|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.04. 16:14 - |
| Maszat indult utána!Nagyon jól érezte magát, főleg Szkártó társaságában!-Oké akkor nem adok előnyt!De megfoglak!-Maszat ugrándozott, mint egy kiscsikó, oda-vissza!És azért, mert ilyen kis bolond volt, megbotlott egy kőben és egy nagyon nagyot esett!Nagyon fájt a lába! |
[323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
 - No az előző legyen érvénytelen -
Khorall, miután a két lény elment, összeroskadt, s mély álmokba fúrta magát. Lehet, Hogy a mágia hatása alatt állt, nagyon sokáig volt ájult állapotban. Majd e percekben szeme kinyílt, s nagynehezen feltápászkodott. |
- Keselyüstök -Biccentett, aztán az ismeretlenhez fordult.
- Restellem, hogy így kell megismerkednünk. Khorall vagyok. |
 Nem tudott gyógyítani sem segíteni így széttárta szárnyát felemelkedett.Egy két szárnycsapásután lereszkedett a kanca mellé. |
 Khorall nem felelt, így a kanca értetlenül elfordult tőle.
- Menjünk innen - mormogta halkan, azzal választ sem várva elindult a mező bokrai felé. |
| A sérült Pegazusra nézett.Lassan elindult Keselyüstök után. |
 Vyare gyorsan repült.Lejebb ereszkedett és befékezett.Megállt.Gyorsan leszakított pár szép virágot és szájával összefogta.Újra a magsba ledült és gyorsan repült az örök tél birodalmába. |
 Kiraz csak bámult és odabújt Kohelein mellé.Nem ismerte a másik pegazust,főleg döcögve. |
- Semmi baj - felelte nyugodt mosollyal a pegazus ménnek, mikor hirtelen feltűnt mellettük egy másik pegazus. Ismerős volt....
- Khorall! - kiáltotta.
- Hogy kerültél te ide? |
Lezuhant. Pár napja ő is eszméletlenül hever a földön, mint öccse, de Ew már fel tudott jönni a tó mélyéről. Khorall Lassan tápászkodott fel, s érezte, hogy két törése is van:
Egy a szárnyában, egy pedig a jobb melső lábában. Nagy nehezen elindult mégis az erdő felé. |
| -Elnézést amiért ilyen hirtelen bukkantam fel!-mondta. |
Egy pillanatra horkantott, majd legyőzve a meglepetésből fakadt idegességét biccentett az érkezőnek.
- Keselyüstök a nevem. |
A kancát nagyon meglepte a lény.
-A nevem Kiraz.-mondta és meghajolt. |
A felhők fölött szárnyalt mikor észre vette a két lényt.Hirtelen becsukta a szárnyát és zuhanni kezdett.Pár méterrel a föld fölött kitárta szárnyát és végül ledobbantott a földre.
-Üdv!-mondta és mélyen meghajtotta a fejét.
-A nevem Kohelein!A ti személyetekben kit tisztelhetek meg? |
| - Már túl vagyok rajta. Semmiség! Keselyüstök vagyok - hajtott fejet. |
| -Nemgond.Mindenkivel előfordulnak ilyenek.Nem kell szégyelni.Ordítsd ki magadat nyugodtan,ha úgy jobban esik. |
Felkapta a fejét, és kicsit csodálkozva, kicsit szégyenkezve gyorsan elmosolyodott:
- Üdv! Elnézést....valaki feldühített.... |
Kiraz ügetve érkezett erre a helyre,mikor meghallotta a bosszankodó csődört.Odalépdelt hozzá és megszólította.
-Üdv! |
Mérgesen fújtatott, és nagy dobbanásokkal ügetett át mezőn. Szinte toporzékolt a sörényét rázva!
- Rossz álom! Méghogy rossz álom! "Gondold azt, hogy rossz álom!" Micsoda ostoba, gonosz, ocsmány....őrült!!!!! Őrület a Birodalom ma már!!! - mormolta magában, néha kiabálva a haragtól. |
 Rémülten felsikoltott, ahogy mágia robbant körülötte, de nem akart még nagyobb bajba keveredni a rejtélyes unikornissal, így nem kezdett tombolni. Várni kellett.... |
*Nautilusz bólintott. Közvetlenül a kanca mellé lépett és behunyta a szemét. Egy ideig csendben állt, csak késöbb szólalt meg.*
- Kezdheted is törni a fejedet, hogy mit mondanál neki elsőre, amikor meglátnád, már ha tudsz az utazás közben gondolkodni. Elsőre biztosan furcsa érzés lesz.
*Alighogy kimondta az utolsó szót, a talaj eltűnt a lábuk alól és irdatlan sebességben hasították a szelet egy névtelen helyen. Nautilusz a koncentrálásban szorosan összecsukta szemeit, pedig rendszerint szeretett nézelődni a mindig szürke helyen.* |
[323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
- No az előző legyen érvénytelen -
Nem tudott gyógyítani sem segíteni így széttárta szárnyát felemelkedett.Egy két szárnycsapásután lereszkedett a kanca mellé.
Khorall nem felelt, így a kanca értetlenül elfordult tőle.
Vyare gyorsan repült.Lejebb ereszkedett és befékezett.Megállt.Gyorsan leszakított pár szép virágot és szájával összefogta.Újra a magsba ledült és gyorsan repült az örök tél birodalmába.
Kiraz csak bámult és odabújt Kohelein mellé.Nem ismerte a másik pegazust,főleg döcögve.
Rémülten felsikoltott, ahogy mágia robbant körülötte, de nem akart még nagyobb bajba keveredni a rejtélyes unikornissal, így nem kezdett tombolni. Várni kellett....