|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.22. 21:03 - |
 *Lilina zihálva lefékezett a völgy bejáratán túl, és miközben kicsit kifújta magát, alaposan szemügyre vette az Utolsó Reményt. A táj nem változott, amióta utoljára itt járt, csupán annyi volt a különbség, hogy most teljesen egyedül volt itt... Még Perselus és a három kanca is elhagyta a völgyet. Ezenkívül volt pár kidőlt fa, amik eltakarításra vártak. Lilina egyre könnyebben kezelte új képességeit: egy aprót villant csupán homlokköve, és a Föld azonnal engedelmeskedett neki: a talaj gyengéden körülölelte és magába nyelte a korhadt rönköket.*
-Hmm...kezdetnek végülis nem rossz. -*állapította meg, az eredménnyel elégedetten.*
-Na jó, nézzük, mit kell még itt helyrerakni, mielőtt elkezdeném a védőmágiákat... |
[223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
 - Menjünk innét! - javasolta, miután a szédülése enyhült, és Ködláng újra a valóság talaján állva találta magát.
Megrázta a sörényét, és kissé még bizonytalanul, de elszántan lépkedve elindult előre, a kijárathoz. |
 Az egyik legszebb pillanat volt ez Ízisz életében...de, mint minden pillanat ez is végetér egyszer.Sajnos lassacskán ajkuk szétvállt, de az érzés mélyen szívükbe forrt.Most pedig a kanca tanácstalnul állt Ködláng mellett...It maradnak vagy mennek tovább?..... |
Két szeme hatalmasra tágult a döbbenettől, és hosszú pillanatokig minha állt volna a világ.....
Aztán Ködláng behunyta a szemeit, és átadta magát ennek az új dolognak, aminek a nevét még találgatni se merte. |
| Mosolygott, s még mindig szelíd tekintetet vetett rá.Most ő ment oda a csődörhöz és egyértelmű választ adott.... megcsókolta.... |
Eddig a földre szegezte teintetét, de most lassan-lassan felemelte tekintetét.
- De én túl.....hideg vagyok...túl komoly.....túl furcsa.....Te....tudnál...kedvelni? |
| Ő is megdöbbent.De ez a csók édesebb volt mindennél, és végre felbátordott.Eddig vélt Ködláng érzelmeitől, de mostmár nem....mostmár tudta, hogy nincs mitől tartania.Viszont most a csődör fél.Meg kell nyugtatnia.-Már tudta mi is az a "furcsa érzés", ami szívét marta, s most feloldódott a marás, és simogatássá változott.-Bíztatóan mosolygott:-Örülök, hogy megnyíltunk! |
Ködláng szemei kerekre tágultak a döbbenettől.
Csak nézte, nézte Íziszt, érezte, ahogy elvész a szemében, és lassan felolvadt benne az a sok jeges, kemény gát, amivel oly hosszú ideig védte magát, és amikre már nem volt szükség. Itt nem. Most nem.
Nagyon melege lett, bár nem tudta mitől. Forróság vibrált körülötte, elzsongította a fejét, és Ködláng valóságos kábulattal nézte Íziszt, az egyetlen tiszta pontot ebben a kába világban.
Aztán - sosem tudta megmondani honnan vette a bátorságot - előrelépett, felszámolva a köztük maradt centis távolságot, és megcsókolta a kancát.
Egy pillanattal később pedig határtalan rémülettel hátralépett, és botorkálva elhúzódott eddigi társa közeléből. |
Erre lassan felállt.Megfordult, s olyan szelíd pillantást vetett a csődörre, ahogy még életében nem nézett senkire.Lassan közeldett Ködlánghoz, s olyan közel, hogy csak egy centi választotta el őket, hogy egymásba ne ütközzenek.Ízisz csak akkor állt meg, mikor úgyanilyen-vagy kicsit távolabb- távolágra találkozott szemük.
-Te így pont megfelelsz!-suttogta mosolyogva |
Alaposan megrágta a szájában lévő falatot, ielőtt lenyelte, és azután is hallgatott egy darabig.
De nem folytatta az evést.
Beszélni kezdett:
- Nem....Nincs miért bocsánatot kérned...Nem tettél semmi rosszat, nem bántottál meg. Aggódtál miattam....Köszönöm....Igazából - mélyet sóhajtott - nekem kell elnézést kérnem, amiért furcsa lehetek néha...De én már azt sem tudom mióta éltem magányosan, és különös dolog újra társaságban lenni.....Te kedves vagy, de én nem tudom hogyan kellene viselkednem.....Olyan...különös.....Zavarba ejt, hogy velem vagy! Nem vagyok éppen társas lény.......Rooll ismert, vele könyebb....de Veled....olyan különösen érzem magam... - mondta halkan, komor hangján, a távolba meredve. |
Ő is kiúszott.
