|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.02. 18:17 - |
 Charcedon boldogan állt a városfalon és a rettentő eget nézte.
Ez ugyan nem az ő távoli otthona volt, de nem is volt rossz.
Az utóbbi idők történései felbolygatták a lelkét és most a fellegvár csendje nem felelt meg neki.
De itt egyelőre tökéletesen érezte magát.
|
[192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
 - Viszlát! - mondta a távozóknak.
- Ez aztán forgalom! - mondta száraz, gúnyos humorral. |
 -Nagyon köszönjük, akkor bizonyára már otthon van.Jobb, ha mi is közetjük, gyere Homály!
 -Megyek!A viszontlátásra!-azzal elvágtattak.
|
 - De, láttuk Őt. Szemmel láthatóan jól volt, semmi baja sem esett. Nem rég ment el.
- Szerintem ennyi idő alatt nem történhetett vele semmi baj.
- Úgy emlékszem, arra sietett el
*Pallas orrával abba az irányba bökött, amerre Kavarkádot utoljára látták.* |
| -Nos, örvendünk a szerencsének, ja és mielőtt elfelejteném, nem láttak egy zebracsíkos unikornis kancát?Ő a barátunk és féltjük mert hallottuk, hogy kalózok járnak erre és féltjük.-érdeklődött Homály. |
Egy pillanatig még visszatért a zavara, aztán tovatűnt, hogy helyet adjon egy egészen új érzelemnek...
'Csak tudnám mi ez.....'
- És ti miért jöttetek ide? |
- Tényleg szívesen adom - mondta Zeironnak úgy, hogy csak Ő hallhassa.
Örült, hogy Zeiront bemutatta Őt is.
Így még jobban hozzábújt a csődörhöz.* |
- Sajátos páros. - súgta Pallasnak.
- Én Zeiron vagyok, a társam pedig Pallas. - mondta azért udvariasan. |
-Bocsánat, de épp az előbb csapott bele egy jó erős villám, és most fel van pörögve.És különben sem gondoltam komolyan, de higyje el ilyenkor nagyon lüke!Igaz Szenvedély?
-Igaz, de még mennyire igaz igaz igaz igaz igaz!-ismételgette
-Na végre!-örült meg Homály-elmúlt a villám hatása, mostmár normális lesz ugye édesem?
-Igen drágám.-szólalt meg kissé bohókásan, de már higgattan.-Egyébként én Szenvedély vagyok és ő itt az én türelmes feleségem aki mindig megpróbál lecsillapítani, Homály.-mutatkozott be. |
Visszafordult Pallashoz.
- De csak ha tényleg szívesen adod. - mondta az öröm és a zavar különös keverékével a hangjában.
Akkor robbant be a képbe a kettős.
- Hogy beszél a kedvesével? - mondta rosszallóan a csődörnek.
- igen, kicsit rosszkor érkezett, de ez még nem ok a bárdolatlan viselkedésre! Főleg nem azzal, ki szereti önt!
|
*Pallas Zeiron után fordult.*
- Én szívesen adtam. Adnék többet is, ha nem fodulnál el... |
Homály hallkan akart maradni, de a lent lévő csapattól nem messze kálltást hallott:-Jaj ne!csak most ne!..-gondolta magában.
Szenvedély volt az, Homály kissé tapintatlan párja...Úgy vátatott mintha nem akarna megállni, de a csapat előtt hírtelen lefékezett:-Jó napot! Nem láttak...?Áááá ott kuksol fent.Gyere le drágám mitől félsz?!
-Édesem, cssssst! Bocsánat, hogy megzavartuk önöket, nagyon sajnálom!Veled pedig otthon számolok.Mégegyszer bocs.-azzal hessegette Szenvedélyt onnan amennyire csak tudta. |
- Ó! Ezt nem kell megköszönni! Én nagyon szívesen tettem! Tényleg! És az a véleményem, hogy ha ez így van, akkor Te eddig nem sok jólnevelt, tisztességes, normális lénnyel találkozhattál! Vagy csak vak és ostoba lényekkel!
Kicsit elfordult.
- De köszönöm az ajándékot....Bár több ilyen köszönet lenne az életemben.... |
*Pallas nem vette észre a fölöttük repkedő pegazust.*
- Ajándékba adtam. - *felelte Zeironnak.*
- Nem tudtam, mivel háláljam meg, amiket eddig tettél értem.
- Tudod, értem eddig még senki sem tett semmit. Veled csak pár napja vagyok együtt és ez máris megváltozott. |
| Homály a felhős égbolton repült mikor meglátott két lovat... oly meghitt pillanatban voltak, hogy nem akarta őket megzavarni, és noha furdalta a lelki ismeret, mégis úgy döntött, hogy marad, hátha valamikor bekapcsolódhat a társaságba. |
Teljesen elképedt.
Nagyon kedvelte Pallast. Egy gyönyörű, jól nevelt, veszedelmesen okos kanca volt, de mindeddig csak mint útitársra nézett rá. Egy partnerre.
És most, hiretelen mindez zavarosba fordult!
'Ajjjjajjjj...Nem akarok elpirulni, nem akarok elpirulni!!!'
- Khm...khm....köszönöm Pallas...Én...én....megtudhatnám ezt miért kaptam? |
*Pallas szerette Zeiron közelségét.
Zeironra nézett, gondolt egyet és arconcsókolta a mellet lépkedő csődört.* |
| Rövid ideig zavarban volt Pallas közelsége miatt, aztán gondolt egyet, egyik szárnyával átölelte, és pontosan úgy tett, mintha csak egy szórakozó pár lennének. |
*Pallas gyorsan bólintott.
Hozzábújt Zeironhoz és úgy indultak el sétálni.* |
- Folytassuk a sétát! - mondta "hanyagoljuk a témát"-hangnemben.
- Van itt még mit megnézni...Bár mintha a Város lassan másfelé terelne minket.... |
| - Jól van, nem úgy értettem... - *védekezett Pallas.* |
[192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Charcedon boldogan állt a városfalon és a rettentő eget nézte.
- Viszlát! - mondta a távozóknak.
-Nagyon köszönjük, akkor bizonyára már otthon van.Jobb, ha mi is közetjük, gyere Homály!
-Megyek!A viszontlátásra!-azzal elvágtattak.
- De, láttuk Őt. Szemmel láthatóan jól volt, semmi baja sem esett. Nem rég ment el.