|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.14. 13:24 - |
 Megérkezett a nyomok forrásához.
Előtte a hátborzongató Kristály magasodott.
A mágia által teremtett hely sokak számára egy rettenetet jelentő hely volt. A mágia pusztán önnön gyönyörűségére teremtette, és a mai napig rendkívül erős volt a varázs benne. Sugározta.
Valahogy nehéz volt elképzelni, hogy ezt a csalókán üres és mégis életteli helyet is megfertőzte a Sötétség. De a legutóbbi ellenfele nyomai akkor is idevezettek, tehát itt kell továbbkeresnie!
Bár ezt könnyebb volt elhatározni, mint akár csak elkezdeni...
A hegy lábainál mágiazár terült el. Valahányszor valaki elindult felfelé és a Hegy úgy határozott, hogy nem engedi fel, a vándor vagy azt kezdte el tapasztalni, hogy egy bizonyos út megtétele után visszakerült a kiindulópontjára, vagy azt érezte, hogy minden lépés egyre nehezebb lesz és végül feladta, vagy egy mágia megkötötte és haláláig ott kellett állnia, vagy fel sem bírt lépni az ösvényre, ami felfelé vitt. A levegőben pedig a Hegy még nehezebben megközelíthető volt: néha az utazó épp maga előtt látta, aztán hirtelen átkerült a Hegy túloldalára, néha egyszerűen olyan erős lett a szél, hogy a leszállásnak a gondolata sem jöhetett szóba, néha pedig a Hegy ellehetetlenítette magát: egyszerűen nem látszott olyan pont, ahová lehetséges lenne a leszállás.
De azért voltak, akik már felmentek vagy leszálltak rá....
A Mágia, önmagában, furcsa dolog, éppen ezért nem olyan egyszerű egy ilyen helyet uralom alá hajtani...Talán a Sötétség csak feljutott rá, de nem jutott bele...
Akkor pedig Rauconak is van esélye....
Lehajtotta a fejét és mindig csak maga elé nézve, mindig a következő lépésre koncentrálva elindult fel....
És sikerült!!!!
A Hegy határvidéke mögötte volt. Az irdatlan kolosszus még most is hatalmas és valahogy távoli volt (pedig már benne járt), de már érezte, hogy nem lesz baj....Hogy átjutott a próbán....kapun....
|
[84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
Leci meglátta Rauco szenvedését!
-Rauco!
És futni kezdett feléje miközben szárnyát a földön húzta!
-Rauco! |
Rauco dühös volt. Eszméletlenül dühös!
A nyomok egy mágikus hurokba csalták! Nemhogy feljutott volna oda, ahova akart, hanem egyre lejjebb ereszkedett, és mostmár vissza sem bírt jutni! És csak most vette észre!!!!
Végül megállt és toporzékolt tehetetlen haragjában!
Az ösvény körbe-körbe vitte, mindig egy kicsit lejjeb.....ez csapda volt, és most inkább megállt, mielőtt még leterelik a Kristályról! Így legalább kikényszerítheti, hogy valaki csak jöjjön és megpróbáljon megszabdulni tőle! |
| Leci végre megtalálta Raucot!Először csak őt figyelte, de aztán észrevette azt a sok kristályt amitől tátva maradt a szája!Egyhelyben állt, és arra a két percre el is felejtette miért jött annyira elbambult a kristályokon! |
Megérkezett a nyomok forrásához.
Előtte a hátborzongató Kristály magasodott.
A mágia által teremtett hely sokak számára egy rettenetet jelentő hely volt. A mágia pusztán önnön gyönyörűségére teremtette, és a mai napig rendkívül erős volt a varázs benne. Sugározta.
Valahogy nehéz volt elképzelni, hogy ezt a csalókán üres és mégis életteli helyet is megfertőzte a Sötétség. De a legutóbbi ellenfele nyomai akkor is idevezettek, tehát itt kell továbbkeresnie!
Bár ezt könnyebb volt elhatározni, mint akár csak elkezdeni...
A hegy lábainál mágiazár terült el. Valahányszor valaki elindult felfelé és a Hegy úgy határozott, hogy nem engedi fel, a vándor vagy azt kezdte el tapasztalni, hogy egy bizonyos út megtétele után visszakerült a kiindulópontjára, vagy azt érezte, hogy minden lépés egyre nehezebb lesz és végül feladta, vagy egy mágia megkötötte és haláláig ott kellett állnia, vagy fel sem bírt lépni az ösvényre, ami felfelé vitt. A levegőben pedig a Hegy még nehezebben megközelíthető volt: néha az utazó épp maga előtt látta, aztán hirtelen átkerült a Hegy túloldalára, néha egyszerűen olyan erős lett a szél, hogy a leszállásnak a gondolata sem jöhetett szóba, néha pedig a Hegy ellehetetlenítette magát: egyszerűen nem látszott olyan pont, ahová lehetséges lenne a leszállás.
De azért voltak, akik már felmentek vagy leszálltak rá....
A Mágia, önmagában, furcsa dolog, éppen ezért nem olyan egyszerű egy ilyen helyet uralom alá hajtani...Talán a Sötétség csak feljutott rá, de nem jutott bele...
Akkor pedig Rauconak is van esélye....
Lehajtotta a fejét és mindig csak maga elé nézve, mindig a következő lépésre koncentrálva elindult fel....
És sikerült!!!!
A Hegy határvidéke mögötte volt. Az irdatlan kolosszus még most is hatalmas és valahogy távoli volt (pedig már benne járt), de már érezte, hogy nem lesz baj....Hogy átjutott a próbán....kapun....
|
[84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Megérkezett a nyomok forrásához.