|
Témaindító hozzászólás
|
2006.11.15. 20:49 - |
 Xermina önfeledten száguldozott ebben a csodálatos dimenzióban.Igaz, hogy a Végtelenség dimenziójában született és a látomások dimenziójában töltötte le csikókorát, ez volt a kedvence.Imádott itt lenni, de csak egyedül.Szerette a társaságot, de nem itt.Itt végig gondolta egész életét, játszott és mindent megvalósított, felidézte a jó és a rossz emlékeket is.Lelassított, sétálni kezdett.Elment kendvenc felhőalakjához, amelyik úgy nézett ki, mint egy több száz éves tölgy.minden nap változott, mintha élne.Megállt előtte és órákig figyelte... |
[146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
 -Psszt!
Csittegte le Shyt, de nem rossz indulatból.Lágyan fújt a szél.Tisztelettel állt a "fa" előtt, mintha tényleg egy öreg tölgy lenne.A szél egyszercsak belekapott rövid sörényébe.Ashaz csukott szemmel élvezte a szelet, hisz itt ritkán fúj a szél.
Intett Shynak és elindult a fa felé. |
 Megtorpant a tölgy-felhő látványára.
-Nahát...-mondta ámulva.-Milyen szép! És...olyan...misztikus.-tette hozzá elgondolkozva. |
| Lassan vált szét előttük a köd, de ahogy kiértek a túloldalra Ashaz megpillantotta az öreg tölgyhöz hasonló felhőt.Minden Afrai által látott tölgy. |
Kíváncsian nézett Ashazra, de aztán utánaindult.
Inkább csöndben maradt, és a tájban gyönyörködött.
'Csakugyan szép...' |
Ashaz most nem figyelt oda.A változó tájat figyelte.A köd kezdett elülni.
-Gyere utánam!-mondta és elindult a szétszálló köd közé. |
Ő is elnevette magát.
-Igen, tényleg jó volt! És így legalább azt is megtudtam, hogy keméyn dió vagy, már ami a versenyeket illeti.-mosolygott.
Ezt nem mondta ki, de azt is észrevette(boldogan), hogy jelentősen csökkent közöttük a feszültség és a zavar... |
Ashaz kicsit lemaradva Shy után baktatott.
-Végülis nem nyertem!És Te sem nyertél!De jó volt.....-nevetett. |
Shy ugrott egyet meglepetésében.
-Ashaz! A szívbajt hozod rám!-mondta szemrehányóan, de aztán megenyhülve folytatta:
-Megint te nyertél. Gyere, menjünk ki ebből a ködből, mert semmit se látok...-mondta, és kisétált. Mikor kiért, hátranézett, hogy Ashaz is jön-e. |
Ashaz hallkan odasétált mellé.
-Itt vagyok melletted!-jelentette ki,mert még egymás mellett sem látták egymást. |
-Te mondtad...-mosolygott, és újra a keresésére indult.
Ezúttal nem hallott semmit. Fülelt, és hunyorogva nézelődött, de semmi.
Hosszú percek múlva még mindig semmi!
'Ashaz, hol vagy...'töprengett, és halkan lépkedni kezdett a ködben. |
-Szerencséd volt!-viccelődött.
-Gyere mégegyszer!
Majd újra eltűnt. |
Mosolygott, és ő is a ködbe lépet. Megállt és halkan szimatolt.
'Ezzel nem megyek sokra...a köd a szagokat is elnyeli.' Így hát inkább fülelt.
Pár másodperc múlva mintha tappancs súrlódását hallotta volna baloldalt. Odaugrott, és telibe találta Ashazt!
-Megvagy!-kiáltotta, és megnyalta az arcát. |
| -Na majd meglátjuk!Kíváncsi vagyok!-mondta és eltűnt a ködben. |
Mintha kicsit elpirult volna...
Ő is felállt, és büszkén Ashaz mellé lépett.
-Meglásd, még visszakapod!-mondta, (félig) viccelődve. |
| -Hát igen!-mondta nevetve!-megnyalta Shy arcát, leszállt róla, majd peckesen arrébb sétált. |
Meglepetésében majdnem felvonyított, de aztán végül csak elnevette magát. Amikor megálltak, alulra került.
-Oké! Beismerem, hogy te vagy az ügyesebb!-mondta. |
Ashaz is csönbemaradt, hogy meg tudja lepni Shy-t.
Egy pár percig egyhelyben nézelődött, majd ráugrott a Shy-ra.
-Megvagy!-mondta és kigurultak a ködből! |
| -Gond az semmi...-mondta mostmár halkabban, mert nem akarta elárulni magát. |
-Nincs elemem!De vannak erőim és 6. érzékem is, mint itt minden Fantázia lénynek!Ismerem a helyet, mint a mancsomat!Mi gond lehet még?
Maj elindult a ködben. |
-Nos, mindettől függetlenül nem lesz könnyű dolgod!-hallatszott valahonnan a sűrűből Shy hangja.
Tartogatott egy-két trükköt a bundájában... |
[146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Xermina önfeledten száguldozott ebben a csodálatos dimenzióban.Igaz, hogy a Végtelenség dimenziójában született és a látomások dimenziójában töltötte le csikókorát, ez volt a kedvence.Imádott itt lenni, de csak egyedül.Szerette a társaságot, de nem itt.Itt végig gondolta egész életét, játszott és mindent megvalósított, felidézte a jó és a rossz emlékeket is.Lelassított, sétálni kezdett.Elment kendvenc felhőalakjához, amelyik úgy nézett ki, mint egy több száz éves tölgy.minden nap változott, mintha élne.Megállt előtte és órákig figyelte...
-Psszt!
Megtorpant a tölgy-felhő látványára.