|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.12. 15:12 - |
*Shiril az óceánmélységű, nyugodt tóban lubickolt. Azt csinálta, amit merengései alkalmával szinte mindig is szokott: egyszerűen elengedte magát. Csak lebegett, semmivel sem törődve. Mindent elfelejtett, testét pedig átadta a víznek, és az áramlatokra, könnyebb hullámokra bízta magát. Szeretett így a néma csöndben, a felszín alá merülve álmodozni.*
|
[448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
 - DimSum! DimSum, tarts ki! - kiabálta megbicsakló hangon, és odarohant a ménhez. Aggódva hajolt fölé, hogy megnézze mi baja esett, de a szárnyán lévő seben kívül nem látott rajta más sérülést. Az is épp elég borzasztó volt....
- DimSum, kérlek ne add fel.... - suttogta rémülten, és nagyon remélte, hogy kaphat valamiféle választ.
- Hogy történt ez? Ugye nem volt mérgezett a nyíl? Ki kell mennünk innen! Itt nem maradhatunk! Ugye...ugye fel tudsz állni? Segítek, ahogy csak tudok! Kérlek, DimSum - mondta halkuló hangon, szinte már rimánkodva, és nagy szemeiben rengeteg rémület cikázott. |
 Remegő lábai nem bírták tovább tartani.Összeesett.A por felcsapódott a mén körül.Csak félig voltak nyitva a szemei.
-Kesely...-suttogta maga elé. |
Keselyüstök lábai megremegtek a rémülettől, ahogy az ismerős hangot meghallotta. Hát mégis DimSum zuhant le....
Óvatosan elindult előre, de mostmár nem állt meg. Nem tudta hogyan fog segíteni a szárnyas lényen, azt sem tudta miképp oldana meg ő bármilyen bajt is, de idegen lett volna a lelkétől cserbenhagyni a másikat. Akármennyire is félt.
'Bárcsak tudnék varázsolni. Vagy lenne itt valaki, aki tud, vagy csak erősebb, mint én' gondolta elkeseredetten. Aztán elképedten megtorpant. Szarva újra világítani kezdett, de egy olyan meredek, lefelé vezető járat szájánál, hogy a kanca biztos volt benne, ha lemegy, nem tud majd visszajönni....
Mély levegőt vett, még egyszer visszanézett arra, amerről jött, aztán belépett a járatba....
Vad csúszás, botorkálás, sikkantások következtek, végül elbukott, és csaknem a hasán csúszva ért le az út aljába. Nagyot szusszantott, hogy az arcába hullt sörényét félresöpörhesse, és lásson valamit, majd felállt.
DimSum egy napfolt fényében feküdt előtte, nem is messze. Ő szakíthatta be a barlang tetejét, amikor lezuhant.....Egyik szárnya még most is vérzett....
- DimSum? - kérdezte nagyon halk, magas hangon. |
Fejét lassan felemelte a hangokra.
-Te vagy Keselyüstök?-kiabált a hangok irányába. |
Keselyüstök megremegett Morannon szavaitól, de már akkor elszántság ébredt benne, hogy ne hagyja cserben DimSumot. Rauros képes volt felderíteni annyira, hogy még el is mosolyodjon, így vett néhény mély levegőt, és maga mögött hagyva a nagy, nyílt tavat és a fölötte még látható eget, bemerészkedett a barlangok közé.
Borsódzott a háta a sötétségtől és a szűk helyektől, így hamar szólongatni kezdte a vörös lényt:
- DimSum! DimSum! Te vagy az? - kiabálta, meg-megtorpanva.
Nagyon remélte, hogy rosszul hallották, hogy csak valami sziklaomlás volt, és nem kell továbbmennie.... |
Morannon is tanácstalanul nézett. Ekkor villant be az idegen pegazus.
-Körül kéne néznünk a barlangban. Lehet, hogy DimSumnak esett baja.-mondta komolyan.
-Helyesbítek: Neked kéne körbenézned, Kesely. Elvégre - itt elmosolyodott - mi nem tudunk kijönni a vízből.
De azért ő is körbefordult, hátha valamelyik barlangrészben megtalálja a robaj forrását..de semmi.
|
Keselyüstök alatt hirtelen megremegett a talaj, és egy jókora puffanást is hallott, mire riadtan szökkent egyet, elvégre nem volt felkészülve valami földrengésre! De a dolog nem folytatódott.....
Értetlenül nézett körül, amikor fényesen megvillant a szarva!
'Jaj ne! Csak nem esett valakinek baja?' gondolta növekvő riadalommal. A két sellőlóra pillantott, és remegő hangon fordult hozzájuk:
- Szerintetek mi volt az? Mi történhetett? |
Csöndesen repült.Valami halk zúgást hallott.Ekkor egy nyíl átszúrta jobb szárnyát.Sum élesen felnyerített és zuhanni kezdett.Betörte az egyik balang tetejét és tovább zuhant.Fájdalmasan ért földet.Egy ideig csak lihegett aztán felemelte a fejét.A nyílra tekintett ami átszúrta a szárnyát.Ráharapott és kitépte a szárnyából.Lassan felállt.Szárnyait a földre engedte és lehajtotta a fejét.Lábai remegtek. |
Felemelte a tollat, és ügyesen belesimította sörényébe. Csak némi csend után felelt:
- Nem akartam a lelkébe gázolni.....De hiszen csak most találkoztunk.....Azt gondolom, hogy a magamfajta jobb, ha csak türelmes lényekkel utazik, akik elviselik a gyengeségét. Nekem nincs sok erőm, egy fontos úton csak teher lennék.... |
Széles mosoly áradt szét arcán, majd lebukott, és a következő pillanatban kirobbant a vízből, olyan magasra rugaszkodva, mit még soha!
