|
Témaindító hozzászólás
|
2006.09.08. 16:46 - |
 Ide-oda szökkent, alkalmazkodva az alatta elbillenő kövekhez, megőrizve az egyensúlyát és a tempójából sem veszítve sokat.
Néha egész kis lavinák indultak el alatta, de ő olyankor csak ugrott egy óriásit, és már túl is volt a poron, szilánkokon, köveken, kavicsokon.
Nem nézett hátra, de úgy érezte, hogy még mindig nincs magában..... |
[160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
 A Sötétség Birodalma felé vette az irányt.
 - Jó szerencsét - morrantotta, miután a két lény eltűnt.
|
*Nox figyelte, ahogy Draugherit eltűnik a látóhatáron.*
- Ez igen - *sóhajtotta alig hallhatóan.* - Micsoda... - *elharapta a mondat végét, mert rájött, hogy nincs egyedül.
Stranger felé fordult.*
- Ideje mennem. Köszönöm a társaságot Stranger, igazán örülök, hogy megismerkedtünk. Remélem, látjuk még egymást.
*Odébb lépett, széttárta szárnyait és felszállt a levegőbe, majd megcélozva egy égtájat elrepült.* |
Hosszú szünet állt be a beszédükben. Draugherit jó ideig állt egyhelyben, majd felkapta a fejét.
- Rendben. Legyen.
- Tessék? - morrant kérdőn.
- Ideje rendet tenni eriszi berkekben! Megkeresem azt a két kölyköt, és elérem, hogy újra harmónia legyen a hálóban!
Elcsodálkozott. Nem hitte volna, hogy Draugh végül komolyan elhatározza magát, mikor felvette a dolgot, akkor sem.
- Mindezt vállalod? Steellel nem lesz könnyű!
Horkantott.
- Előbb talán elő kellene keríteni azt a két szédült csikót! Steel a könnyebbik vége. Ő bölcs, és mindig is jóban voltunk.
Nem tette hozzá, hogy ez mekkora dolognak számított az erisziek közt.
- Szóval...csak úgy nekimész a világnak - mondta lustán, igazítva egyet szárnyain.
- Nem először - vigyorodott el úgy, ahogy régen, igazi tűzzel, ragadozósan. Bontogatni kezdte szárnyát, lelkesen, élvezettel szívta be a levegőt, a koranyár borzasztó hősége mintha egyenest a bőrén át beleivódott volna, olyan erőtelinek érezte magát!
És hirtelen rádöbbent, hogy nincsenek magukban, bármennyire is csendes a harmadik lény.
- Nox - kezdte zavartan.
Kicsit keresgélte a szavakat, majd elkezdte:
- Fontos dolgot szeretnék elintézni. Sorainkban nemrég baj kezdődött. Most, hogy a háborúnak vége, ideje már ezt is befejezni. Én akarom mindezt rendbehozni. Ez hosszú út kezdete, hosszú és nehéz lehet, sok vesződséggel és veszéllyel is. Talán...most el kell köszönnöm. Stranger is kellemes társaság - bökött orrával a felvillanó szemű féllényre, aki épp nem kezdett lángot okádni ezekre a szavakra - Sajnálom, ha ez bosszúság Neked. Tisztességtelennek tűnhet, hogy másik útba vágok bele, de úgy hiszem ez a feladat rám vár.
- Ideje máris indulnom. Nagy utazás vár rám, ki tudja hol a vége - fejezte be szinte kapkodva, azzal egy gyors pillantást vetett Strangerre, és lelkes üvöltéssel leugrott a párkányról, hogy zúgni kezdjen a tengerpart felé! |
*Nox kicsit elmélázott. Nem figyelt a párbeszédre, hiszen nem tartozott rá.
De a irdatlan üvöltésre nem tudott nem felfigyelni.
Tekintetét az egyik félsárkányról a másikra emelte.* |
Nagyot csattantva vágta össze a fogait, és morrant egyet. Aztán megjegyezte:
- Stranger sokáig tűnt lélektelennek, de végül határozott fejlődésnek indult. Manapság a meglepően értelmes lények kategóriájába tartozik. Egyébként mit is keresel itt? - intézte utolsó szavait "rokonának".
Közönyösen mordult fel.
- Újabban jó nekem itt. Nem járnak erre sokan. Megaztán Szerencsecsillag találkozni akart velem.
