|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.03. 17:40 - |
 *Lúthien kiügetett a fák közül, és végre kiért a nyílt partra. Könnyedén beleügetett a tengerbe, és a part mentén, a sekély vízben lépkedve várta Fényvihart. Patájával ráérősen kapálta a vizet, és mind a partot, mind saját magát alaposan lefröcskölte.* |
[326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
*Tisztes távolból nézegették a korallokat.
Kis idő elteltével Üstökös jelzett Leolannak, hogy ami Őt illeti, vissza felmegy a vízfelszínre.* |
 Ámulva csodálta a gyönyörű vidéket! Egy egész kis külön világ létezett itt lenn! Nevetett, már amennyire itt lehetett.
|
*Üstökösnek sem kellett több!
Amint párja szárnytávolságon belülre ért, megfogta és lehúzta magával a víz alá. Rövid tempózás után egy kisebb vízalatti korallcsoportosulást pillantottak meg, a legkülönfélébb színekkel és alakzatokkal.* |
Felnevetett.
- Miért ne!
Felszállt, és hosszú leszállás után, hattyúmódra felfodrozva a vizet csobbant be Üstökös elé.
|
*Kivételesen úgy döntött, szokásától eltérően ugrik egy fejest.
Berepült, ahol elég mélynek tudta a tengert és egyszerűen összecsukta szárnyait. Rövid zuhanás után hullámok csaptak össze a feje fölött és merült el.
Néhány perces vízalatti szemlélődés után áttörte a vízfelszínt és teleszívta tüdejét friss levegővel.*
- Csatlakozol? - *kérdezte Leolan felé fordulva.* |
Leolan leszállt, és kinyújtózott. Nem is tudta mit szeretne előbb élvezni: a vizet, a napot vagy a párját..... |
 - Milyen igazad van! Legközelebbre megjegyzem - mosolygott az ötletes lényre.
Közben a többiek megváltoztatták az alakzatot, és most legyezőszerűen szétterülve repültek a sötét dolog felé a vízen. Hamar kiderült, hogy nem vihar, aminek a maga részéről Kyara őszintén örült. Elegen voltak, hogy eloszlassanak egy nagyobb orkánt is akár, de ha kimerülnek bele, akkor a végeredmény ugyanaz, mintha egy tomboló égiháborúba repülnek........
Kyara fohászt intézett magában az általa ismert felsőbb hatalmakhoz, aztán gyorsított. Gyorsított, gyorsított, és a következő pillanatban kopár part homokjába dobbant le.
- Sikerült! - nyerítette szinte visítva az örömtől és meglepetéstől.
Elérték hát a Rettenet Partjait. Kyara körülnézett, és eldöntötte magában, hogy illik rá a név. |
 -Értem-mondta, összeráncolt szemöldökkel.-Hozhattunk volna pár kavicsot...mielőtt leszállnánk, megnézhetnénk, vajon igazi-e, amit látunk:ledobjuk a kavicsot, s ha nem puffan a földön, akkor csak délibáb....
|
Megköszörülte a torkát.
- Főleg azóta, hogy szinte mindenki ottvan...a Sziget mágiája kicsit megváltozott. Nem hiszem, hogy a társaimnak lenne hozzá köze. A mi erőnk a BoszorkányVidéken igazán aktív....Sokkal inkább az történhetett, hogy a Sziget ereje is felébredt a sok odaköltöző mágus miatt. Mindig is fura hely volt. De újabban néha délibábot játszik. Látod, szinte már leszállnál rá...és a következő pillanatban megint a horizonton van! Mondanom sem kell, hogy ez veszélyes is....és nem tudni mikor hagyja abba ezt a szórakozást! Most nem szeretnék vihart....Sem a végkimerülésig repülni a Sziget után csikókkal! |
-Hogy érted?-lett kiváncsi. |
 A tenger vizére pillantott. Vajon miért lett egyszerre ilyen iszonyú hideg a mellkasában.....?
- Én csak...erre jártam - mormogta a foga közül. |
 -Igen!Valahogy így vagyok Én is!Hát Te?Te itt élsz, vagy csak erre jártál?
|
Keirus biccentett a lénynek.
- Van egy hasonló ismerősöm. Ő sem maradhat sokáig messzire a víztől.....Abból meríti az erejét! De ha nem varázsol, tovább bírja.....
- Lassan odaérünk. De nem lesz könnyű - engedte magát hátrasuhanni Éji Táltoshoz. |
Hagyta magát, hadd vigye a szél.Már messze mögöttük hagyták a partokat, talán már a felén is túl vannak az útnak.A távolban, viszont felhők gyülekeztek....Talán vihar van készülőben vagy a Rémségek Szigetét látják arra?.... |
-Igen!A tengerpart az élőhelyem....víz nélkül nem tudok meglenni! |
- Nem számít. Újabban mindig aludnék, ha lehetne - válaszolta vállatvonva.
- És ha ébren vagyok, úgyis fáradt vagyok....
'Mert változik az erőm, és nem jól' tette hozzá gondolatban.
- Itteni lény vagy? |
Ahogy kiért a vízből, végig mérte a csődört.Látszottak a mén álmos szemei, Sidra biztos volt benne, hogy aludt.
-Bocs, ha felébresztettelek! |
- Üdv - köszönt vissza közönyösen. Aztán pillantását a vízre meresztette. |
Még egyszer lebukott a víz alá, elindult kifelé a partra, mert már teljesen jól érezte magát.
Ahogy kifelé indult észrevette, hogy nincs egyedül.Biccentett a kancának.
-Üdv!-köszönt udvariasan. |
Keirus a part közelében aludt el. Korábban sosem aludt mélyen vagy sokat......De megváltozott.....Egész lénye más lett. A korábbi élénk lény tovatűnt, és valami komor és keserű maradt a helyén.....
Még félálomban, az ébredés kómás határán is ezen mélázott, amikor nagy csobbanásokat hallott. Érzékeny füle azt súgta, valami nagyobb lény gázolt a vízbe nem messze. Erőt vett magán (egy pillanatra megállt benne az ütő, hogy milyen nehezen megy), majd felkelt és a vízhez sétált.
Egy unikornis időzött a vízben...... |
[326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Lúthien kiügetett a fák közül, és végre kiért a nyílt partra. Könnyedén beleügetett a tengerbe, és a part mentén, a sekély vízben lépkedve várta Fényvihart. Patájával ráérősen kapálta a vizet, és mind a partot, mind saját magát alaposan lefröcskölte.*
Ámulva csodálta a gyönyörű vidéket! Egy egész kis külön világ létezett itt lenn! Nevetett, már amennyire itt lehetett.
- Milyen igazad van! Legközelebbre megjegyzem - mosolygott az ötletes lényre.
-Értem-mondta, összeráncolt szemöldökkel.-Hozhattunk volna pár kavicsot...mielőtt leszállnánk, megnézhetnénk, vajon igazi-e, amit látunk:ledobjuk a kavicsot, s ha nem puffan a földön, akkor csak délibáb....
A tenger vizére pillantott. Vajon miért lett egyszerre ilyen iszonyú hideg a mellkasában.....?
-Igen!Valahogy így vagyok Én is!Hát Te?Te itt élsz, vagy csak erre jártál?