Témaindító hozzászólás
|
2006.09.30. 15:12 - |
*Míryel épp a kis ivóhelynél oltotta szomján. Hosszú út állt mögötte, és igencsak elfáradt, így nagyon megörült a hűs víznek. A Szavannán átkelni bizony merész feladat, Míryel viszont vállalta.* |
[99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
Mithrandirra nézett és ő is elmosolyodott."Drága Mith...Te tolvaj!....Elraboltat a szívem, és azt hiszem soha nem apom vissza" |
Ő is elmosolyodott, és elnézte Angelt a vízben.
'Egy igazi sellő! Elcsavarta a fejem....' gondolta egyre szélesebb vigyorral. |
-Azta!-képedt el Angel a fűóceánon!
-Hehe!Nagy idő ezt mind lelegelni!-viccelődött, majd követte párját.Nagyokat kortyolt vízből, mivel itt, -kilépve a fű hűvöséből-melegebb volt.Belegázolt a vízbe, ami nagyon jól esett neki.Belemártotta szárnyát, hogy a fogócskában rajta maradt port lemossa. |
Mithrandir ledobbant a kis tavacska partjára.
Mindig meglepte mekkora itt a fű! Most is lényegesen magasabb volt nála!
Kicsit csodálta a zöld falat körben, aztán odament a hihetetlenül tiszta vízhez, ami néhány fa árnyékát élvezte.
Lehajolt, és inni kezdett. |
Lyan ugyanolyan vágtában követte... |
*Míryel elmosolyodott.*
-Akkor hát... induljunk! -*mondta kedvesen, és könnyed vágtába ugrott.
Hamarosan már előttük magasodtak a Havas Hegyek... |
-Hát persze, hogy elkísérlek!Mondom, hogy bármiben szívesen segítek!Sok időm van, ha csak nem hívnak a többiek, hogy nekik segítsek!
Megállt és segítőkészen várta Míryel parancsait! |
-Oh, azt megköszönném. Akkor talán nem kéne megtenni ezt a hosszú utat. Nos, talán te is tudnál segíteni... Van egy társam... Frehar... nemrég megszállta őt egy gonosz hatalom. Egy eriszi lénynek sikerült kiűznie belőle, és Frehar egy időre jobban lett, de most megint nagyon rosszul van... Egy bizonyos növényre lenne szüksége, ami a Havas Hegyekben nő, és engem küldtek érte... De szükségem lett volna valakire, aki elkísér... Veszélyes az utazás a hegyekben... Főleg ezekben az időkben... Meteor volt az egyetlen szabad, erős legendi, aki elkísérhetett volna...
-De... -pillantott félénken Lyanra. -..hogyha neked nincs más dolgod... és ha van kedved... esetleg elkísérhenél. |
Lyan kényelmesen ügetett mellette.
-Megkérdezhetem...tulajdonképpen miért keresed Meteort?Segítségért mész, mert, ha valami gond van, én is szívesen segítek! |
-Induljunk! -bólintott Míryel, és könnyed ügetésbe eredt. Hosszú, selymes farka hófehér fátyolként lengett mögötte, és sörénye is meg-meglibbent az ügetés ritmusára. |
-Örülök!Ez megtisztelő!
Átment Míryel másik oldalára!
-Hát akkor? |
-Oh, hát hogyne! Nagyon örülnék a társaságnak. Egyedül nagyon hálátlan feladat átszelni a szavannát... -*motyogta Míryel.*
-Örülnék, ha velem tartanál! -*mosolyodott el végül.* |
-Hát én csak meglátogattam a kis ivóhelyet!Nincs semmi dolgom!De ha már itt van egy ilyen szép hölgy akkor... őőő...megkérdezhetem, hogy veled tarthatok? |
-Köszönöm! -*pirult el kissé Míryel a csődör bókjára.* -Nos, az ügyem végülis nem tidok. Tudod, Lyan, szavanna szívében él az egyik társunk, Meteor. Érte megyek.
-Hát te? -*nézett kérdőn a barna unicornisra.* -Te mit keresel errefelé? |
-Míryel!Szép név!Én is örvendek!Mi járatban erre felé? |
*Míryel felkapta a fejét, hosszú, hófehér sörénye meglibbent a nyakán... Kíváncsian pillantott oldalra és szemügyre vette az érkezőt.*
-Üdv! A nevem Míryel! Nagyon örvendek, Lyan! -felelte udvariasan a csődörnek. |
*Míryel felkapta a fejét, hosszú, hófehér sörénye meglibbent a nyakán... Kíváncsian pillantott oldalra és szemügyre vette az érkezőt.*
-Üdv! A nevem Míryiel! Nagyon örvendek, Lyan! -felelte udvariasan a csődörnek. |
Lyan is a kis ivóhelyhez tartott.Mikor odaért örült a társaságnak!
-Üdvözlöm!Lyan vagyok!Önben kit tisztelhetek? |
*Míryel épp a kis ivóhelynél oltotta szomján. Hosszú út állt mögötte, és igencsak elfáradt, így nagyon megörült a hűs víznek. A Szavannán átkelni bizony merész feladat, Míryel viszont vállalta.* |
[99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|