- Szerencsecsillag?! - hökkent meg.
Stranger leírhatatlan pillantást vetett rá, de a lény nem törődött vele. Nem is ismétlődött meg az iménti párbeszéd fordítva.
- Már felébredt?
- Asylnék megkerültek, és ők keltették fel.
A következő hangtól megremegtek a kövek és a levegő körülöttük, de Draugherit hosszan bömbölt-sivított, még a nazgúlokon is túltéve.
- Megkerültek? Az a két kölyök....hehh - hörögte, miután lassan lehiggadt.
- Bolondéria, őrület, ami az erisziek közt folyik! Ilyen korábban sosem volt!
- És mit szándékozol tenni? - sziszegte gúnyos vigyorral.
Meglepett pillantással felelt.
- Kellene?
Elgondolkozott.
- Talán...... |
*Hosszú sörénye alatt elmosolyodott.*
- Szerencsés vagy, Stranger. Mármint azért, mert Draugherit pártfogoltja vagy. |
Kíváncsi lett volna, hogy mi történik majd a két lény közt, de inkább engedte felülkerekedni jobbik énjét, és szárnyaival intve bemutatta egymásnak őket:
- Nox, Ő itt Stranger, a pártfogoltam. Stranger, ez a pegazus itt Nox, egyelőre együtt utazunk.
Pár pillanatig méregette vörös szemeivel a kancát, majd végül csak bólintott neki.
- Üdv! - morrantotta.
- Együtt utaztok? - hörögte kérdő és igen különös hangsúllyal, és Draugheritre sandított.
Szisszenve vágódott farka a levegőben, de csak egy sziklát tört ripityára, és fogait kivillanva felelt:
- Igen. Talán nem világos?
- De - hagyta Draugheritre a dolgot. |
*Nox időközben beérte Draugheritéket.
Mielőtt melléjük leszállt volna, visszahívta a gomolygó ködféleséget, ami ismét körbefogta szárnyait.
Ezután nyugodtan mert a másik félsárkány mellé leszállni.*
- Üdv - *szólt, amikor az ismeretlen felé fordult.* |
Látta ellenfele szemében ugyanazt a döbbenetet, amit maga is érzett.
Valami puhára érkeztek, ami most is tartotta őket!
Egy aprót hörrent, majd egyszerre villantak szemeik, és egyszerre rúgták hason egymást.
Draugherit hátrazuhant, de már zuhantában kibontotta szárnyait, és fellendült a magasba!
Csak egy vad kanyarban vette észre, hogy tükörképként követi őt a másik lény! Ő is legördült a fekete felhőről (Draugh sejteni kezdte honnan jött a "segítség"), ő is felszállt, és feléje fordult!
És tökéletesen egyszerre láng vágódott elő szájukból, hatalmas robajjal ütközve össze a levegőben! Sziklaolvasztó hőhullám lobbant a levegőben, miközben mindketten nekifeszültek a tűzokádásnak, lassan küzdve előre magukat a levegőben, bár ugyanannyit csúsztak hátra a lángok miatt, mint amennyit előrearaszoltak szárnyaikkal.
Jópár percig forralták a levegőt, bár nekik sokkal többnek tetszett, aztán hirtelen Draugherit lezuhant a mélybe! Mögötte a lángok összecsaptak, de nem érték el, és hamarosan el is enyésztek.
A másik lény ugyanis pár másodperc múlva zuhant is utána, de kár volt....
Hihetetlen ruganyossággal kanyarodott egyet felfelé a félsárkány lény, és hatalmas lendülettel nekiment az utána sietőnek!
Az felnyögött, lerúgta a fájdalmas ütést bevivő, elégedetten morranó ellenfelét, és felékapott.
Hamarosan szarv-párbaj kezdődött vad kanyarokkal, széles kitérőkkel, majd csontrepesztő erejű egymásnak menésekkel.
Úgy tűnt képtelenek megunni!
De épp egy olyan manőverben, ahol egymás körül keringtek egyre gyorsabban és gyorsabban, Draugherit hirtelen átkarolta társát, és nemsokára vidáman összeölelkezve, vigyorogva zúgtak újra le.
De most tökéletes összhangban szétváltak, és leszálltak egy nagyobb sziklatetőre.
- Jó vagy! - morogta elégedetten, és nagyokat szusszant.
