Témaindító hozzászólás
|
2006.08.01. 00:29 - |
Leszállt egy hatalmas, piros darabra és zengőn felnevetett.
Ez a dimenzió rettentően szürreális tudott lenni! A mindent beragyogó sehonnen és mindenhonnan érkező fémy, a hatalmas, színes üveg-szerű darabokból álló tér, ami időről-időre egy hatalmas fordulattal átrendeződött, közben óriási csilingelést és zangést csapva, ahogy a tér darabjai egymáshoz verdőnek a szilaj kavarodásban - nos, mindez idetépővé tette ezt a helyet a legtöbb lény számára.
Neki azonban egy kiváló játszótér és gyakorlási lehetőség volt. Reflexekre, gyorsaságra, hidegvérre, figyelmre, koncentrációra és éberségre okította. Nem is beszélve a szórakozásról közben...
Mert abból egyre kevesebb jutott ki....
És jó volt tudni, hogy ez a játék valahol igenis komoly dolog, épp ezért megengedheti magának és nem kell miatta bűntudatot éreznie. |
[84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
*Az a darab, amin Niobé állt, kivételesen meg sem mozdult. Ennek a kanca felettébb örült.
Kissé megütközve nézte az elé repülő pegazust. Csak most vette észre.*
- Szia ! - *köszönt rá az előtte álldogálóra.* |
Épp elunta volna az álldogálást, mikor jött a váltás. Az egész világ összekavarodott, és a hatalmas darabok összeverődve, kavarogva új alakzatba rendeződtek. Az a darab, amin eddig állt, fejjel lefelé fordult, így ő lezuhant, de szerencsére elég tere volt a káoszban, hogy szétcsapja szárnyait és leszálljon egy épp aláhúzódó, lenyugvó lapra.
- Huhhh.... - sóhajtott.
Észre sem vette, hogy a háta mögött egy unikornis kanca áll...... |
*Igaz, Nióbé életében most először járt itt, mégis jól tudta, hogyan is mennek itt a dolgok.
Körültekintően haladt előre. Minden érzékével a biztonságra ügyelt, ugyanakkor szemét a különböző színű valamiken járatta.* |
Leszállt egy hatalmas, piros darabra és zengőn felnevetett.
Ez a dimenzió rettentően szürreális tudott lenni! A mindent beragyogó sehonnen és mindenhonnan érkező fémy, a hatalmas, színes üveg-szerű darabokból álló tér, ami időről-időre egy hatalmas fordulattal átrendeződött, közben óriási csilingelést és zangést csapva, ahogy a tér darabjai egymáshoz verdőnek a szilaj kavarodásban - nos, mindez idetépővé tette ezt a helyet a legtöbb lény számára.
Neki azonban egy kiváló játszótér és gyakorlási lehetőség volt. Reflexekre, gyorsaságra, hidegvérre, figyelmre, koncentrációra és éberségre okította. Nem is beszélve a szórakozásról közben...
Mert abból egyre kevesebb jutott ki....
És jó volt tudni, hogy ez a játék valahol igenis komoly dolog, épp ezért megengedheti magának és nem kell miatta bűntudatot éreznie. |
[84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|