|
Témaindító hozzászólás
|
2006.09.06. 18:19 - |
 Az úton lépdelt a fényfoltos lombok alatt, és bár gyakran magával ragadta a szépség, ami mindenünnét sugárzott, azért erősen koncentrálva figyelt előre. A fák világoszöldek voltak, magasak, sudárak, az egész erdő szellős, tágas, itt-ott tisztásokkal, egyszerűen mesés volt, örök tavaszt éreztetve... |
[270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
 Elkomolyodott:-Tudom!Koni is elájult!De a csata már elkezdődött....érzelmekben!Nem tettel háborúznak, hanem csak gyűlölködnek!Koni is így értette, amikor a gazdádnak mondta!-mosolyodott el.
-De lassan kezdenek leülni a viszályok!A gazdik, most beszélnek egymással.... |
Rámosolygott Göncölre.
-Igazad van...- aztán egyszercsak elhallgatott, és sokkal halkabban és komorabban folytatta.
-Csata készül... az afraiak és az erisziek között.-mondta elszomorodva. |
Mosolyogva bólintott.
-Véletlenek nincsenek! |
-Hát...-kezdte Rose-tulajdonképpen az előző gazdámmal eleinte nem is volt semmi baj. Rendesen foglalkozott velem, aztán egyik nap egy új lénye lett, és attól kezdve rám se hederített. Egy idő után elegem lett abból hogy semmibe vesz, és egyik éjszaka... nos... megszöktem, és Dorcsy talált rám.-itt már mosolygott.
-Nagy szerencsém van, hogy összetalálkoztunk, különben lehet, hogy még most is bolyonganék a semmiben. |
| -Hogy kerültél árvaházba?-kiváncsiskodott. |
Közelebb lépett Göncölhöz.
-Biztosan neme esett baja a párodnak, ha a gazdád nem észlelt semmi rosszat.-vigasztalta.-Örülök hogy neked is ilyen rendes gazdád van, aki minden lényét egyenrangúnak tartja... vannak ugyanis...olyanok is, akik... nem foglalkoznak lényeikkel, és árvaházba kerülnek...mint például én.-mondta kicsit szaggatottan. Nehezére esett ezt elmondania, de tudta, hogy ezzel saját magán is segít. |
Bólintott.
-Remélem találsz magadnak valakit!Én...nekem van...vagy volt valakim...ő Bátor apja.Elment egy hosszú útra, és nem tudom visszajön-e.Az is lehet....hogy megöldék....-bukott ki belőle, majd nem sírni kezdett, de legyűrta egy pillanat alatt.-de akkor a gazdám biztos érezte volna, és elmondja!Ő előtte senkinek nem lehet titka, és neki se lehet! |
Vállatvont.
-Hát, én egyedül élek, vagyis az orbisziekkel együtt. Van egy orbiszi, Sunny, aki a féltestvérem. Ha jól tudom, neki volt már dolga angeliddel... biztos te is tudsz róla... de erisziekkel sőt afraiakkal is találkozott már. Utóbbiakkal sajnos nem sikerült barátságot kötnie...-itt kicsit elkomorodott.-pedig én ismerem Sunny-t, ő mindenkivel szót ért. De Syrkol és Sötét Herceg...-megcsóválta a fejét.
-Mindegy, nem érdekes. Szóval a lényeg, hogy Sunnyval nagyon jóban vagyunk. Egyébként másom nincs is nagyon... a szüleim eltűntek, és azóta sem tértek vissza, testvérem pedig nincs. |
| -És veled mi újság? |
| Mosolygott, de közben fürkészve nézte Göncölt. Az a pillanatnyi komorság... többet árult el, mint azt gondolta volna. Rose társai körében erről volt híres: minden apró részlet számára hatalmas jelnek számított. Semmit nem tudtak eltitkolni előle: ő mindig észrevette, ha valaki hazudik, vagy titkolózik. Göncöl esetében erről szó sem volt. Rose már rég rájött, hogy egy kívül belül tiszta lénnyel van dolga. Ezen újra elmosolyodott. |
Kicsit elpirult, úny kacagott fel!
-Ugyan!Noha hasonlít rám, apjából is kapott egy kicsit-itt elhallagatott, és egy pillanatra elkomorult.Aztán tovább folytatta vidáman-de ő tényleg egy külön személyiség! |
| -Szóval Ő a fiad!-derült fel.-Spartan mesélt róla. Azt mondta, nagyon jó barátja lett... és hogy figyelemre méltó pegazus. Mostmár tudom miért...-mosolygott.-Hisz a te fiad! |
| -Eléggé!Eddig csak a végtelenség és az Uránusz volt az otthonom, de mostmár szinre csak Simbelmyne-ra járok pihenni!Sokszor a fiam, Bátor társaságában. |
Nevetett, aztán mosolygásba váltott át.
-Mondd csak...te régóta élsz itt, a Birodalomban?-kérdezte végül. |
| -Na ez a beszéd! |
Ő is mosolygott.
-Valóban? Végül is... ez a hely maga a csoda, már lassan semmin sem fogok meglepődni...-mondta. |
| -Szokj hozzá!-mosolygott-Simbelmyne-on sokat fejlődik a csodaló szókincse és világ látása! |
Még egy kis ideig borúlátó gondolatok szállták meg, de aztán megrázta fejét és derűsen így szólt:
-De ne foglalkozzunk ilyen sötét helyekkel! A Sötétségnek örökre vége, felesleges sopánkodnom mindenért, ahelyett, hogy örülnék az Élet erejének!-aztán maga is elcsodálkozott a szavain.
-Ez csak úgy jött...-szabadkozott. |
| -Én sem jártam még ott-rázta a fejét-de eltudom képzelni. |
-Tényleg? Nem is tudtam...-mondta Rose. Egyre tudatlanabbnak érezte magát...
-Mondjuk, a Sötétség birodalmában nem jártam még...igazából még nagyon seholsem a birodalomban. De nem is szeretnék eljutni oda... a többiekelmondása alapján nem lehet túl szívderítő hely... |
[270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Az úton lépdelt a fényfoltos lombok alatt, és bár gyakran magával ragadta a szépség, ami mindenünnét sugárzott, azért erősen koncentrálva figyelt előre. A fák világoszöldek voltak, magasak, sudárak, az egész erdő szellős, tágas, itt-ott tisztásokkal, egyszerűen mesés volt, örök tavaszt éreztetve...
Elkomolyodott:-Tudom!Koni is elájult!De a csata már elkezdődött....érzelmekben!Nem tettel háborúznak, hanem csak gyűlölködnek!Koni is így értette, amikor a gazdádnak mondta!-mosolyodott el.