|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.22. 16:14 - |
* Ew megérkezett Khorall után a szavannába. Számára ismeretlen hely volt ez, de mégis, mintha járt volna itt. *
|
[144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
 Látta párja hirtelen fékezését, és merev tartását. Aggodalommal eltelve rohant egyre gyorsabban, és valósággal elöntötte a rémület, ahogy meghallotta a furcsa zajokat!
- Angel! Angel, repülj onnan! Használd a Fényed! Angel! |
 Szinte szárnyalt a földön!Párja elmaradt kicsit mögötte, aminek örült (a játék szempntjából).A nagy boldogságból azonban hamarosan kilépett, s helyette rémület fogta el.Hirtelen megtorpant, s a födre meredt....Aki távol volt, csak sziszegést és csörgést hallott..... |
Nevetve futott utána.
Annyira gyerekesek voltak, és Mithrandir most mégis olyan boldog volt! |
| Ettől fülig ért a szája.Cikázva futott, nem is nézett hátra, csak futott a pusztaságnak! |
Felnevetett, és Angel után iramodott.
- Ó, Te csalfa angyal! |
Csak erre várt!Furfangos mosoly kerekedett száján, Hirtelen Mithrandirhoz fordult szárnya hegyével megbökte:-Megvagy!Elfutott pár méterre.
-Megbocsátok!
Hogy csel volt-e, hogy sértődötten elment, azt maga se tudta.Két érzés keringett benne, amikor kiderült, hogy párja csak blöffölt:a vissza vágás, és a sértődöttség.Amikor ellépett tőle pedig már akkor megbocsátott neki, az utána való durcaság meg már a cselhez tartozott.... |
Felkelt ős is egy ély sóhajtás után, és Angelhez lépett.
- Kérlek, ne haragudj rám! Olyan rossz érzés! De csak megérthető az örömöm, nem? Élek és Veled lehetek! A Sötétségnek vége! Mindörökre! Valóban! |
-Ez nem Vicces!-komorodott el.-Azt hittem valami bajod van!
Kibontotta magát a szárnyakból, s sértődötten arrébb ment.... |
Egy hatalmas szürke villanás volt csak, ahogy két szárnyával elkapta és magára rántotta Angelt!
- Hehehe....megvagy! - suttogta Neki, és megcsókolta. |
| -Öhm...Mith!....Mith!Mithrandir nem vicces!-kiáltotta, s odaügetett hozzá....Kétségbeesetten szólongatta. |
| Némán és mozdulatlanul feküdt úgy, hogy eldőlt...... |
| -Haha, többször nem csapsz be! |
Felkacagott.
- Megvagyok! - kiáltotta, azzal felnyögött, és az oldalára dőlt.
Teljesen mozdulatlanul nyúlt el a porban. |
| Eljött az idő!Rávetette magát párjára-persze csak finoman megcsókolta, majd elugrott tőle és vidám gúnyossággal kiáltotta:-Megvagy!!!! |
| Lehajolt, és lecsüngő sörényszálai közül pillantott-mosolygott fel kíváncsian és kajánkodva Angelre. |
| Huncut mosolya csak szája sarkán látszott, de alig-alig.Pár méternyire megáált párjátój-ismét várt..... |
| Kihúzta magát, és mosolyogva állt egy helyben. |
Nem volt épp a türelem híve, de sokáig bírta.Miután látta, hogy Mith is csak állt, úgy gondolta elég ebből a várakozásból, még azt hisz valaki, hogy összevesztek-márpedig az soha nem fordulhat elő!
Kihúzta magát és szép lassan megindult a csődör felé..... |
| Mithrandir is megállt, kissé távolabb, és arcán mosollyal, szemében pajkos csillogással, ő is várt. |
| Elpróbálta kapni, de párja fürge volt és fáradhatatlan!Megállt, és várt.Ha lankad kedvese figyelme lecsap ár!:) |
[144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Látta párja hirtelen fékezését, és merev tartását. Aggodalommal eltelve rohant egyre gyorsabban, és valósággal elöntötte a rémület, ahogy meghallotta a furcsa zajokat!
Szinte szárnyalt a földön!Párja elmaradt kicsit mögötte, aminek örült (a játék szempntjából).A nagy boldogságból azonban hamarosan kilépett, s helyette rémület fogta el.Hirtelen megtorpant, s a födre meredt....Aki távol volt, csak sziszegést és csörgést hallott.....