|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.10. 22:44 - |
 Lionelf felvette egyik kedvenc alakját és hatalmas méretű cápaként úszkált a mezőkön. Aztán hirtelen medúza lett, majd tengericsikó.
Aztán hirtelen hal, majd delfin.
Végül egyszarvú lett.
'Hehehe. Szeretem a képességem. Remek torna, remek próba, remek szórakozás. Remek, remek, remek!'
Könnyedén ide-oda suhant a víz alatt, mint valami kísértet. Mint valami történelmi faliszőnyegről leépett, sovány kísértet....
Könnyedén játszadozott a vízzel, a kevés fénnyel, a többi élőlénnyel.
És jól érezte magát.
Nem akart Leolanra gondolni, akit oly kétségbeesetten vitt a remélt gyógyulásba. Tudta jól, hogy Draugherit meggyógyította, de azt is tudta, hogy a gyönyörű kanca hosszú ideig kell majd bújkáljon és gyógyuljon.
'Sokba került az a csata. Megérte....De sokba került...' merengett.
Sosem vallotta be senkinek, hogy szereti Leolant. Magának igen, mert a bölcselő nem hazudhat magának. Bárki másnak igen, de magának nem.
És sosem mondta el a kancának sem. Sosem mutatta ki, kiválóan hazudott a szemébe, ha tehette elkerülte....De az érzelmei akkor sem változtak.....És amikor ott látta félholtan...Tudta jól, hogyha a kanca halott lett volna, ő örömmel lépett volna utána.... De élt. És így Lionelf is....
'Az a lényeg, hogy egy szép napon elfeledhetem.... És hogy Ő boldog.....' úszkált tovább. |
[127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
Rauros a nagy kavarodásban megint Mindy mellett találta magát.
Ígyhát kapva kapott az alkalmon, és megcsókolta:)
Morannon csak mosolygott, de közben elfelejtette, hogy ki is a fogó... |
 Mindy csak mosolygott az eseményeken. |
Nagyot nézett, mikor Osirine megfogta, de aztán felébredt, és Korall-király után nézett.
'Hé! Hová tűnt?' gondolta, amikor meghallotta a halk nevetést.
Elvigyorodott, és oda úszott. Gyorsan benézett a hínár mögé, és megérintette Korall-királyt.
-Megvagy!-kiáltott fel diadalmasan, és nevetve a másik irányba száguldott. |
 Nevetgélve kuksolt egy hínár csomó mögül... |
 Osirine Rauros után eredt és megérintette majd teljes tempóval tovább uszott. |
Morannon is mosolygott, és a csapat után eredt.
Kis idő múlva megfogta Osirine-t, aki addig nagyon csendbe volt.
-Megvagy!-nevetett, és elszáguldott.
Rauros, mivel kicsit távolabb voltak az üldözőtől, Mindy-hez úszott, és egy futó puszit adott neki. |
| Mindy rámosolygott Morannonra és ő is elszáguldott. |
| -Nos, akkor...te vagy a fogó!-bökte meg Morannont, és elszáguldott. |
| -Hát milyen kérdés ez?Persze, hogy beállok!-Mosolygott és újra megpuszilta Raurost! |
Rauros és Morannon is nevetett.
 -Nos, ez nem kizárt...-mondta Morannon mosolyogva.
-Épp fogócskázni készültünk, mikor mejöttél.-mondta Mindy-nek.-Beszállsz?-kérdezte tőle. |
Ők is ostobán érezték magukat, hisz ők se figyeltek nagyon.Felnevettek a páros reagálásaira.
-Hát, hiába Mindy!Túl jó rejtő színed van! |
Mindy elnevette magát.
-Jól van, semmi baj!Végülis most itt vagyok!-mondta és adott egy puszit Raurosnak. |
-Ott hagytunk? Jesszus!-csapott a fejére.-Én azt hittem, végig itt voltál...ostoba vagyok, mi?-rázta fejét.
-Üdv!-köszönt Mindy-nek.-Én Morannon vagyok.-aztán hátba csapta Raurost.
-Na!-kiáltott fel.-Ezt miért kaptam?
-Te mondtad, hogy ostoba vagy, én ezzel jeleztem egyetértésemet!-mondta, és rákacsintott Mindy-re, jelezve, hogy elnyerte méltó büntetését.
|
Mindy most érkezett meg.
-Nah!Jól ott hagytatok!-mondta, de aztán észrevette az idegent-Üdv!Mindy vagyok! |
Rauros felderült az ötletre, aztán megértően bólintott Narválnak.
-Rendben. Felőlem játszhatunk!-mondta aztán.
-Mint a régi szép időkben?-mosolygott. Rauros rávigyorgott.
-Én is benne vagyok!-mondta Morannon. |
Megint elmosolyod tak két jóbaráton.
-Nos talán..-it félbe szakadt...a hasa cseppet megfájdult..-játszhatnánk fogócskát...De azt hiszem én csak nézlek titeket, most nincs kedvem hozzá... |
Rauros és Morannon is mosolygott. Rauros végül megtörte a csendet.
-Na, akkor most csak vigyorgunk egymásra, vagy csinálunk mást is?-kérdezte.
Morannon a fejét csóválta.
-Semmit se változtál.-mosolygott barátjára.
-De te sem!-vágott vissza Rauros,mire mindketten elnevették magukat. |
| Ő is msolygott. |
| Mosolyogtak.-Részünkről a szerencse!Én Narvál vagyok, ő pedig Korall-király- mutatott párjára. |
| -Hello!-köszönt Osirine. |
[127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Lionelf felvette egyik kedvenc alakját és hatalmas méretű cápaként úszkált a mezőkön. Aztán hirtelen medúza lett, majd tengericsikó. 
Mindy csak mosolygott az eseményeken.
Nevetgélve kuksolt egy hínár csomó mögül...
Osirine Rauros után eredt és megérintette majd teljes tempóval tovább uszott.
tak két jóbaráton.