Témaindító hozzászólás
|
2006.07.01. 21:45 - |
Beügetett a tisztás kellős közepére.
- Szerintem szép. És biztosan semmi baj nem érhet minket itt! - mondta Picúrnak. |
[195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
A tündérek lejjebb jöttek Cyrtichez.
Cyrtic ahol járt, minden kis örzőt ismert.A tündérek észrevették az őket figyelő csődört, és gyorsan visszarepültek saját fájukhoz.
Cyrtic Kadmoszra mosolygott, majd közelebb ügetett hozzá.
-Még nem ismernek! |
Kadmosz nagyot nyújtózott, és mély levegőket vett.
Aztán észrevette Cyrtic barátait és megállt. Kíváncsi volt rá milyenek is ezek az apró népek.
Csendben figyelte a kancát és környékét. |
Nem követte a csődört.Ott maradt ahol eddig is állt.
Nézelődött......meg is találta amit keresett...
A kis tündérek, elfek akikről Kadmosznak is mesélt.ía fák örzői.Azok olyan vidámak voltak, hogy Cyrtic lassan kezdte elfelejteni az előbbi szörnyűséget. |
Belépett a tisztásra, és lassan sétálni kezdett a világos foltok felé. |
Némán állt Kadmosz mellett, s közben figyelte a tölgyfákat... |
Próbálta felejteni a látottakat.
Szörnyű dolog, ha ilyesmi történik... |
*Párja mellett haladt.* |
*Finoman elmosolyodott - ami nála igen ritka és jelentőségteljes dolog volt - és biccentett.*
-Akkor indulás! -*nyerítette és könnyed vágtába ugrott. A világért nem mondta volna, de végtelenül boldog és hálás volt, amiért egy kis időt még kedvesével tölthetett, amiért nem kellett még elszakadnia Táncostól.
Nem telt bele sok idő, s hamarosan meg is pillantotta maga előtt az ezüstös tisztást.* |
*Aggódón figyelte párja arcát. Oly' rövid ideje vannak csak együtt, és kedvesének máris mennie kell... Mit nem adott volna érte, hogy még együtt maradhassanak...!*
- Nem csak a Te hibád... - *mondta egész halkan.
Aprót sóhajtott és megrázta sörényét.*
- Szívesen Veled megyek. - *emelte tekintetét párjára.* |
*Elhallgatott, és fülét hegyezve felkapta a fejét. Feszülten figyelt, koncentrált, majd arca elkomorult. Visszafordult párjához és egy gyors csókot lehetl ajkaira.*
-Nagyon sajnálom, édesem, de mennem kell. -*susogta Éji Táncos fülébe.* -Eledhwen hív, nem maradhatok. De... talán jöhetnél velem. Ha jól értettem, Ithildina is ott van. És... -*folytatta.* -...én is örülnék, ha még egy kis ideig magam mellett tudhatnálak. -*hangja komor és zengő volt, ám szeme gyöngéden csillogott.* -Olyan kevés időt töltünk együtt mostanában.... ami persze főleg az én hibám,. tudom jól, de igyekszem jóvá tenni, ahogy tudom. |
Egy pillanatra felkapta fejét,majd szomorú arcal fordult Arilin felé.
- Bocsáss meg - kezdte lassan - De most el kell mennem.Máshol van rám szükség.
Lassan elfordult egy másik irányba.
- Remélem még találkozunk. - mosolygott még rá halványan,apró reménnyel a szemében - Navaer,Arilin!
Majd elvágtatott. |
*Széles mosollyal az arcán hallgatta párja véleményét.*
- Rendben, ez esetben menjünk... - *elgondolkozva tekintett körbe* - a láp felé. Esetleg arra lesz és rábbukkanunk.
*Huncut fény csillant a szemében.*
- Nem is tudom, kitől örökölte mindezt... |
-Neked mihez lenne kedved? -*kérdezte kedvesen.*
-Ha engem kérdezel, szerintem Hajnali Táncos ott lesz, ahol a legnagyobb veszély és a legnagyobb kosz van... Minél nagyobb kalamajkába keveredhet, és minél sárosabb lesz közben, ő annál jobban élvezi. Ilyen hely bőven akad a Birodalomban, úgyhogy ennyi erővel bármerre indulhatunk. Akkor pedig jobb' szeretnék a kedvedben járni. -*mosolygott le párjára.* |
*Bazsajogva hallgatta párját.*
- Egyet értek. - *mondta és aprót biccentett.*
- Merre menjünk? - *kérdezte lágyan Nefadartól.* |
-Hát igen, nem valószínű, hogy ott találnánk. Főleg ha olyan, mint az édesanyja... -*tette hozzá csípkelődve.*
-Na, jól van, gyere, édes, menjünk. -*mondta békítően, majd szeme huncut fénnyel felcsillant.* -Régen voltunk együtt utoljára, sok mindent kell bepótolnunk. És a nagylányt sem árt előkeríteni. |
- Elvileg igen, ott maradt. - *válaszolta.* - De ahogy ismerem... - *folytatta merengve.* |
-Neked bármit! -*vigyorgott kedvesére.*
-Hajnali Táncossal mi van? Ott maradt a Barlangrendszerben? |
- Nem kell aggódnod. Néhánnyal még Én is elbírok... - *biztosította párját és Nefadarhoz bújt.* - Sajnálom, hogy megzavartalak. Remélem elnézed ezt nekem. - *suttogta.* |
-Megértem, de jobb az elővigyázatosság. Az erdőkben még így is bujkálnak sötét teremtmények, ha kevesen is vannak. Attól tartottam, történt Veletek valami... Még a Tanácsot is otthagytam Miattad.* - morogta durcásan, megrovó tekintete azonban enyhült egy kicsit, ahogy újra Táncos mellé léptett és orrát finoman párjáéhoz érintette.*
-Jó, hogy itt vagy, drága. Te is nagyon hiányoztál nekem. -*motyogta, és belemosolygott kedvese sörényébe.* |
- Azt hittem, örülni fogsz nekem. - *motyogta maga elé.*
- Mindeddig együtt és ott voltunk. Végül úgy döntöttünk, eljövök és megkereslek. Tudom, hogy megígértem, ott maradunk, de már annyira hiányoztál! És most, hogy már nem kell tartani a hirtelen támadásoktól... semmi sem tarthatott vissza. |
[195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|