|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.15. 23:39 - |
*Amethyst végül maga mögött hagyta a Napnyugta Tengerét, s egy pillanatig elszántan gondolt a kijutásra. alig egy szempillantással később már a Napkelte Tengerének hullámai nyaldosták lábát a hajnali fényben. A könnyű szellő jólesően felborzolta, összekócolta, majd újra kisimította sörényét, simogatta arcát, egész testét. A levegő enyhén hűs volt, és friss, ahogy a harmat lassanként kezdett elpárologni, s ezzel felüdítette a levegőt. A harmat, ami sosem szárad fel teljesen az örök napkeltében! És a távolban, a horizonton, messze kint a tenger széle fölött ott ragyogott a felkelni készülő Nap, örök mozdulatlanságban.*
-Nos, hogy tetszik? -*fordult Donhoz.*
|
[149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
Starshine fáradt volt, és soká aludt, végül kinyitotta szemét, fejét kissé felemelte.
Megnyugodva nézte egy darabig legelésző párját, majd felállt, megrázta magát, és melléügetett.
-Jó reggelt!-mondta, és egy csókot nyomott Méreg szájára.
-Hogy aludtál? |
 Méreg nem aludt sokáig.Miután felébredt megpuszilta párját és kikecmergett alóla.Legelni kezdett a közelben. |
Nem sokkal később neki is elnehezedtek a szemhéjai, és hamarosan már az igazak álmát aludta. |
| -Szép álmokat!-mondta és már aludt is! |
Utánaügetett, és lefeküdt párja mellé, fejét Méreg oldalára fektetve.
-Jó éjt...már ha itt lehet ilyet mondani. |
| -Ha Te mondod...-mosolygott és lefeküdt a víztől pár méterre, szembe a tengerrel, hogy elalvás előtt még lássa a napkeltét. |
Méregre nézett, és felnevetett.
-Ne is mondd! Fáradt vagy, és szeretnél aludni...-szólt Méreg helyett, végül már ő maga is ásítozni kezdett.
-Javaslom, hogy pihenjünk le egy időre. Elvégre ráérünk... |
| Méreg elmosolyodott és csak kémlelte az eget.Már kezdett fáradni!Amióta el kellett mennie a Birodalomból, azóta nem aludt.Egy nagyot ásított, de nem szólt. |
Mosolyogva bólintott. Párjának dőlt, úgy nézték együtt a napkeltét, örök mozdulatlanságában.
Hát ha valamit, akkor Ezt lehetett idillnek nevezni. |
Méreg egyenlőre egyedül örült az Afraiak körül.De nagyon boldog volt.A tenger felé nézett.
-Gyönyörű a napkelte!-mosolygott- |
Mosolygott. Spartan is tudta már...valószínűleg őrjöngött örömében valahol, a nagyvilágban. |
-Köszönöm!-mondta és újra megcsókolta!
|
Nevetett, hiszen ő is boldog volt...nagyon is. Méregre nézett, és visszacsókolt.
-Veled bármit!-mondta. |
| Méreg is nagyon meglepődött a válasz miatt.Nem erre számított.Olyan boldog lett, hogy bakolt egyet aztán megcsókolta Starshinét. |
Hatalamas meglepetés volt számára ez a kijelentés. Egy hosszú percig csak Méregre nézett, és közben vadul gondolkodott, aztán elmosolyodott!
-Hát, ha meglepetést akartál szerezni nekem, most sikerült!-mondta.-De egyáltalán nem bánom. Megadom a beleegyezésem...-mondta. |
-Úgy döntöttem elmondom amit szerettem volna!...Tudom, hogy korai, de muszály elmondanom, mert addig nem lesz nyugtom, még ki nem engedtem a számon....szóval...Spartan már elég nagy és ééén...ééén csikót szeretnék tőled!-nyögte ki!Fogalma sem volt mi lesz a válasz, de majd kiderül. |
Boldogan sóhajtott, ahogy az aranyló napkorongot nézte.
Valamiért felüdítette a látvány.
-Mihez van kedved?-gázolt Méreg mellé, és mosolyogva nézett rá. |
Elmosolyodott.
Most megint visszagondolt arra a bizonyos dologra amit annyira el akart mondani.Addig nem nyugszik úgysem míg ki nem mondja. |
Mosolygott.
-Bizony! És itt örök időkig ilyen...ezért is szeretem annyira ezt a helyet. |
Méreg az égre nézett.
-Milyen gyönyörű a napkelte!-váltott témát még gondolatban is. |
[149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Méreg nem aludt sokáig.Miután felébredt megpuszilta párját és kikecmergett alóla.Legelni kezdett a közelben.