|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.29. 12:39 - |
 Machos előrelépdelt megszilárdult testtel. A fák ártalmatlannak tűntek, de jobb az óvatosság.
Végül odalépett az egyikhez.
Az egész fa világos, vöröses-bíbor volt, a törzse, az ágai, a levelei, de leginkább a virágai!
Rengeteg golyószerű pehely.....Sok-sok bíbor pehely. Machos felkavart némi levegőt, mikor hátrapillantott Ghostra, és ekkor rászakadtak a virágok!
Megriadt és hátraugrott, mert azt hitte bajban van, de nem így volt. Csak ráragadtak a pelyhek, de semmi mást nem csináltak azon kívül, hogy hihetetlenül erős illatot ársztottak....
Machos nem élvezte új, bíbor díszeit és megrázta magát, hátha leszakadnak róla, de ehelyett a többi fa feléhajolt (!) és a következő pillanatban eltűnt egy óriási bíbor pehelykupac alatt!
Átalakult köddé, de hiába!!!! A pelyhek beleragadtak!!! Újra testet öltött, de csak egyre több pehely szakadt rá a légáramlataitól.
- Neeeee! - morogta és rázta, dörzsölte magát.
Az eredmény az lett, hogy a tisztáson mindenütt nyakig ért a pehely és Machos tehetetlenül állt középen....
|
[200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
 -Neked meg arról nincs fogalmad, hogy én milyen erőket uralok.
Ekkor a fák feketévé változtak és a kanca felé fordultak.
-Még a sötétség erejéből is kaptam egyet s mást.szerintem Te velem ne szórakozz.Ha akarom túl sokan lehetünk.Van egy társam aki megjárta a sötétség kímzóeszközeit és a pokol tüzeit és többször meghalt és újraélest.Aztmondta szörnyű volt, pedig többre való csődör mint én.Mostmár ezekből az erőkből kaptam, szerintem te velem ne szórakozz, mert nagyon megbánod! |
 -Rózsaszín kiscsikó!?-szeme megvillant, hangja mélyebb lett. Ahogy haragja felizzott, a fák sustorogni kezdtek, és a csődör felé közeledtek tüskés ágaikkal.-Engem te ne nevezz holmi rózsaszín kiscsikónak! Fogalamd sincs, milyen erőket uralok!-kiáltotta, és a fák megragadták az unikornist.
|
Syrkol egy pillanatra zavarba jött, de nem mutatta.
-Nem érdekel a titokzatosságod!A helyedben nem állnék senki útjába, mert baj lesz.Egyébként meg rózsaszín kiscsikókkal nem tárgyalok!
A szarva izzani kezdett. |
Cska egy hosszút pislantott az idegen kitörésére, majd nyugodtan felé fordult.
-A nevem Sunny! Syrkol vagy igaz?-mosolygott titokzatosan. |
Syrkol vadul vágtatott a fák között.A néha rácsapófákra vadul ráfújtatott...Aztán egyszercsak majdnem felbukott egy idegenben.
-Ki vagy Te és miért állsz az utamba?
Üvöltött rá és közben fújtatott. |
Syrkol vadul vágtatott a fák között.A néha rácsapófákra vadul ráfújtatott...Aztán egyszercsak majdnem felbukott egy idegenben.
-Ki vagy Te és miért állsz az utamba?
Üvöltött rá és közben fújtatott. |
| Nyugodtan lépkedett a bíbor fák között. Őt nem bántották, hiszen nagyon jól ismerték, és alapvetően meg tudta magát kedveltetni a fákkal. Tudta, hogy azok csak olyat támadnak meg, akik határozatlanok velük szemben. Márpedig Sunny nem volt az. |
 Spartan ámulva és némán figyelte, amint a fák lassan kiszáradnak. Nem gondolta volna, hogy Méreg képes ilyenekre.
-Igen, tudok repülni-és néhány szárnycsapással a levegőbe emelkedett, és odaszállt Méreg mellé, és gyorsan utánarepült, mert az unikornis már vágtatni kezdett, és kiértek a bíbor fák tisztásáról.
(reag a vízeséshez) |
 Méreg is meghallotta Spartan hangját így gyors vágtába ugrott és elindult a hang felé!Hirtelen megtorpant Spartan előtt, kicsit meglepődött!Elmosolyodott, hogy nincs semmi baja, de amint Spartan háta mögé pillantott meglátta a dühöngő fákat, amik sorban egymás után csapkodták ágaikat a földhöz, mint egy fúria fűz.
-Gyere ugorj a hátamra!Kapaszkodj!
Amint Spartan a hátára ugrott egy szó nélkül megfordult és vágtázni kezdett, de hirtelen eléjük csapódott be egy ág, így meg kellett állniuk!
-Csapdába kerültünk!Most mit tegyünk?
-Meg van!
Lerakta Spartant.a fulébe susogott:
-Spartan ne izgulj, kitaláltam valamit!
-Fák!-szólt furán a fákhoz-Odaadom ezt a csikót!Csináljatok vele amit akartok!Csak engem engedjetek ki!
A fák utat engedtek Méregnek, s közben lassan közeledtek Spartanhoz.Méreg lassan elindult a kiúton.A fák már csaptak volna le, mikor Méreg hirtelen megforult!Dobbantott, egy mozdulattal, egy fura fehér köd a levegőbe röpítette a csikót!
