|
Témaindító hozzászólás
|
2006.09.01. 15:05 - |
 A meleg, puha homokon sétált és elnézegette a furábbnál furább növényeket, amik a homokon nőttek. Pár lépésnyire a mező tiszta, dúsfüvű volt, de Amarrusnak ez tetszett. Maga sem tudta miért. Talán mert a buckák közt meghúzódhatott, és őt nem vehették észre, míg ő bárkiről tudhatta, hogy közeledik.
Vagy csak úgy..... |
[385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
 Mikor meghallotta a hangot,csak bólintott egyet,mintha Rezory látta volna,bár tudta,hogy már messze jár.
- Na és Te ki vagy? - kérdezte Anzix párját,aki eddig nem volt túl beszédes. |
| -De még visszajövök!-hallatszott egy hang valahonnan a szétszórtan a levegőből..... |
Meglepve pislogott a helyre, ahol az előbb még Rezory állt.
'Ez gyors volt' gondolta. |
 Fejét felkapva csak annyit mondott:
-Én most megyek!-és már el is tűnt! |
| -Rezory vagyok!-biccentette meg fejét, de most megállt Morgana előtt, és nem ment tovább. |
- Inkább,mint hisztis. - szólt vissza a pegazusnak leírhatatlan gúnyos vigyorral.Aztán újra a társasághoz fordult,pontosabban a sötét mén felé.
- Látom nem vagy könnyű helyzetben ezzel a kancával. - bökött a pegazusra - Na,de mindegy! Ejtsük a témát. Kit tisztelhetek meg jelenlétedben? |
 -Oh valaki ilyen kényes???-mondta egy fintorral az arcán.Majd Rezory után indult. |
-Anzix vagyok.-biccentett Morgana-nak. |
- Oh,kérlek. - vetette peckesen oldalra sörényét - Szóval ez miatt lettél durcis.Oh,nem tudtam,hogy ilyen kis érzékeny lélek vagy.Na mindegy.Felőlem csinálj amit akarsz.Akár sírhatsz is,hogyha ennyire a lelkedbe tapostam.
Azzal kecsesen ügetve faképnél hagyta a kancát,inkább a többiekhez lépett.
- Visszatérve: Morgana a becses nevem. - vadóc mosolya még mindig arcán volt - Na és Ti kik vagytok? |
Anzix fejcsóválva nézte előbb a fekete kanca kirohanását, majd a másik kanca(kissé nyers, ám őszinte) válaszát.
Aztán csak vállatvont, és visszafordult Shery-hez. |
| -És ez volt az nagy dolog?-kérdezte-Na jó!Barátkozzatok!Én körülnézek! |
| -Már megbocsáss de te kezdted negatív hozzáálással!Idézem:Te lennél a legutolsó akivel megosztanám. !-mondta majd ledobbantott a földre. |
- Talán nem kéne rögtön ilyen negatívan ítélkezni mások felett! - válaszolta - Ha így viselkedsz,akkor aztán ne csodálkozz el ,hogy mindenki így bánik veled!Nem is ismersz!Fogalmad sincs arról milyen vagyok!Pedig nekem is van lelkem,ahogy személyiségem is,de Te felhúzod magad a semmi miatt,mivel nem hiszem,hogy ártottam volna neked bármivel is,ahelyett,hogy inkább ismerkedni próbálnál!De tudod mi? Jó! Menj csak! De ne csodálkozz el,ha mások is "cseszegetni" fognak,ha ilyen vagy!Én is a legnyagyobb nyugalommal mutogathatnék és szitkozódhatnék az Úrnőd lényei felett.De nem teszem.Ez bennünk a külömbség,tudod?Bennem van ennyi gerinc! Másokkal ellentétben. |
-Mert lehet, hogy igazuk van!-mondta.
Tetszett neki az új kanca rátermetsége. |
| -ELEGEM VAN ABBÓL ,HOGY MINDIG MINDENKI ENGEM CSESZEGET!!!!FŐLEG ELEKTRA LÉNYEI!!!!-kiáltott tiszta haraggal és a levegőbe emelkedett. |
Mikor a kanca bezárt a gömbbe,benne egy nagyot ásított.Egyszerüen kilépett belőle.
- Nem rossz.De hozzám ez őskevés. - mondta majd a kanca felé fújtatott egy nagyot.Az orrából kifújt levegő sűrű felhőként foszlott el.
- Egyébként meg miért csinálatad?! - ismételte a mén kérdését - Ennyire betoji vagy? Meglátsz egy sötét lényt és máris elteleportálod? Milyen kisded módszer! |
| -Ezt miért csináltad?-kérdezte hirtelen és komoran. |
| -Nem érdekelsz!-mondta azzal bezárta egy fekete gömbbe és elteleportálta valahova a messziségbe. |
Mikor a pegazus kanca nekiszegezte a kérdést,csak akkor jött rá,hogy már tudnak jelenlétéről.Előcsörtetett a bozótosból.
- Üdv mindenkinek! - köszönt oda fölényesen - Hogy mit akarok? A világon semmit! De ha akarnék is valamit,biztosítalak,hogy Te lennél a legutolsó akivel megosztanám. - szólt oda a kancának flegmán - De ha érdekel,remekül elszórakoztam rajtatok.Hah-ha-ha! |
Még egy dühös pillantást vetett Rezory-ra, de mivel úgy tűnt, Shery-t békénhagyja, nem törődött vele különösebben, és visszafordult kedveséhez.
-Ennek örülök. Remélem, leszállt rólad. |
[385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
A meleg, puha homokon sétált és elnézegette a furábbnál furább növényeket, amik a homokon nőttek. Pár lépésnyire a mező tiszta, dúsfüvű volt, de Amarrusnak ez tetszett. Maga sem tudta miért. Talán mert a buckák közt meghúzódhatott, és őt nem vehették észre, míg ő bárkiről tudhatta, hogy közeledik.
Mikor meghallotta a hangot,csak bólintott egyet,mintha Rezory látta volna,bár tudta,hogy már messze jár.
Fejét felkapva csak annyit mondott:
-Oh valaki ilyen kényes???-mondta egy fintorral az arcán.Majd Rezory után indult.