Társa csak szemvillanással válaszolt, majd hátratekerve nyakát a fekete idegenre meredt. |
*Elhaladt egy kisebb szikla fölött... majd még egyet lehagyott.
Draugheritéket csak egy magas szikla tetejéről látta, amint gurulnak lefelé. És alattuk mi volt!?!?
Nox - szokásától eltérően - megijedt. Nem ér oda elég gyorsan. Ahoz még túl messze van, és akkor...
hatalmába kerítette a szokott nyugalom, így bvillámgyorsan át tudta látni a helyzetet. nem ér oda, ez egyértelmű, de mást tud tenni, innen is.
Szemét a kritikus szakaszra szegezte és a semmiből kisvártatva előtűntek a szárnyai körül lebegő füstféleségek, ám ezzel egyidejűleg eltűntek szárnyai körül.
A füst alatt lévő tüskés sziklák végzetesen meredtek a lefelé guruló két lény felé, de ettől már nem kellett tartaniuk, a füst fönntartotta őket. A többit viszont maguknak kell elintézni.
Nox - jelenleg egyszerű pegazusként - ismét felszállt a levegőbe és Draug-ék felé repült.* |
Nagyot rúgott ellenfele felé, újra felüvöltött, és már rajta is volt újra a nagy lény!
Szélesen elvicsorodott, és felékapott, mire nekivágódott az oldalának egy széles farok, Draugherit afelé kapott, de hiába: nem bírtak egymással, így csak tekeregtek tovább, szoros csomóba gabalyodva lassan a küzdelem hevében, és még mindig zuhantak!!! |
*Nox villámgyorsan pördült meg.
A szokatlan hangok, utána pedig a lángoszlopok tökéletesen árulkodó jelek voltak arra, hogy valami nincs rendben.
Elrugaszkodott a sziklától, amin állt és sebesen szelte a levegőt arra, ahonnan a lángoszlopokat látta feltörni.* |
Morranva szökkent egy hatalmasat, fel egy kisebb csúcsra.
Aztán hatalmasat bömbölt, és egy óriási árnyék egyszerűen lesodorta a csúcsról, csaknem le a mélybe!
Hátborzongató volt, ahogy egy teljesen Draugherit-forma lénnyel összegabalyodva küzd, félig repülve, félig zuhanva, hatalmas lángoszlopokat lövelve mindenfelé! |
*Egyre magasabbra és magasabbra vágyott. Látni akart mindent, amit lehet!
Megfordult és elkezdett fölfelé lépkedni a csaknem függőleges sziklán.
Amikor felért, gyönyörködve körbenézett.
Miután egészen "kiszemlélte" magát, eszébe jutott utazótársa.
Most teljesen más szemmel nézett végig a tájon, árulkodó jeleket, vagy nyomokat keresve.* |
Patái alatt csikorgott a sok-sok kis kavicslavina, ami megindult alatta, de már nem félt, hanem kiterjesztett érzékekkel, óvatosan mászott felfelé.
'Merre vagy?' gondolta, és apró vigyorral tekintgetett ide-oda. |
*Nox egy meredekebb részre szállt le, ahol viszonylag tiszta volt a szikla, így nem kellett attól tartania, hogy az apró darabkákon lecsúszik.
Természetes úton itt sem tudott volna megállni, de a sötét köd, ami szárnyait mindig körbelengte, segített neki, így határozottan állt és nézelődött.* |
Ledobbant és megcsúszott, de hamar egyensúlyra talált, igaz egy függőleges falon megállva.
Kis ideig nézelődött, majd odalibbent egy párkányra egyetlen szárnycsapással és némi vitorlázással.
Morrantott egyet, és körülnézett Nox után. |
 (reag oda is) |
 Követte őket, egyensen kelet felé. |
 Elmosolyodott és ő is a levegőbe ugrott.
Cseroki kinyitotta hatalmas szárnyait és ő is utánuk repült. |
[160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Ide-oda szökkent, alkalmazkodva az alatta elbillenő kövekhez, megőrizve az egyensúlyát és a tempójából sem veszítve sokat.
A Sötétség Birodalma felé vette az irányt.
- Jó szerencsét - morrantotta, miután a két lény eltűnt.
(reag oda is)
Követte őket, egyensen kelet felé.
Elmosolyodott és ő is a levegőbe ugrott.