, s helyére egy zöld színű folyadék tört elő, amibe a fák belecsapta, rájuk ragadt és akaratlanul szívták fel a mérget, amitől pillanatok alatt száradtak ki!
-Spartan!Ugye tudsz repülni?Ha igen akkor gyere le mellém és futás!Ha nem akkor várj egy picit!Lehozlak!
Méreg immár nyigodtan várt a válaszra! |
Spartan itt, a bíbor fák tisztásán kötött ki, és ámulva nézte, hogy a fák bíborszínűek. De nem nézte sokáig-a kiutat kereste. Félt, mert eltévedt, anyja után kiáltott. Aztán meghallotta Méreget, amit a nevét kiáltja. Kicsit megnyugodott. Ha Méreg itt van, bajom már nem eshet-gondolta, és elindult a hang irányába. Amint sietősen ügetett, az egyik fa mintha suttogott volna.
-á, biztos csak képzelődőm-mondta Spartan, de mikor újra hallotta a susogást, már nem volt olyan biztos magában. Ekkor az egyik fa megnyikordult.
-Segítség!-kiáltotta Spartan és eszeveszett vágtába kezdett Méreg hangjának irányába. Remélte, hogy megtaláljha. Nagyon megijedt attól a fától... |
Méreg hihetetlen gyorsasággal vágtázott be a fák közé!Őt "ismerték" a fák, tehát ő valamennyire biztonságban volt, ugyanis errefelé még a sötétségtől nem kellett tartani!
-Spartan!Spartan!Hol vagy?-Kiálltotta!Őszintén remélte, hogy Spartan még véletlenül sem került ide! |
 Hatalom csak bólintott és evett tovább. |
 Észrevette, hogy épp nem alkalmas az idő az idegen számára, így azt mondta-Nos,...akkor mi nem akarjuk tovább zavarni.Sok szerencsét!Ne tévedjen össze sötét lényekkel.-Homály is meghajolt és már el is tűntek a fák közt. |
| Végigfuttatta tekintetét a két lényen, és bólintott párat. |
 -Egy barátunk is őzi e helyet, de ő most éppen nem szolgálatra kész.Én a fellegben és az égben kutatom a Sötétséget, Szenvedély pedig a viharokat vizsgálja.-bökött a halgatag csődörre. |
| - Őrködöm, hogy a Sötétség ne törjön be ide. - mondta őszintén, majd visszatért a pelyhekhez. |
| -Mi járatban erre? |
Hatalom felnézett a szügyig érő pehelyből, és udvariasan köszönt ő is:
- Üdv! |
Homály bebaktatott a fák közé.Nem várt társaságot, de nem bánkódott.Nem nagyon akarta viszont megzavarni az unikornist, de nem akart suttyomban elballagni, ezért halkan köszönt neki, közben megérkezett Szenvedély is
-Üdvözlöm, remélem nem zavarom....
Szenvedély is biccentett üdvözlés képpen. |
Hatalom a bíborfák tisztásán időzött. Igazából komoly feladatot látott el: őrködött. A Varázserdő minden szeglete telítve volt szabad varázserővel, ha ezt a Sötétség megszerzi magának, az hatalmas veszélyt jelentett volna, pedig bajból már így is volt elég.
Hatalom tehát őrködött, ölt, és most éppen pihent.
A bíborfák trükkjét kihasználva beterítette a tisztást pelyhekkel, és most csemegézett.
Nagyon éhes volt és rettentően fáradt..... |
[200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Machos előrelépdelt megszilárdult testtel. A fák ártalmatlannak tűntek, de jobb az óvatosság.
-Neked meg arról nincs fogalmad, hogy én milyen erőket uralok.
-Rózsaszín kiscsikó!?-szeme megvillant, hangja mélyebb lett. Ahogy haragja felizzott, a fák sustorogni kezdtek, és a csődör felé közeledtek tüskés ágaikkal.-Engem te ne nevezz holmi rózsaszín kiscsikónak! Fogalamd sincs, milyen erőket uralok!-kiáltotta, és a fák megragadták az unikornist.
Spartan ámulva és némán figyelte, amint a fák lassan kiszáradnak. Nem gondolta volna, hogy Méreg képes ilyenekre.
Méreg is meghallotta Spartan hangját így gyors vágtába ugrott és elindult a hang felé!Hirtelen megtorpant Spartan előtt, kicsit meglepődött!Elmosolyodott, hogy nincs semmi baja, de amint Spartan háta mögé pillantott meglátta a dühöngő fákat, amik sorban egymás után csapkodták ágaikat a földhöz, mint egy fúria fűz.
Hatalom csak bólintott és evett tovább.
Észrevette, hogy épp nem alkalmas az idő az idegen számára, így azt mondta-Nos,...akkor mi nem akarjuk tovább zavarni.Sok szerencsét!Ne tévedjen össze sötét lényekkel.-Homály is meghajolt és már el is tűntek a fák közt.
-Egy barátunk is őzi e helyet, de ő most éppen nem szolgálatra kész.Én a fellegben és az égben kutatom a Sötétséget, Szenvedély pedig a viharokat vizsgálja.-bökött a halgatag csődörre.