|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.27. 22:31 - |
 Trója meg sem állt a vízpartig.Nem rohant bele a vízbe, mert nem nagyon szerette.Csak odasétált és inni kezdett.Aztán hátranézett, hogy a kanca megérkezett-e! |
[160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
 Ismét víz közelben!Éljen!Boldog volt.Mosolyogva ivott és belegázolt a vízbe.Amikor térdnél járt, belefeküdt és pihent.Ilyenkor érezte a testében a harmóniát, amikor víz közelben volt.Itt semmi sem zavarhatta meg nyugalmát!Mint az óceán..... |
 Mosolyogva ugrott utána. |
 Széles mosollyal az élre ugrott és vágtatni kezdett. |
| Vidáman visszakacsintott.-Még a "lassan" is elég gyors!-súgta vissza |
Észrevette, hogy farkas társuk milyen komoly képpel nézi őket, de nem tett rá megjegyzést, csak vidáman utánaindult a vizecskék mentén.
Kihívás morcosan lépett utánuk....A kanca viszont elhatározta, hogy ma csakazértsem vesz róla tudomást, és jól érzi magát. A víz elbűvölte, ahogy a tájba olvadva adta az életet az egész környéknek, és őt is eltöltötte energiával. Úgy érezte magát, mintha új erőt nyerve lépkedne a parton és csak a zsongásra figyelt, ami a lelkének dalolt. Nem volt olyan hatalmas vízmágus, mint Ulmo, ki egy volt hatalmával és elemével, de Lilia nagyon megbecsült minden tavat, patakot, eret, folyócskát és szenvedélyesen szeretett minden vizet, hisz hozzájuk volt kötve.
- Örülök, hogy eljöttünk ide! Csodálatos, hogy bármerre nézek, mindenütt víz, víz, víz!
 - Én nem nagyon értem miért imádod ennyire! Másutt is mindig volt víz! - morogta.
- De nem ennyi és nem így! - szólt hátra szelíden és komolyan, áhitatos hangon.
- Szerintem pedig nem kéne panaszkodnod. Pokolvárosnál sokkal szebb ez a hely! Nem az volt a célunk, hogy megnézzük az egész Birodalmat? Hát csodáld egy kicsit! Olyan...életteli és minden veszélyével együtt olyan békés!
Kihívás csendesen elfordult, Icekrystal pedig elégedett mosollyal kacsintott Azúr Szikrára.
- Ha lassan is, de haladunk! - súgta. |
Alig tudta visszafolytani nevetését, látva a bosszús csődört.Egy átlag lénynek nehéz lehet felfogni, mi tartja össze őket, mert hát alig van közös bennük...az egyik barátságos, a másik mogorva, az egyik törékeny, a másik igazi harcos...egyik zereti a vizet, a másik utálja.Mégis megvan köztük az összetartás, az összhang, ami csodálatba ejtette Azúr Szikrát.Ez nem szerelem...másként viselkednénekegymással, de nem is barátság...valami új...testvériség, de még az sem egészen."Egy új szót kéne rá találni"vigyorgott.
A csobogó patakot követve elérkeztek a Nagy tóhoz... |
| - Nagyon jól hangzik! Mehetünk! - nyerítette, és alaposan megrázta magát, teljesen eláztatva Kihívást! |
| -Esetleg a Nagy, nyugodt tó? |
| - Valami olyan helyre, ahol még nagyobb víz van! Valami mély tó, vagy nyugodt folyó......Valami olyan, amibe bele lehet mélyedni! |
Száját kellett elharapni, hogy ne törjön ki belőle a nevetés, ahogy Kihívást elnézte.
-Rendben!Ötlet?-kérdezte, miközben kimászott és megrázta magát. |
Nevetve nézte a farkast, aki jónéhányszor lefröcskölte őt, de a kanca egyáltalán nem bánta. Olyan szép volt ez a nap! Jó volt a játékra is! Ma mindenki lehet kicsit gyerek - így érezte.
Vicsorogva ugrált hátra a fröcskölés elől, mert egy idő után Lilia is elkezdett ezzel szórakozni!
- Elég már! Én nem szeretem a vizet! Inni jó, vagy ha nagyon meleg van hűsölni, de most nem kérek belőle! - morogta a kancának, aki csak nevetve ugra-bugrált tovább.
- Keressünk másik helyet! - javasolta hirtelen, és kimászott a szűk kis pocsolyából. |
| Követte Icekrystalt.Nagy csobbanással érkezett a vízbe.Felkányálódott az egyik szklára, s bele vetette magát a vízbe.Így pancsolt, mint egy gyerek! |
Valóban nagyon meleg volt, és inni kellett volna a hőségben, de Icekrystal nem tudott várni! Talált egy kisebb, térdig érő, de széles medencét, amibe azonnal beleheveredett!
- Csodálatos - sóhajtotta. Hempergett, le-lebújt a víz alá, élvezte, ahogy bőrén pezsgőn csobognak a patakocskák, amik a csobogókat létrehozták itt, a lépcsős sziklákon. A víz nem is sodrott erősen, csak masszírozta Lilia bőrét, így a kanca életében először dőőőzsölt az élvezetben!
- Gyere Te is! - hívta kacarászva vörös társát.
Elfintorodott.
- Inkább nem, köszönöm - mormota, és ő inni kezdett egy gyorsfolyású szakaszon. |
| A hideg után szokatlan volt a meleg!Mihelyt ideértek, rögtön lehűtötte magát egy pár korttyal! |
| (reag a tengerpart/a tenger mellett, a nílt, tágas partra) |
| Követték, Athena szélsebesen és izgatottan, Asmena pedig nyugodtan, szárnyait alig mozgatva. |
 - Rendben van. - mosolygott - akkor menjünk.
Azzal nagy,bronzvörös szárnyait kitárta és könnyedén a levegőbe ugrott. |
Felderült az ötletre.
-Jó ötlet! Én benne vagyok...-vágta rá, majd Asmena is rábólintott, mosolyogva társa reagálásán. |
Eltöprengett.
- Nem is tudom... Tengerpart? |
-Én szívesen megyek valami nyitottabb vidékre...-bólintott, és felnézett az alacsony mennyezetre.
-Felőlem mehetünk.-bólintott Athena is.
-De hová? Valami ötlet?-kérdezte. |
[160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Trója meg sem állt a vízpartig.Nem rohant bele a vízbe, mert nem nagyon szerette.Csak odasétált és inni kezdett.Aztán hátranézett, hogy a kanca megérkezett-e!
Ismét víz közelben!Éljen!Boldog volt.Mosolyogva ivott és belegázolt a vízbe.Amikor térdnél járt, belefeküdt és pihent.Ilyenkor érezte a testében a harmóniát, amikor víz közelben volt.Itt semmi sem zavarhatta meg nyugalmát!Mint az óceán.....
Mosolyogva ugrott utána.
Széles mosollyal az élre ugrott és vágtatni kezdett.
- Én nem nagyon értem miért imádod ennyire! Másutt is mindig volt víz! - morogta.
- Rendben van. - mosolygott - akkor menjünk.
