|
Témaindító hozzászólás
|
2006.09.23. 20:06 - |
 Lidércfény csak így mérgesen ült és gondolkozott!Végig gondolta egész féléves életét!Csak ült, csak ült és várt.Kezdett unatkozni.Felrepült egy félig kidőlt oszlop tetejére és ott tovább ült!
|
[125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
Elanor először meglepődött, de aztán boldogság öntötte el a szívét... hát tényleg szereti... Mosolyogva visszacsókolt. |
 -Igen!Nagyon régi templom.-mondta hallkan, mert nem akarta a templom csöndjét megtörni.Óvatosan lépkedett, majd szembefordullt szerelmével.
Nem várt egy percet sem, megcsókolta... |
Elanor kecsesen ledobbant a puha földre, és követte párját a hatalmas templomba. Mikor utolérte és beértek, ámulva nézett körül.
-Ez hatalmas! Biztos már régen itt áll... |
| Dream leszállt.Hátranézett, hogy kedvese is jön-e, aztán lassan elindult befelé a templomba. |
Lidércfény nem mozdult a pad alól.Inkább átmászott az összes alatt a leghátsóig.
~Na és most?~
Gondolkozott.Talpai izzani kezdtek és így a fapadlót észrevétlenül ki tudta égetni.
Szerencsére egy kis alagútszerűt talált, de fogalma sem volt hova vezet! |
 'Hm....Mégis tud varázsolni.....Jó....'
Kényelmesen visszarepült a Templom felé, majd leszállt a tető egy épen maradt darabjára, ahonnan a környező terület nagy részét beláthatta.
Összecsukta a szárnyait, lefeküdt, és fejét a Templomhoz vezető út felé fordította. |
| Lidércfény megfordult.Gondolkozott hogy hogyan rázhatná le Faughnt.Egyenlőre nem jutott eszébe semmi.Egész testét lángoltatni kezdte.És így befutott vissza a templomba.Beugrott az egyik pad alá és eloltotta a lángokat. |
Felemelkedett egy meleg légáramlaton, és lassan szállva a szélben követte a csikót.
Mint ahogy korábban sem, most sem kellett közvetlen közel lennie, hogy szemmel tartsa. |
Lidércfény most nem szólt csak megint bevágta a durcit!
Nem akarta felidegesíteni, ezért egy mukkot sem szólt!Csak elindult a templomtól az erdő felé. |
Meglehetősen meglepődött a csikó viselkedésén, majd felhorkant és lezúgott az égből.
A hangra a troll felé kapta a fejét, de több dolgot tenni már nem is maradt ideje: egy hatalmas jégcsap rázuhant föntről a semmiből, és felnyársalta!
A troll eldőlt, majd a Jég szétterült a testén, és apró kristálykákra robbbantotta szét!
Faughn ügyelt rá, hogy a csikóra ne jusson a darabkákból, majd így szólt:
- Ez egy troll volt....A magunkfajta az ellensége. Te nemsokára az ennivalójává szelídültél volna, miután agyonvágott a bunkójával.....A nagyobb lényeket is megenni akarja, de a legfőbb vágya, hogy szolgálja a Sötétséget, és öljön....Minket....Remélem ezt megjegyzed! |
Lidércfény még sosem látott semmilyen sötét lényt!Azt sem tudta eddig hogy mi az!Most ahogy észrevette felkapta a fejét!
-Azta!De tuti a bunkód!-Kiálltotta a trollnak-Kicsit randa vagy és büdi, de tök jók a szerszámaid!Hogy hívnak?
És elindult a troll felé! |
'Hm......egy troll.....' gondolta szinte unottan.
A hatalmas lény megérezte a lent ülő csikó szagát, és most felé ment, egyenesen, törve-zúzva azt, ami az útjába került.
Faughn nem aggódott. Kényelmesen megölhette volna a dögöt akármelyik pillanatban, de most semmi kedve nem volt elébe menni.
'Inkább megvárom, míg kicsit közelebb ér...aztán úgyis azt kapja, amit mindenképp kapna...' nevetett gonoszan az elméje, de az arcán ebből mi sem látszott.
Aztán lenézett a csikóra.
'Hm....meg tudom védeni akkor is, ha közelebb ér a troll....Nem lesz gond...' |
| Lidércfény nem csinált semmit csak ült a fal mellett.Meg se mozdult.Mindenesetre örült hogy nincs itt rajta kívül senki! |
| Könnyedén felszállt, és a magasban körözött a csikó felett. |
| Nem vette észre hogy jönnek utána észárt a templon mögé ügetett és leült a fal mellé! |
| Kényelmesen a csikó után indult. |
lidércfény nm szólt egy szót sem, csak lehuppant a magas hóba, úgy hogy el is tűnt.Aztán elindult a kijárat felé.
