! - mondta felemelve lányát. |
| Nagyban rázta a fejét helyeslés képp! |
A még szendergő Diadémre pillantott.
- Ne ébresszük fel anyukádat! - mondta csitítón, és óvatosan felkelt.
- Gyere! Elviszlek repülni! |
| Nagyot bólintott, szinte belszédült:-Ihe! |
Felemelte fejét a neszezésre.
- Diahar! - mondta halkan és kedvesen.
- Máris felébredtél? |
| Felébredt.Álmosan pislogott, majd kikecmergett apja szárnyai alól.Ásított egyet, majd felfrissülve kezdett játszani.Szülei körül urga-bugrált, hátha felébrednek.... |
Vihar kicsit még nézegette családját, aztán végighordozta pillantását a mezőn, végül megnyugodva kinyújtotta nyakát, és letette a földre a fejét.
Nagyot sóhajtott, és álomba merült. |
Behunyta szemét, párjára dőlt, és elaludt.
Diahar is közelebb húzódott szüleihez, s az eddig didergő csikó most mosolyogva aludt. |
Elmosolyodott, és odelépdelt párjához.
Könnyedén lefeküdt, aztán betakarta családját szárnyával. |
| Ásított egyet, lefeküdt Diahar mellé, összehúzódott, majd Viharra nézett, és maga mellé (vagyis, hogy feküdjön mellé).... |
| - Jó - bólintott beleegyezően. |
[195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
-Köszöntelek a szülőföldemen!!!!-mondta boldogan Diadém.Itt milliónnyi lepke virág volt és más virág fajta.A tér beláthatatlanul nagy volt.A kellemes tavaszi illat nem nyugodott el.Jó meleg idő volt és semmi jelét nem lehett látni a búnak.Itt minden virágzott, vagy bimbozott.....Igen, ez egy olyan hely volt, ahol érdemes volt élni.
élyült a szélben, szinte egészen megszokta a repülést.Már nem vihogott, hanem magában élveszte a pegazus életet.
Nem fordult meg, vagy jelezte bárhogyan, de mindig elmosolyodott, és a mennyekbe ugrott a lelke, ahogy lánya alkalmazkodását érezte a hátán a repüléshez.