Morannon is mosolygott, de ő nem volt ilyen forróvérű, mint Rauros.
-Köszönjük.-ennyit mondott csak a kancának, aki ezzel számára az egyik legszorosabb baráttá vált.
A tollakra pillantva csak mosolyott:
-Úgy tűnik, tényleg érdekelted ezt a mént...
|
nem erre a válaszra számított.kedvetlenül feltekintett a barlan tetejére.Volt rajta egy nyílás.Széttárta szárnyait és fellökte magát.Nagy lendületet vett.Amikor a nyíláshoz ért behúzta szárnyait és vitte a lendület.A kövek jópár tollát kitépték.Egy pár behullott a barlangba.Amikor a tollak földet értek lángra lobbantak és hamuvá váltak.Csak 1 toll nem égett el az meg a kanca előtt landolt.
DimSum sebesen szelte az eget. |
Keselyüstök meglepődött a két sellőlovon. Törődtek vele! Nem akarják, hogy menjen....Életében először volt ilyen helyzetben: kétfelé is hívták. Nagyon furcsa volt....Mintha ő legalábbis valami értékes kanca lenne!
Félénken mosolyodott el, és felemelve fejét a pegazusra pillantott.
- Bocsásson meg nekem, remélem eléri a célját és teljesíti a kötelességét....de én inkább maradnék. Kicsit tartok az úttól. Remélem nem bánja, és nem hiszi, hogy rossz véleménnyel lennék..... - mondta fejet hajtva.
Morannon és Rauros már egy ideje vele időztek, és megbízott bennük. Úgy érezte, hogy ez az új barátság olyannyira értékes, hogy nem kockáztathatja.... |
Hirtelen nagyot csapott farkával a vízbe, és Keselyre kapta a fejét.
-Nem megyünk el.-felelte higgadtan.
Rauros is odaugrott. Kezdett kétségbe esni, hogy Kesely elmegy az idegennel...
-Itt maradunk...veled.-modta és a kanca tekintetét kereste.
|
-Biztos nincs kedve velem tartani ,Hölgyem?-kérdezte és abba az irányba lépett amerre mennie kellett. |
Keselyüstök meglepetten nézett a vörös pegazusra. Azt hitte már rég itthagyta őket!
- Nos én - lepillantott Raurosékra - nem hiszem, hogy túl jó vezető volnék. Igazából még én sem jártam soha az esőerdőben.....De biztos szép hely lehet....... |
A kancához lépett.
-Van kedve velem tartani?-kérdezte illedelmesen. |
Keselyüstök kicsit tanácstalanul nézett a körben borzolódó lombokra, aztán kedvesen, de ugyanilyen bizonytalanul mosolygott a két lényre.
- Nemigen tudom hová mehetnék....De azt sem tudom maradjak-e - vallotta be szégyenlősen. Aztán sörénye szálai közül csak felpillantott, méregetve a két lényt.
- Ti nem mentek el? - kérdezte, hangjában elfojtott reménykedéssel. |
Raurosék nem figyelték Keselyüstök és Narválék komoly beszélgetését, csak arra figyeltek fel, hogy a kis család távozik.
-Viszlát!-köszönt el még, mielőtt lebuktak a víz alá. 'Remélem, még találkozunk' gondolta szeretettel.
Az új lénynek biccentett.
Mrannon is elköszönt, és közelebb úszott Keselyüstökhöz, és az idegen pegazushoz. Miután a mén megkapta az útbaigazítást, ő is barátságosan biccentett neki.
Ezután Keselyhez fordult, és futólag elmosolyodott.
-Csak nem távozni készülsz?-kérdezte a kancát, mert látta, hogy néha-néha már a kijárat felé néz.
Igazság szerint nem akarta, hogy elmenjen...ezt érezte Rauros is, és ő is odaúszott. |
Keselyüstök elgondolkozva nézett a vörös lényre.
- Való igaz, hogy nincs igazán közel, de nem is reménytelen odajutni. Északnak kell követni az Óriásvízesésből születő folyót, és a domboknál nyugatra fordulni. Ez általában jó útvonal, és ha a Mágia kegyes, el is vezet az esőerdőbe.....Te szerencsés vagy, hiszen repülhetsz. Úgy gyorsan elérhetsz oda..... |
-A nevem DimSum!-mondta és megbiccentette a fejét.
-Ami azt illeti én most egy levelet szeretnék eljuttatni az Esőerdőbe viszont fogalmam sincs merre induljak és van egy olyan érzésem ,hogy még elég messze van....-mondta. |
[448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
- DimSum! DimSum, tarts ki! - kiabálta megbicsakló hangon, és odarohant a ménhez. Aggódva hajolt fölé, hogy megnézze mi baja esett, de a szárnyán lévő seben kívül nem látott rajta más sérülést. Az is épp elég borzasztó volt....
Remegő lábai nem bírták tovább tartani.Összeesett.A por felcsapódott a mén körül.Csak félig voltak nyitva a szemei.
