|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.05. 21:27 - |
 *Büszkeüstök vidáman sétálgatott az esőerdő mellett. Gondolt egyet, és bevetette magát a sűrűjébe.
Az ösvényen haladva rácsodálkozott minden egyes ismeretlen növényre. Alaposan szemügyre vette, aztán ment tovább.
Messziről sok ismeretlen állatot is látott. A közelébe viszont egyik sem engedte. Így amikor megpillantott egy állatot, akkor gyorsan megállt, lelapult és úgy figyelte a kiszemeltet. Amikor meg tovatűnt, felállt, és folytatta útját az ösvényen.
Egészen addig sétált boldogan, amíg furcsa zajokat nem hallott. Megtorpant, és körbenézett. Sehol sem látott semmit, de a zaj egyre hangosabb lett, és egyre sűrűbben lehetett hallani.* |
[336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
 -Nem, de elég rosszat kaptam a sorstól!Miért kérded?-kérdezte, lehetőleg nem bántón, sem közvetlenül Calindort.
|
Mosolygott.
- Calindor, ez rád is igaz, nemde?
 Biccentett.
- Igaz! Én mindig valahogy...elkerültem másokat - mondta csendesen.
- Talán Téged bántottak? - nézett kérdőn fajtársára. |
| -Csupán látni akartam egy fajtám bélit!régóta nem tartottam kapcsolatot más farkasokkal! |
- Ugye tudod, hogy nem könnyű itt rádakadni? Azt hittem...már valamit rosszul értettem! Nem könnyű vidék ez! - mormogta sértődöttséget tettetve, Kihívás pedig nagyot bólintott.
Bűnbánóan mosolygott.
- Sajnálom! De az a fő, hogy összetalálkoztunk nemde? Nekem, az éj lényének, ez a hely hatalmas, vad erdő, ahol remekül tudok közlekedni....
Szemügyre vette a vörös csődört Lilia mögött, nyugodtan belenézett a szemébe is.
 Kihívás már dühösen tiltakozni akart, sőt támadni, amikor valami csak megfogta a lény szemében.....Rokonlelket látott a kék mélyben....A nyugalom pedig szánalmas, kcisinyes, csikós viselkedésnek láttatta vele óvatosságát.
Elkapta fejét, és szótlanul elfordult.
Az elképedt Liliára mosolygott, majd a másik farkashoz fordult.
- Te nem eriszi vagy....Mégis, minek köszönhetem akkor, hogy beküzdötted magad ide, az esőerdőbe? |
| -Részemről a szerencse!-hajtott fejet a nemes szavú farkas előtt.Boldog volt, hogy végre találkozhat egy farkassal. |
- De tudom, hogy itt kell lennie! - toppantott.
- Engem kerestek? - csendült egy nyugodt, dallamos hang mögötük, és Calindor előlépett a sűrűből.
- Üdv!
Kihívás már pördült is felé, de Lilia elé kanyarodott, és a lényben amúgy is volt valami.....különös....
A vörös mén gyanakvón, de mozdulatlanul nézte.
- Üdv! - mondta őszinte örömmel, hisz már megszokta, hogy Kihívásnál mindig ugrania kell.
- Be szeretnék mutatni Neked valakit! Ő itt Azúr Szikra! Azúr Szikra, ez a farkas itt Calindor!
- Öröm megismerkedni - hajtott fejet a hímnek, még mindig nemes, csengő hangján, valódi kedvességgel! Nem csupán üresen beszélt! |
| -Az esőerdő hatalmas!Bárhol lehet! |
Míg Kihívás kezdett felbőszülni a kényelmetlenségeken, Lilia nagyon jól érezte magát, mert bár meleg volt, a pára őt felüdítette!
Lelkesen nézelődött, közben kutatva elméjével.
- Nem értem....Itt kell lennie! |
| A csodalovakhoz képest kis termete és fekete színe miatt, alig látszott az aljnövényzetben.Maga is megvívta külön harcát a növényekkel!Fáradhatatlanul kúszott a meleg, párás helyen, ügyelve rá, hogy nesztelenül lépkedjen ebben a dzsumbojban! |
Óvatosan ügetett a göcsörtös indák és gyökerek közt, miközben élesen figyelt a fák közé.
Tempósan, sokkal kockázatosabban mozgott Lilia mögött, de feltett szándéka volt megvédeni a kancát bármiféle rémtől.
Sokkal jobban örült volna, ha ő megy elöl! |
 - Mehetünk az erdőbe. Van egy szép, békés része. |
 -Nem is tudom. lehet hogy tényleg el kéne |
| - Elmehetünk innét..... |
| -Én is nagyon remélem- jegyezte meg |
Arra szimatolt.
- Remélem semmi...Az erdőben nagyon sokminden megfordult régen....de ma már béke van. Azt mondják..... |
| Az erdő felől. |
Felkapta a fejét, és ide-oda billegette füleit, közben nagyokat szippantott a levegőből.
- Nem tudom. Merről hallottad? |
| Ekkor Primula furcsa zörejre lett figyelmes. Ijedten abbahagyta a legelést.-Mi ez?-kérdezte Napangyaltól, gondolván, ő tudja a választ! |
| Elfojtott egy fintort és egy mosolyt, és vállatvonva evett tovább. |
| -Nah látod mégis éhes vagy.-mosolygott és ő is legelészni kezdett |
[336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Büszkeüstök vidáman sétálgatott az esőerdő mellett. Gondolt egyet, és bevetette magát a sűrűjébe.
-Nem, de elég rosszat kaptam a sorstól!Miért kérded?-kérdezte, lehetőleg nem bántón, sem közvetlenül Calindort.
Biccentett.
Kihívás már dühösen tiltakozni akart, sőt támadni, amikor valami csak megfogta a lény szemében.....Rokonlelket látott a kék mélyben....A nyugalom pedig szánalmas, kcisinyes, csikós viselkedésnek láttatta vele óvatosságát.
- Mehetünk az erdőbe. Van egy szép, békés része.
-Nem is tudom. lehet hogy tényleg el kéne