-Szia! |
| - Engem se érdekel Te mit akarsz vagy mit gondolsz, de jobb ha elfogadjuk egymást. És azért ütök, mert mint már mondtam, nem dajka vagyok. Szóval nem tűröm, hogy sértegess! A legjobb módja annak, hogy mások által békében és biztonságban tudhasd magad, ha tisztelettel viselkedsz. Legalább minimálisan. És jobb, ha tőlem tudod, hogy a Sötétség olyan szelet küldött volna rád, hogy a húsod fújta volna le a csontjaidról! És még aztán is rab lett volna a lelked. Úgyhogy, mivel azt sejtem, hogy Te ezt a rab- és halál-dolgot nem akarod, maradok. És mivel tudom, hogy nem tudod magad megvédeni, akár el is fogadhatod, hogy maradok. Azt csinálsz, amit akarsz, de hülyeséget ne! A többiek rámbíztak, és már látom, hogy jobb is Neked, ha valaki hozád illő vigyáz rád, ez a harmadik mondandódra a válaszom. - mondta hidegen és szárazon. |
| Lidércfénynek nagyon fájt ez az ütés, de nem nagyon érdekelte.Nem is nézett a lény szemébe, se rá mikor hozzá beszélt.Aztán mikor befejezte, ő szólalt meg.-Először is, nem érdekel hogy mit tudsz és mit nem!Másodszor ha vigyázni jöttél rám miért ütsz!Harmadszor ha nam akarsz itt lenni minek jöttél?Különben is nyugodtan elmehetsz, nekem nincs rád szükségem egyáltalán! |
 Szemei rémítő kék fénnyel felizzottak, és hirtelen a Templomban jeges szélvihar támadt!
Olyan erejű szél vágott a csikóra, mintha egy hatalmas óriás tenyere lenne, majd felkapta és körbe-körbe pörgetve, jégkristályokat, éles hópihéket csapkodva körülötte felemelte!
Felrepült a magasba a csikóval szembe.
Ott megszólalt, de hangja is úgy zúgott, mint a szél!
- Az első jégkristályokkal jöttem a Földre, Te kis bolond! Olyna öreg vagyok, amit fel sem foghatsz! Én nem vagyok dajka, és nem vagyok rabló! Mások kértek rá, hogy ügyeljek rád, mert a felelősség a megtalálásoddal a mi nyakunkba szakadt! Ne merj velem így beszélni!
Ekkor lehuppantotta a csikót egy magas, épen maradt oszlop csúcsára, és lassan lehiggadva elérepült.
- Nem ismerem az életed történetét....Én nem akarom magam rádkényszeríteni, de a Sötétség itt kóborol. Ha meghalsz, a mi lelkünkön száradna, ezért ígértem meg Ködszellemnek, hogy rajtad tartom a szemeim. Nem vagyok az anyád, és nem tudom miért ez a düh benned, de nem is érdekel. Ez a dolgom, hogy megvédjelek. Ennyi. Nem akarok tőled semmi mást, és nem is akarok nekd bármi mást nyújtani, főleg, ha nem is kéred. Nem én tehetek a múltadról, és hiába ordítasz, vagyok, ami vagyok, gyűlölhetsz, de ez van....Nem vagyok tini, és tudhatnád, hogy azzal se feltétlenül jártál volna jól!
Megnyugodott, és visszanyerte nem izzó színét.
- Nem tukmálom magam rád. Nem is kell velem törődnöd, bár megkönnyítenéd a dolgom, ha együttműködnél. A védelmedre vagyok itt, hogy ne koncoljanak fel. Se többet, se mást nem kell várnod tőlem.
Lehuppant a taljara és körülnézett....A Templom padlóját hó borította, a boltíveken jégcsapok függtek mindnefelé......Bizony, nagyon felhúzta magát... |
[125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Lidércfény csak így mérgesen ült és gondolkozott!Végig gondolta egész féléves életét!Csak ült, csak ült és várt.Kezdett unatkozni.Felrepült egy félig kidőlt oszlop tetejére és ott tovább ült!
-Igen!Nagyon régi templom.-mondta hallkan, mert nem akarta a templom csöndjét megtörni.Óvatosan lépkedett, majd szembefordullt szerelmével.
'Hm....Mégis tud varázsolni.....Jó....'
Szemei rémítő kék fénnyel felizzottak, és hirtelen a Templomban jeges szélvihar támadt!