-Bocsáss meg...ha valamiben megbántottalak!...Nem állt szándékomban.-mondta szégyenlően.Lefeküdt a füvesebb területre, a vízhez közelebb, mint Ködláng.Úgy tűnt a vizet nézi, de szeme sarkából a csődört leste... |
- Tudom! - morrantotta.
Eltávoldott Ízisztől, és kikecmergett a partra.
Legelni kezdett, csakhogy ne kelljen szólnia, vagy bármi mást csinálnia. |
| -Elmerültél! |
Hatalmasat köpött felérésük után, mert az Ízisz okozta meglepetés hatalmas mennyiségű vizet préselt belé!
Arrébbkapálózott, és végül visszanyerte az egyensúlyát és lélekjelenlétét.
- Mi történt?! - nyerítette harsányan. |
A csobbanást hallva visszanézett!Rémülten nézett a víz alá, s észre vette a csődört!
-Ködláng!Ködláng!!!-kiáltot utána kétségbe esetten!Mintha üvegen úszna, a víz stabilan fenntartotta, annyira idegen volt neki.Nem tudta mi tévő legyen....alákéne bukni, de nincs a víz alatt levegő.....De ekkor a tudat alatija átvette az irányítást, és-noha még nemis csinálta,-automatikusan nagy levegőt vett, s a víz alá bukott.Ködláng alá "úszott", majd feljött a felszínre.... |
Ködláng ide-oda úszott, gyakran Íziszre pillantott, és morfondírozott.
Valami nagyon zavarta! De ez a valami, be kellett ismernie magának, Ízisz közelsége volt. A kanca olyan furcsa érzéseket okozott Ködláng lelkében, amiket nem ismert, és végképp nem tudott kezelni. Ez a különös melegség Ízisz közelében annyira összezavarta örökké hideg, tiszta elméjét!
Tanácstalan volt, és ideges.
Lebukott a víz alá, és engedte lesüllyedni testét. |
| Örült a csődör elismerésének-jobban, mint várta.Utána úszott. Megint elvarázsolta a természet...de valami földön túli boldogság is hatalmába kerítette. A táj most ki teljesedett valamivel....az a furcsa érzés.Úgy érezte, hogy a Ködlánggal való együtt lét olyan boldoggá teszi, mint amilyen még nem volt...igen:ez a furcsa érzés csakis akkor jött rá, haegyütt volt a csődörrel.Nem tudta mi, de azt akarta, hogy örökké tartson..... |
- Gratulálok!Nagyon jól csináltad! Igazán meglepő, hogy milyen gyorsan megtanultad! - mondta elismerően.
Begázolt a vízbe, majd újra úszni kezdett. |
| Úgy tett, ahogy Ködláng mondta.Kinyújtott nyak, föl-le mozgó lábak, s az eredmény....úszott!!!Mint hatalmas uszáj, úgy előtte is megtört a víz...egyrebelyebb úszott, majd lassan megfordult, és visszaúszott a csődörhöz.Mint a nagy ajándékot kapott kisgyerek, úgynézett rá, szemében boldogsággal és hálával. |
Ízisz mellett maradt, ügyelve Rá, és ahol tudta, irányította a mozdulatait.
Elégedetten biccentett, amikor a kanca már meg tudta tartani magát.
- Jól van! Látod, nem nehéz! Most nyúlj ki! Nyújtsd ki a fejed és a nyakad! Azzal kormányzol, a törzseddel is kanyarodhatsz! Mintha sárban küzdenél előre, úgy menj a lábaddal! Eddig meg tudtál maradni! Most ne föl-le mozgasd a lábaid, hanem kicsit előre is! Evezz! Rajta! |
| Amennyire csak tudta megtette, amit Ködláng mondott, de mindig hibázott...De egy idő után bele tanult, és egyhejyben már megtudta tartani magát...nyílván ez is egy hiba volt, mert egy irányba kellett volna haladnia. ....Mindegy, legalább már ezt is tudja.....:) |
[223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Lilina zihálva lefékezett a völgy bejáratán túl, és miközben kicsit kifújta magát, alaposan szemügyre vette az Utolsó Reményt. A táj nem változott, amióta utoljára itt járt, csupán annyi volt a különbség, hogy most teljesen egyedül volt itt... Még Perselus és a három kanca is elhagyta a völgyet. Ezenkívül volt pár kidőlt fa, amik eltakarításra vártak. Lilina egyre könnyebben kezelte új képességeit: egy aprót villant csupán homlokköve, és a Föld azonnal engedelmeskedett neki: a talaj gyengéden körülölelte és magába nyelte a korhadt rönköket.*
- Menjünk innét! - javasolta, miután a szédülése enyhült, és Ködláng újra a valóság talaján állva találta magát.
Az egyik legszebb pillanat volt ez Ízisz életében...de, mint minden pillanat ez is végetér egyszer.Sajnos lassacskán ajkuk szétvállt, de az érzés mélyen szívükbe forrt.Most pedig a kanca tanácstalnul állt Ködláng mellett...It maradnak vagy mennek tovább?.....