|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.22. 22:41 - |
 *Szilaj leszállt a tenger vízmosta, puha homokkal bevont partjára, és bevárta kedvesét.*
-Látod? Ez itt az Alkonyat Tengere, vagy röviden az Alkonytenger. -*mutatott a vízre, ami a lemenő Nap fényében arany, vörös, narancs és bíbor színekben játszott-csillogott.*
-Ez a tenger mindig az alkonyat fényeiben tündököl, ugyanis annyira a világ peremén van, hogy itt sose megy le a Nap. Kicsit olyan, mint az északisark, ahol hónapokig van éjszaka. -*mosolyodott el Szilaj.* -Csak itt nem hónapokról van szó, hanem az idők végezetéről. Itt mindig alkony lesz.
*Lassan magához húzta párját.*
-Tökéletes hely a romantikázásra, nem? -*mosolygott csibészesen, aztán gyöngéden megcsókolta a kancát.* |
[109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
Kezdett megijedni, mikor Holly nem úszott fel, de mikor iszappal lefröcskölte, meglepődött, de meg is könnybbült. Eggyött nevettek a kancával, és Spartannak ez olyan jól esett! Nagyon ritkán nevet ilyen felhőtlenül. |
Holly meglepődött.A vízben úszkálni kezdett.Nem úszott fel.Iszapos volta talaj.Beleúszott.Mint egy tengeri szörny.Így nézett ki amikor kielkedett a vízből.Majd megrázta magát.Bőven kapott belőle Spartan.
Halkan röhögott. |
Ez bejött, ugyanis Spartan nem tudta levenni tekintetét a kancáról, így hát el is esett nagy megdöbbenésére. De nem vette komolyan, hisz ez csak játék! Így hát visszavágott:
mindkét szárnyának suhintásával vízzel teli apró tornádót keltett, amit Holly körül bejáratott, így a kancát a levegőbe emelte! Aztán elengedte, és visszacsobbant a vízbe. |
Hé-kiáltott játékosan.
Érezte ,hogy kisebb hínár belegabajodott a lábába de ezt kihasználta.Csábító tekintetten elkezdett körözni a majdamikor 1 szer körbe tekerte a mént megugrott és kigáncsolta. |
-Mondtam.-mosolygott. Miután mindketten hozzászoktak a vízhez, hirtelen suhintott egyet a szárnyával, mire egy jó adag víz csapódott Hollyhoz. Persze nem az arcába, mert azért vigyázott rá. Felnevetett, és várta a reakciót... |
Oké.Ha te mondod.-szólt.
Majd a csödör után gázolt a vízben.
Télleg jó.-mondta.
|
-Miért is ne?-válaszolt, majd közelebb lépdeltek a vízhez. Spartan hamar hozzászokott a langyos vízhez, és rögtön belegázolt. Hollyra azonban várni kellett.
-Nagyon kellemes a víz! Gyere! Nincs mitől félni... kivéve tőlem.-viccelődött. |
Hozzábujt a ménhez.
Szeretlek-súgta.
Csobbanunk egyet?-kérdezte |
Elakadtak a szavai, nem tudta, mit is mondjon. Végül elmosolyodott, és gyengéden, de érzéssekkel teli megölelte Holly-t. |
Mármint az ,hogy tetszel nekem?
Ha arra gondolsz akkor igen. |
Ez volt az a pont, amikor Spartan belépett a 'rózsaszín világba'. Emlékezetéből kiszállt minden bú és baj, majd elmosolyodva követte Holly-t. Sikerült utolérnie, majd leállította, és megkérdezte:
-Holly, amit a pusztaságnál mondtál nekem, az... az komoly volt?-azért kérdezte meg, mert nem akart tévhitben lenni.
|
Vágta közben ránézett Spartanra.
Puszit nyomott a mén arcára majd galoppozni kezdett. |
Holly után eredt, és élvezve, ahogy a víz a patáit éri, vágtázni kezdett ő is. Gyenge fuvallat borzolta tollait, de nem bánta. Minden olyan csodás volt! |
Spartan és Holly végül lefékezett a parton, és körülnéztek.
-Na, mit szólsz?-kérdezte.-Ez itt az Alkonytenger. Itt sose megy le a nap, és a víz is langyos. |
Mikor Holly a homakra lépett és elérte egy hullám közelebb lépett Spartan-hoz.
-Ez mese szép-mondta.
Majd könnyü vágtába kezdett a parton. |
 - Nem tudom. De van egy érdekes ötletem.
Felszállt a magasba és kiengedte a hangját:
- Utazók vagyunk, békével és jószándékkal jöttünk! A szívünk tiszta, a Fény Birodalmába akarunk jutni! Megengedtetik ez nekünk? - kiáltotta körbefordulva a levegőben.
Semmi sem történt néhány pillanatig, aztán hirtelen fény ragyogott fel, mint egy második nap, majd Glorfindel Niobé mellett állva találta magát, valami egészen új helyen..... |
- Fogalmam sincs.
*Glorfindelre pillantott.*
- Szerinted hol van a bejárat ? |
Tetszett neki ez a hely.
- Tudod, egy dolog azért érdekelne! Hogy lehet, hogy a Sötétség szövetségesei, gonosz lények, a Fény Birodalmában rejtették el a nyomukat? A mágus, aki annyi szörnyűséget tett, hogyhogy képes volt ezt a helyet a céljai eszközévé tenni?....... |
*Jó hosszú út állt mögöttük, míg végül elérték az "Alkonytenger" partját.
Körbenézett, hátha megpillant valami érdekes dolgot, ami a Fény Birodalmának bejárata lehet.* |
 Végre kicsit jobban érezet magát.
A lelke szinte ólomsúlyú volt az utóbbi időben, mert végignézni az emberek elcsábulását és vesztét....nem volt épp szívderítő.... |
[109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Szilaj leszállt a tenger vízmosta, puha homokkal bevont partjára, és bevárta kedvesét.*
- Nem tudom. De van egy érdekes ötletem.
Végre kicsit jobban érezet magát.